Tíz nap az élet

(Zimányi József igehirdetése, e-mailben érkezett a múlt héten. Egy kicsit hosszú, de mindenképpen érdemes időt szánni rá, és elolvasni...)

Amiről ebben a fejezetben beszélni szeretnék, szükséges, hogy előbb olvassuk el Isten Igéjét az új bibliafordítás szövege szerint Sámuel első könyvének 25. fejezetéből, a 36-tól a 42. verséig:
Amikor Abigail visszaérkezett Nábálhoz, olyan lakoma volt a házában, akár egy király lakomája. Nábál jó hangulatban volt, de annyira részeg, hogy az asszony egyáltalán nem mondott el neki semmit egészen reggelig. Reggel azután, amikor kijóza­nodott Nábál, elmondta neki a felesége ezeket a dolgokat. Erre elhalt a szíve, és szinte kővé der­medt. Mintegy tíz nap múlva aztán megverte az Úr Nábált, és meghalt. Amikor meghallotta Dávid, hogy meghalt Nábál, így szólt: Áldott az Úr, mert befe­jezte peremet Nábállal, aki gyalázott engem; vissza­tartotta szolgáját a gonoszságtól, és visszafordította az Úr a gonoszságot Nábál fejére! Azután üzenetet küldött Dávid Abigailnak, hogy el akarja venni feleségül. Dávid szolgái elmentek Abigailhoz Karmel­ba, és így szóltak hozzá; Dávid küldött bennünket hozzád, mert el akar venni feleségül, Az asszony fölkelt, arccal a földre borult, és ezt mondta: A te szolgálód szolgálóleány lesz, és uram szolgáinak a lábát fogja mosni. Azután Abigaíl sietve készülő­dött, és szamárra ült, öt cselédlány kísérte. Elment Dávid követeivel, és a felesége lett.

Amiről olvastunk az nem más, mint egy szerencsétlen házasság képe; egy bolond ember feleségül kapott egy csodálatos asszonyt.
Most a nők figyelmét kérem! Ha egy nő, - legyen leány, vagy asszony - és nagyon szép, az egy akkora nulla, hogy nem fér bele ebbe a könyvbe. Ha na­gyon okos, akkor még egy  nulla. Ha gazdag, akkor a harmadik nulla. De ha hívő, akkor egy egyest írunk a nullák elé, és ezerszer annyit ér, mint bárki más. 

Abigail nagyon okos volt, nagyon szép; nagyon gazdag és istenfélő. Mennyit szenvedhetett ez az asszony egy bolond ember mellett. Nábál neve azt jelenti, hogy bolond.

Dávid elküldte követeit Nábálhoz, akkor amikor a juhokat nyírják; ilyenkor nagy ünnepség van, nagy lakoma. Hatszáz emberével, - mint élő kőfal, ­őriztette Nábál vagyonát. Akkor nem úgy volt ám, mint ma, hogyha baj van csak egyszerűen tárcsázzuk a rendőrség számát.

Jöttek a portyázó csapatok, raboltak, megölték a szolgákat. Tudjuk a Jób esetéből. Elhajtották a mar­hákat és mindenét. De Dávid hatszáz embere élő kőfal volt, senki nem mert közel menni a Nábál va­gyonához. De közben elfogyott a sereg élelme, és a hatszáz ember megéhezett.

Testvérek! Én nem csak prédikálok az éhségről, én át is éltem, és tudom mi az. Soha nem felejtem el azt a 13 éves fiút a lágerben, aki a kenyércsomagra, - ahogy a konyháról hoztuk, hogy a barakkba vigyük magunknak, - ráugrott. Tudta, hogy meg fogják ölni, de még az élete árán is hozzá akart jutni egy szelet kenyérhez. A társai megölték, agyonverték ott a kenyércsomón. Fülén, száján, orrán jött a vér, de még nyelt egyet. Sokszor előttem van az az utolsó rágás, nyelés. Ledobták a kenyérről, s megettük a véres kenyeret, már amit meg lehetett még enni belőle. Ilyet is tud az éhség művelni.

Dávid élelmet kért Nábáltól, szépen, tisztelettel. Nábál rendkívül ostoba és goromba választ adott. Dávid pedig így szólt, megesküdött: ...reggelre semmit sem hagyok meg mindabból, ami az övé, még egy kutyát sem. ( 1 Sám 25,22). Dávid az ígéret tételekor elengedte Isten kezét: Nem csak az éhség idején, bármilyen feszültség idején, ha egy hívő ember elengedi az Isten kezét, az ördög rettenetesen fel tudja használni. Azt mondta Dávid: Kösse fel mindenki a kardját! És felkötötte mindenki a kardját, Dávid is felkötötte a kardját, és felvonult Dávid után mintegy négyszáz ember, kétszáz pedig ott maradt a fölszerelésnél. ( 1 Sám 25,13).

Csakhogy egy bölcs ember, egy bölcs szolga megmondta Abigailnak: Most már neked kell tudnod és látnod, hogy mitévő légy, mert kész a veszedelem urunk és egész háza népe ellen. (17.v ). Abigail megmentette háza népét. Emlékeztek arra, hogy Noéról mi van megírva? Bárkát épített háza népe megmentésére; így került be a hit­hősökhöz (Zsid 11,7).

Ti tudtok valamit tenni a házatok népének megmen­tésére? Abigail megmentette a háza népét, csak a fér­jén nem tudott segíteni. Vannak családok, ahol né­mely családtagon nem lehet segíteni. Van akin nem lehet segíteni. Jézus megmondta:  .. és senki el nem veszett kőzülök, csak a veszedelemnek fia... (Jn 17,12 Károli). Jobb lett volna, ha meg sem születik. De aki közületek féli az Urat, akinek élő hite van, és mindennél és mindenkinél jobban szereti Krisztust, tegyen meg mindent a maga családjáért.

Sokszor jönnek hozzám feleségek, anyák, panasz­kodnak kétségbeejtő helyzetben: Mit tudnék tenni a gyermekemért, férjemért? Egyet lehet tenni: Még közelebb menni Krisztushoz, még jobban sugározni a Krisztus vonásait, megjeleníteni az Úr Jézust. Akik közületek nehéz házasságban élnek; szenvednek, tele vannak sebekkel, tegyenek az Úr Jézus erejére tá­maszkodva egy ígéretet: Én meghódítom őket! Hódítsátok meg azokat, akikkel olyan nehéz együtt lenni! Sose üssetek vissza! Ne kívánjátok a halálát, hiszen a pokolba jut! Egyengessétek az útját Krisztus felé! Soha nem tudjátok, hogy melyik mozdulat, melyik mosoly, melyik simogatás, melyik viszonzása a jónak dönti le benne a sötét erőt, és leroskad és sírni fog. És azt mondja majd: Köszönöm a szerete­tedet. Megadom magam. Ez nem a mi erőnk. Ez. nem a mi szeretetünk. Ez a Krisztusé.

Abigail nagyon bölcs asszony volt. Mi férfiak nagyon! ostobák tudunk lenni. A nőkben a külsőt nézzük; ilyen szép, olyan szép... A nőknek ennél több az eszük, mert nem a szépséget nézik, hanem a szellemi értéket. Ez általában így van. Nagyon csúnya fér­fiaknak gyakran olyan szép feleségük van, - mert akkor szép a férfi, amikor a lelki tartalom kiárad belőle.

Volt egy professzorunk, Makkai Sándor, aki erdélyi püspök volt korábban. Magyarország legcsúnyább embere volt, de mikor tartotta az órát, a szemünket nem tudtuk róla levenni. Gyönyörködtünk az arcá­ban, úgy ömlött róla a lelki tartalom.
Mondok egy példát a másik oldalról. Az idősebbek emlékeznek Stewart Jakabra, a futballistából lett evangélistára. Annyira vártuk, vajon kit fog feleségül venni. Budapesten, a Margit rakparton volt a baptista szeminárium. Ott tanított egy amerikai tanárnő teo­lógiát. Jakab beleszeretett ebbe a tanárnőbe. Mi nem láttuk, csak hallottuk, hogy megnősült. Annyira kí­váncsiak voltunk, hogy ez a nagyszerű, csodálatos ember kit vett el feleségül. Makón találkoztam Ja­kabbal, ahol a Bethánia rendezett evangélizációt: Hat­van tagja volt a makói Bethániának. Jakab azt mond­ta: az hatvan utca. Minden egyes tagnak vállalni kel­lett egy utcát, és János evangéliumát elvinni annak minden házába. Én mentem Jakabbal, mivel tudtam annyit angolul, hogy kisebb dolgokban tolmácsoltam. A házigazdák a mezőn voltak. Alig tudtunk bemenni egy-egy házba, hatalmas kutyák őrizték. De Jakab nem félt, őt nem bántották a kutyák. Csodálkoztam a bátorságán.
Valaki bejelentette, hogy: Jön Jakab felesége. Mikor én megláttam azt a gombóc  asszonyt...! Hát ez ret­tenetes! Hát ennek a Jakab testvérnek hol volt a sze­me? Ez kit vett el? Szegény Jakab! Szinte sirattam. Egyszer azonban hallottam őt szolgálni: Arról beszélt, hogy Jézus háromszor kérdezi Pétert, hogy szeretsz-e engem. Nagyon sok ostoba református pap ezt úgy magyarázta- talán még mindig akad ilyen múzeumba való lelkész -, hogy Jézus azért kérdezte háromszor, hogy emlékeztesse: Háromszor tagadtál meg, nesze neked a három kérdés. Ezt azok magyarázzák így, akik se nem látnak, se nem hallanak. Jézus azért kérdezte háromszor, mert ennyire volt szükség, hogy felhozza Péter szívéből az addig lenyomott, lappangó szeretetet. Mit felelt Péter? Te mindent tudsz, hát tudod, hogy szeretlek téged.
Úgy magyarázott ennek a Stewartnak a felesége, hogy Zimányi József csak zokogott. Úgy sírtam, folyt a ruhámon végig a könnyem. Ó Uram, igaz, felhoztad az én szívemből is. Uram, Te tudod, hogy mindenki­nél, mindennél jobban szeretlek. Azt mondtam akkor: Ez a Jakab a legszebb lányt vette el. Úgy megszé­pült a prédikálás közben! Isten Igéje átjárta azt az asszonyt. Mégiscsak jól választott Jakab. Jó helyre fordította a szemét.

Meg kell mondanom valamit. Az Édenkertről úgy szoktunk beszélni, hogy a Sátán elcsábította Évát, Éva pedig, Ádámot. Nem így van! A Sátán elcsábította az első házaspárt! A Sátán a házasságot támadta meg, és most is ezt teszi. Mindig a házasságot támadja meg. Ez a legkisebb élő sejt, építőkocka minden országban. A Sátán támadása elsősorban a család ellen irányul. Mindegy, hogy melyik oldalról; gyerekeken át, férjen, feleségen át, anyós-meny viszonyán, - de a családot támadja meg. De jó lenne ha komolyan vennétek: Őrizni kell a családot, és amit tudtok tegye­tek meg a családotokért. Ha a ti szívetek templom, ha a ti szívetekben a templom harangja szól, ha Isten szeretete árad el benne, akkor áldássá váltok a csalá­dotokban, akármilyenek is a családtagok.

A hálószobámban ott van egy nagy kép, a feleségem képe, abból az időből, amikor megismertem. És újra és újra visszaemlékezem, milyen sokszor voltam türelmetlen, ideges, sokszor nem tudtam felkészülni, a prédikációimra, sokszor elkéstem miatta. Egyszer az esperesem mondta: "Zimányi, magának autója van, mégis elkésik."  "Esperes úr, de feleségem is van." "Ja, akkor más."  Elkéstem, hát elkéstem. In­kább egy esperesi dorgálás, mint a feleségem könnyei. Sokszor eszembe jut, több türelem kellett volna. Nem tudtam az Úr Jézust a feleségem előtt úgy képvi­selni, ahogy kellett volna.

Azért ha a szíveteket bármi terheli, ha bármi bántja, ha azt látjátok, hogy nem Jézus képviselői vagytok a házban, a családban, akkor meg kell ezt változtatni.
Minden körülmények között az Úr Jézus erejét és evangéliumát hordozzátok!

Figyeljétek meg, hogy Abigail mit csinál! A férje mu­lat. Nem beszél vele, mert amíg mulat addig nem lehet. Azonnal felpakolnak öszvérekre annyi enni­valót, amennyit lehet, és mennek Dávidhoz. Az asszony ereszkedik lefelé az úton, Dávid pedig jön vele szembe, hogy megrohanja a házat. Négyszáz fegy­veres, éhes ember! Megtörténik a találkozás. Hallgas­sátok meg mi történik. Ezt mondja Dávid: Úgy bán­jon el az Isten Dávid ellenségeivel most és minden­kor, hogy reggelre semmit sem hagyok meg mindab­ból, ami az övé, még egy kutyát sem. Amikor megpillantotta Abigaíl Dávidot, sietve leszállt a szamárról, arcra esett Dávid előtt, és a földre borult. ( 1 Sám 25,22-23).
Aki nem alázatos, az nem tud segíteni. Lábához esett, és ezt mondta: Uram, én vagyok a bűnös... Egy csapásra megtörte az indulatot, magára vette a férje bűnét.

Asszonyok! Ne vigyétek ki a férjetek bűneit az utcára, meg a szomszédba! És ti férjek, ti se vigyétek ki! Tudjátok hova kell vinni? A Felkent elé. Abigailnak Dávid volt a felkent. Ott kell úgy elmondani; az én bűnöm is, nem csak az övé. Sokszor azért olyan ami­lyen, mert én meg olyan vagyok amilyen. Megállította Dávidot:  ..én vagyok a bűnős.. Erre az asszonyra nem lehet kardot emelni. S akkor így folytatja:  ..mégis hadd szóljon hozzád szolgálóleányod, és te hallgasd meg szolgálóleányod szavát! Kérlek, uram, ne törődj Nábállal, ezzel a megátalkodott emberrel, mert olyan ő, amilyen a neve. Bolond a neve, és bolondságot csinál. A te szolgálóleányod azonban nem látta az én uram legényeit, akiket küldtél. (25, 24-25). És most jön a meggyőző be­széd: Bocsásd meg azért szolgálód hibáját, mert a te házadat, uram, bizonyosan maradandóvá teszi az Úr, hiszen az Úr harcait harcolod, uram... (28.v.). Halljátok ezt? Dávid, te az Úr harcait harcolod. Akkor mit akar ez a négyszáz gyilkos? Hát ez az Úr harca? Egy családot megrohanni és megölni? Hát te az Úr harcait harcolod!
Teológiai oktatás Dávidnak a völgyben. Egy okos asszony tanítja a felkent fejedelmet. Ugye milyen csodálatos? Micsoda hatalom és erő van ebben a bölcs asszonyban. De tebenned (Dávid) nincs semmi bűn mióta élsz (pedig volt elég). Magamra veszem a férjem bűnét, de tebenned nincs semmi bűn. S akkor folytatja: És ha akad, aki üldöz; és az életedre tör, az életed, uram, akkor is az élők csomójába lesz kötve Istenednél, az Úrnál... ne legyen egy ilyen botlásod, és ne furdaljon, uram, a lelkiismeret, hogy ok nélkül ontottál vért... (2 9.31.v ): Ne szennyezd be a trónt, hiszen a királyi trón felé mégy! Prófétál ez az asszony! ..az Úr harcait harcolod.. és most mit akarsz? Né­hány védtelen embert megbosszulni, megölni, mert éhes vagy? Így fogsz a trónra menni? Ha Izrael kirá­lya leszel, ezt a véres eseményt viszed magaddal? Dávid elszégyelli magát. Ezt mondja: Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy elém küldött most téged. Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert meg­akadályoztál ma a vérontásban és abban, hogy magam segítsek magamon. (32b-33.v ).

Én azt kívánom minden feleségnek és férjnek, hagyja­tok áldott emlékeket. Legyetek eszközök abban, hogy megakadályozzátok a másikat a bűnben. Hordozzátok Istennek ezt az áldását! Nem magunkért kell harcolni, nem is a mi megbecsültetésünkért; a másikat kell védeni!

Dávid megbocsát, elveszi az ajándékot, amit Abigail örömmel vitt az Úr felkentjének.
Mondjátok meg őszintén, ti törődtök azzal, hogy az Úr Felkentje hogyan van ellátva?! Isten ügyével tö­rődtök eleget? Ha Istennek valamilyen igénye van felétek, javaitok felé, ne alkudozzatok! Örüljetek, hogy igénybe veszi. Ez megtiszteltetés. Aki kölcsön ád az Úrnak, aki könyörül a szegényen, a legmagasabb kamatot kapja érte, mert onnan, fölülről jön. Nincs olyan bank Magyarországon, amelyik annyi kamatot fizetne, mint az Úr.

És mi történik amikor kijózanodik Nábál? Mert óri­ási mulatságot rendezett. A szolgáitól nem sajnálta, meg kellett mutatnia, hogy mivel rendelkezett; pocsékoltak és pazaroltak. Amikor egy-egy családban - keresztyén családban is - esküvő van; mennyi pénzt elköltenek olyasmire, amire nem kellene: Pedig jaj de mennyit oda lehetne adni az Úr Jézus­nak belőle!
Nábál kijózanodik reggel, és a felesége nyugodtan, határozottan megmondja mit tett. Ez az ember annyi­ra tele volt gyűlölettel a felkenttel szemben, :hogy ekkor megütötte a guta, megbénult. Annyiszor pró­báltam átélni Nábál helyzetét ebben a tíz napban. Azért adtam ezt a címet; hogy , mert tíz napot kapott Nábál. Lebénult, most már kie­sik minden a kezéből. Már nem az övé a pénz, a gyapjú, a tárgyalás a kereskedőkkel, már nincs ha­szon, nincs bevétel, nincs jövőre terv. Tehetetlen, béna, mozdulatlan. Tíz napot kapott: Mindennap egyet a tízparancsolatból, hogy gondolja át. Nem tudom mi folyt le benne, de egyet biztosan tudok. Ha valaki Isten nehéz keze alatt megalázkodik, és magába száll, és jön az Úr; nem öli meg. Itt pedig meglátogatta, és kioltotta az életét az Úr Olyan állapotban találta Nábált, hogy nem lehetett kegyelmezni. Ez az ember átlépte az irgalom határait. Isten adott neki gazdagságot, jó egészséget, (mert aki egész éjszaka tud mulatni, az biztosan egészséges), csodálatos feleséget. Mennyi ajándék! Zsidónak született, ismerhette Jehovát. S megüti a guta azért, mert a felesége adott valamit Isten felkentjének. Nem sokat; az ő vagyonához képest. És ebbe belehal. S akkor Dávid üzen Abigailnak: Isten leperelte peremet. Le­szel a feleségem? Még egyelőre bujdosásban, mert még Saul kergette Dávidot.
 Ez most is így van. Mikor valaki eldönti, hogy Jézusé lesz akkor vállalni kell a bujdosást is. Magyarországon nem az evangélium uralkodik. Még mindig megvan­nak a hátrányai az élő hitnek, és sok mindent nem tehetünk, amit más tehet. Sok mindent nem fogha­tunk meg, amit más megfoghat. Mi sok mindent nem vihetünk haza. Nekem olyan elismerés volt Felvidé­ken az első gyülekezetemben. A gyülekezet leányai kijártak a szőlőbe. Egy idő után a felügyelő kijelen­tette: A gecsei lányokat nem kell megmotozni, nem lopnak semmit. A többit meg kellett. Ez az igazi lel­készi oklevél!
Szeretném föltenni a kérdést. Ahogy Nábálhoz eljött az Úr, és olyan állapotban találta, hogy ki kellett oltani az életét... Ha titeket most meglátogatna az Úr, hogy fogadnátok?

Elmondok egy megdöbbentő példát. Szilvásváradra mentem evangélizálni, hegyi úton kellett felmennem. Vezettem a kocsit, teherautók mentek mellettem, kőzetet szállítottak, és hullottak le a kövek a teherautókról; állandóan reszketésben vezettem, hogy be ne törjék az ablakot. 4 órára érkeztem meg holt fáradtan. Nemsokára prédikálni kellett. Leültem a díványra, elővettem a jegyzetemet. A lelkészcsa­ládnak három kislánya volt; egy 7 éves, egy 4 éves és egy egészen kicsi. A 7 éves felmászik oda mellém. Ez a 7 éves - nem tudom hol tanulnak ilyet a gye­rekek, - de egyből letegezik az embert. Az a pár év nem számít, ő 7 én meg 70 vagyok. "Ide figyelj!"  ­mondja nekem - "mesélj nekem." "Noémi, nekem nincsenek meséim csak bibliai történeteim."  (Ebből miniszterelnök lesz- gondoltam.) "Noémi, értsd meg nekem nincse­nek meséim." "Jól van, akkor mesélj akármit." (A mese marad.)
El kezdem mondani a naini ifjú történetét. Mondom, hogy: "Egy édesanya egyetlen fiát kíséri..." "Hol az apa?" "Ő már meghalt." "Jézus mért nem támasz­totta fel?"  Tudta a történetet. Zavarban voltam, mind­járt kerestem a lelkészi oklevelemet. Mit mondjak?
"Hát azért nem támasztotta fel; mert akkor még nem kapott az Atyától hatalmat, hogy tanítson és gyógyít­son." "Most hol vannak?"  Mondom: "Már együtt vannak." "Hol?" "Az Úrnál."  Mellékesen megjegy­zem, hogy 4 évet elvégeztem elég jó eredménnyel a teológián, de egyetlenegy professzor sem beszélt arról, hogy a halál és a feltámadás között hol leszünk. Akármelyik kérdeztem azt mondta: "Józsikám majd megmondom... tegnap." Azt kérdezi tőlem a kislány: "Mondjad, mit csinálnak ott?" Jól kival­latott. Én még nem vizsgáztam így dogmatikából. Az a 7 éves aranyos kis tiszta gyerekszem, amikor néz. az emberre! Úgy szégyelltem magam. A gyerekek szemében ott van még valami az Édenkertből, egy kis fény Mienk már nagyon kevély, mindegyikünké.  "Mit csinálnak?" Mondom: "Mondjad: Mikor leszünk ott?"  Ebben a pillanatban megdöbbentem. Szinte majdnem kimondtam: ` Uram, csak ne most. Mennem kellett prédikálni és éreztem, hogy nem vagyok kész. Csak ne most... Az­tán jött egy érdekes fordulat: "Mondjad nekem, ott mindenki boldog?" "Igen." Hozzám hajol: "Ide fi­gyelj! Azért egy-két viccet elmondhatok majd?" Most tessék, erre mit feleljek? Nem volt benne a jegyzet­ben, hogy mit kell mondani erre. Mondjam, hogy hallgass, ezt nem lehet? Úgy nézett rám az aranyos kis szemével, most is látom. Mondhatok viccet? Mit feleljek? Imádkoztam: Uram, nem ér semmit a tudá­som. Segíts most. Hirtelen kaptam egy választ. "Noémi tudsz te rendőrvicceket?"  "Ajjaj, mondjak egyet?" "Ne."  "Mondd meg nekem Noémi: Mikor mondjuk a rendőrvicceket, ugye kicsúfoljuk őket és nevetünk."  "Igen."
Levizsgáztam majdnem jelesre. Azt a kisgyereket nem felejtem el soha. Megdöbbentett a kérdése: Mi mikor leszünk ott? Azért kérdezem most tőled is: Te most készen lennél, ha menni kellene az Úrhoz? Eljártok evangélizációkra, jó szívvel, jó lélekkel, telí­tődni, de ha most azt mondaná az Úr, hogy gyere, tudnád mondani? Készen vagyok. Én akkor féltem, riadalom szállt rám. Uram, csak ne most! Pedig evan­gélizációt mentem végezni.

Visszatérek az első emberpárhoz. Ádám nem őrizte a kertet, de nem őrizte a feleségét, a gyengébbet sem. A férjeket kérem: Az Úr félelmében őrizzétek azt a gyengébbet, pedig gyengébbek őrizzétek azt a nála­tok is gyengébb erőset! Igen, én úgy gondolom, hogy a legtöbb házasság; ha tönkremegy, a férj az oka.

A Bibliából Káleb története engem nagyon megfogott. Káleb és Józsué ketten voltak, akik megmaradtak azok közül, akik 20 évnél idősebbek voltak, mikor kijöttek Egyiptom földjéről; mindenki meghalt, még Mózes is, nem mentek be az . Káleb a hon­foglalás nagy harcaiban így szól: "Aki megveri és el foglalja Kírjat-Széfert, - egy óriási pogány erődítmény volt - annak adom a lányomat, Akszát feleségül." (Józs 15,16). A lányt nem kérdezi meg. Szegény asszony, hogy izgulhatott: "Csak csinos fiú lenne!"  És mégis ez az apa nagyon jól döntött: "Olyan férjet akarok a lányomnak, aki az életét kockáztatja az Úr ügyéért való harcban." És aki elfoglalta, közeli rokon volt, feleségül vette Akszát. Úgy gondolom, hogy meg­szerették egymást. De hány olyan szerencsétlen há­zasság lehetett, ahol a szülők döntöttek, mert gazdag, meg ezért, meg azért... Milyen jó, hogy most már nem így van, hanem szabadon lehet dönteni. Csak olyan valaki jöhet közel hozzám, aki nálam is jobban szereti az Urat. Ez először is a lányokra vonatkozik,  aztán a fiúkra.

Van még egy mondanivalóm. Nem mindenkinek egyformán adatik az idő, hogy éljen a kegyelemmel. Ennek a bolond embernek tíz napja volt. Noé ide­jében 120 évig várt az Isten béketűréssel. Ákán lopá­sakor egy éjszaka volt megadva neki és gyerekeinek. Nagyon különbözőek az idők. Nagyon jó lenne, ha megtanulnánk: - ahogy szólt az a szolga Abigailnak, hogy nagy a baj, - az idejében mondott intő szó éle­teket menthet: Emlékeztek Naámánra? Ő nem megy bele a Jordán sáros vizébe: Ezért jött ide? Abana és Párpár vizei nem jobbak? Csak le kellett vetni a páncélt. Belement a vízbe. Ha nincs az az ember; az a jó, okos közbeszólás, akkor hazamegy és poklos marad. (2Kir 5:) Körülöttetek is élnek emberek, akiknek kell néha egy-egy jó szó; és ha kapcsolatban vagytok az Úr Jézussal, mindig megta­láljátok a jó szót. Egy szón egy élet múlhat, egy családi béke, házasság borulhat fel, ha nem léptek közbe egy jó szóval. Legyetek Istennek olyan áldott gyermekei, akik el tudják végezni ezt a felséges szolgálatot. Sodo­mának is egy éjszakája volt, amikor Lót a vőit és a többieket figyelmeztette, s kigúnyolták, kinevették. 

Szeretném, ha közületek senki nem lépné át a határ­talan irgalom határait, hanem belül maradna. Hívok mindenkit még közelebb Krisztushoz. Nekem már nagyon kevés időm van itt a földön, s csak egyetlen célom van: Még közelebb Krisztushoz... Nem azért, mert jön a halál, hanem azért, mert viszonozni kell ezt a szeretetet. Annyira el vagyunk adósodva az Úr­nak.

Egy kedves néni Álmosdon, mikor kijöttem a temp­lomból, alaposan megrázott: Erre azt mondtam: "Én nálatok is bűnösebb vagyok." Jó ezt tudni amikor végeztünk a szolgálatunkkal, hogy nem vagyunk kü­lönbek, mint azok akiknek segítünk.

Mit mondott Abigail? Dávid szolgáinak a lábait fogom mosni. Királyné lett, de vállalkozott erre, ide leszállni. Segítsen az Úr benneteket, hogy áldott életetekkel ­akármilyen az a családi élet - mindig áldásforrás legyetek, és ha majd el kell menni, maradjon itt az áldott emlék. Az áldott emlék még holtatok után is beszél.
(Forrás: www.nezzjezusra.hu)