Az Ő rejtekében
"Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy, ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobb kezed fogna engem..."
(139. Zsoltár:7-12)
Mindannyian nehéz terheket cipelünk. Gyakran nincs kinek elmondani fájdalmainkat, megpróbáltatásainkat, küzdelmeinket. Amikor ebben a "zajos" világban nem látjuk, hogy merre van előre, nem találunk kapaszkodót, úgy érezzük, hogy senki nem fogja a kezünket. Sokszor gyötör a gondolat, hogy nem vagyunk elég jók nőnek, feleségnek, anyának, nincs társunk a bajban, nincs kinek a vállára lehajtanunk a fejünket.
Nehéz pillanatainkban, óráinkban egyenesen kilátástalannak látjuk életünket, ilyenkor menekülő-útvonalakat keresünk. Rejtekhelyeket-lehetőleg a legsötétebbet, ami kedvünknek, érzésünknek megfelelő -, ahol senki sem láthat, ahol még véletlenül se gyúlhat világosság. Miért? Mivel nem könnyű szembenézni és feldolgozni a bennünket ért keserűséget, fájdalmat. Mert nem könnyű ma nőnek, feleségnek, anyának lenni.
Van egy jó hírem! Isten elől nem tudunk úgy elbújni, sem elmenekülni, hogy mindenütt való jelenléte körbe ne venne bennünket. Istennél oltalom van! Az Atya mindig ott van mellettünk. Engedjük, hogy előhozzon rejtekhelyünkről, mert nem kell attól rettegnünk, hogy védtelenek leszünk. Isten átölel bennünket szenvedéseinkben. Bízzunk abban, hogy Ő vezet és fogja kezünket!
(Forrás:Reggeli gyöngyszemek-Áhítatos könyv nőknek)
(139. Zsoltár:7-12)
Mindannyian nehéz terheket cipelünk. Gyakran nincs kinek elmondani fájdalmainkat, megpróbáltatásainkat, küzdelmeinket. Amikor ebben a "zajos" világban nem látjuk, hogy merre van előre, nem találunk kapaszkodót, úgy érezzük, hogy senki nem fogja a kezünket. Sokszor gyötör a gondolat, hogy nem vagyunk elég jók nőnek, feleségnek, anyának, nincs társunk a bajban, nincs kinek a vállára lehajtanunk a fejünket.
Nehéz pillanatainkban, óráinkban egyenesen kilátástalannak látjuk életünket, ilyenkor menekülő-útvonalakat keresünk. Rejtekhelyeket-lehetőleg a legsötétebbet, ami kedvünknek, érzésünknek megfelelő -, ahol senki sem láthat, ahol még véletlenül se gyúlhat világosság. Miért? Mivel nem könnyű szembenézni és feldolgozni a bennünket ért keserűséget, fájdalmat. Mert nem könnyű ma nőnek, feleségnek, anyának lenni.
Van egy jó hírem! Isten elől nem tudunk úgy elbújni, sem elmenekülni, hogy mindenütt való jelenléte körbe ne venne bennünket. Istennél oltalom van! Az Atya mindig ott van mellettünk. Engedjük, hogy előhozzon rejtekhelyünkről, mert nem kell attól rettegnünk, hogy védtelenek leszünk. Isten átölel bennünket szenvedéseinkben. Bízzunk abban, hogy Ő vezet és fogja kezünket!
(Forrás:Reggeli gyöngyszemek-Áhítatos könyv nőknek)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése