Amikor nem jön a gyógyulás

„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből;” Példabeszédek 3:5


Ma 16 éves. Friss jogosítvánnyal, az egyetemi szurkolókórus vezetője, magabiztos, erős, jófej, és igazán szép kívül-belül.
Akkor 13 éves volt. Ültünk az orvosnál, könnyek között, remegve, s hallgattuk a rémületes szavakat: „scoliosis”, „gerincgörbület”, „fűző”, „24-ből 23 órán át”, „két évig”.
Nincsenek szavaim leírni a következő heteket, hónapokat, mialatt hűségesen hordta a fűzőt, ami elformátlanította a testét, fájdalomban töltött álmatlan éjszakák sorát okozta, és megakadályozta olyan tevékenységekben, amiket nagyon szeretett.
Kérdések gyötörték: „Miért pont én, Istenem? Mit követtem el?”
Engem sem hagytak nyugton a kérdések: „Miért pont ő, Istenem? Mit csináltam rosszul? Kérlek, vedd el ezt tőle, s add rám, KÉRLEK, uram!”
Gyógyulásért könyörögtem. Engedelmeskedtünk annak, amit a Bibliában olvastunk. A gyülekezet idős tagjai imádkoztak fölötte. Rátettem a kezemet, megkentem olajjal. Asszonyok százai imádkoztak a gyógyulásáért.
A gyógyulás elmaradt.
Hosszú éjszakákat töltött az ágyamban a fűzőjébe zárva, zokogva, s egyre azt kérdezte: „Miért pont én, Anya?” Ott feküdtem mellette, könnyek csorogtak az arcomon, kimerült voltam és tehetetlen, s nem tudtam, hogyan jutunk ki ebből a gödörből.
Nem jött a gyógyulás.
A háta tovább görbült a fűző ellenére. Alternatív módszerekhez folyamodtunk.
A gyógyulás nem érkezett.
Hosszú ideig kordában tudták tartani a görbülést – 6 hónappal ezelőttig. A gerincgörbület és a belőle eredő fájdalom döbbenetes sebességgel kezdett növekedni, mígnem kénytelenek lettünk szembenézni az egyetlen reménysugárral: a műtéttel. Egy olyan műtéttel, amivel az életét kockáztatja ez a drága gyermek. Egy műtéttel, ami után végig a gerincét szögek és csavarok fogják megóvni a görbüléstől. Egy műtéttel, ami után hosszú hónapokig tartó rehabilitáció következik. Egy műtételt, ami után soha nem bukfencezhet már.
Nem jött a gyógyulás – vagy mégis?
Első látásra azt mondanám, „nem”, mert az Úr nem adta meg azt a gyógyulást, amiért én olyan kitartóan, állhatatosan imádkoztam.
De ha a beígért eredményre gondolok – kiegyenesítik a gerincét, és fájdalom nélkül élhet – azt kell mondanom, hogy „igen”, közeledik a gyógyulás, csak nem úgy, ahogy reméltem, amiért imádkoztam.
Mindaz, amit átéltem, s amit átélek, arra indít, hogy másoknak is megmutassam: életük kisebb-nagyobb harcaiban Isten Igéjére támaszkodjanak. Hogy mit mondok akkor, amikor az Úr előtt térdre borulok? Hagyom, hogy folyjanak a könnyeim. Megrázom az öklöm, s azt kérdezem: miért kellett ennek megtörténnie? Meg azt, hogy miért nem azt az utat választotta, amit ÉN szerettem volna?
Aztán megadom magam.
Megfogadom saját tanácsomat.
Az Igéhez fordulok. Az Igéhez, amely így szól hozzám:
„Wendy, bízzál bennem teljes szívedből. Ne támaszkodj a kiropraktőrök, a fizikoterapeuták és mások tanácsára. Ne támaszkodj a saját félelmeidre. Higgy bennem, Wendy. A nevemben. A hatalmamban. Az erőmben. A szeretetemben. Megígértem, hogy vezetlek az úton, és megtettem. Ez az az út, amin járnod kell. Bízz bennem.” (Péld 3:5-6)
„Wendy, én nem a félénkség lelkét adtam neked, hanem az erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét.” (2Tim 1:7)
"Wendy, ne feledd, az én utaim fölötte vannak a tieiednek, az én gondolataim fölötte vannak a tieiednek. Bízd őt rám, mert megvan a tervem vele, és jobban szeretem őt, mint ahogy te el tudnád képzelni.” (Iz 55:8)
Szeretném azt mondani most nektek, hogy nem félek. De akkor hazudnék. Félek. Félek attól a naptól, amikor hasra fogják fordítani, felvágják a gerince mentén, és idegen tárgyakat raknak a testébe. De bízom Istenben, és minden nap kérem, hogy erősítse meg a hitemet.
 

Mennyei Atyám, köszönöm az Igédet. Köszönöm, hogy Igéd IGAZ. Atyám, kérlek, hogy mindazokkal az asszonyokkal együtt, akiknek a szíve most együtt dobban az enyémmel, engem is vezess a te Igédhez. Segíts meg hitetlenségünkben. Segíts, hogy minden gondolatunk hajoljon meg Krisztus engedelmessége előtt. Tedd szívünket szeretettel telivé, hűségessé, tisztává, tökéletessé. Atyám, boríts be minket szárnyaiddal. Segíts, hogy tökéletesen bízzunk Benned. Jézus nevében kérlek. Ámen.

(Encouragement for today 2009.11.04., Wendy Blight, www.proverbs31.org, 2009. november 5., fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:http://autumndreaming.tumblr.com/?og=1)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések