Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: ...Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.

(Korintusiaknak írt 2. levél 12:7-9)

Azonosulni tudok ezekkel a szavakkal. A sérülésem utáni első években nagyon szerettem volna visszakapni lábam egészségét, ránéztem a tolószékemre, és "könyörögtem az Úrnak, hogy vegye el tőlem". Rövidre fogva hosszú történetem, ugyanazt a választ kaptam, mint Pál apostol, és csakúgy mint neki, az állapotom krónikus maradt.

Miért maradt krónikus? Miért van az, hogy némely próba, nehézség mindig velünk marad? A vésési és kalapálási folyamat, amiről tegnap beszéltem, nem fog megszűnni mindaddig, míg szentekké nem válunk, és ez az értünk folyó munka egész földi életünket végigkíséri. Ez az ok, amiért könnyebben el tudom fogadni a sérülésemet, mint krónikus állapotot. A nyaktörésem nem egy kirakós játék volt, amit gyorsan meg kellett oldanom,és nem is egy megrázó élmény, amely visszatérített a helyes útra. A fejesugrásom utáni baleset, a kezdete volt egy hosszú, fáradságos folyamatnak, amely Krisztushoz hasonlóvá formál engem. Természetesen vannak olyan napok, amikor úgy érzem, hogy ez a formáltatás könnyebb is lehetne, de ismerve magam, tudom, hogy messze vagyok még a tökéletességtől. Hosszú utat kell még megtennem, hogy az Ő képét tükrözzem vissza a teljes fényében.

Isten kegyelme, amely a fenti biblia versben említve van, erőt ad nekünk, hogy ezekben a nehézségekben, próbákban kitartsunk. Isten kegyelme, - a vágy és az erő, hogy az Ő akaratát teljesítsük -, mindig elegendő lesz számunkra. Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. (Zsidóknak írt levél 12:11,12) Az egészséget, a teljességet, az érettséget és a hiánytalanságot egyszer meg fogom kapni, és a véső és a kalapács végérvényesen befejezi majd a munkáját!

Jakab apostol tanácsa kísérjen el bennünket a mai nap folyamán. Az első fejezet 2-4. verse így hangzik a Phillips fordítás szerint: "Amikor különböző próbák sokasodnak az életetekben, testvéreim, ne úgy tekintsetek rájuk mint idegen behatolókra, hanem barátként fogadjátok őket! Ne felejtsétek el, hogy azért vannak jelen, hogy a hiteteket próbára tegyék, és a kitartás minőségét erősítsék bennetek. Engedjetek teret ennek a folyamatnak mindaddig, míg ez a kitartás teljesen ki nem fejlődik bennetek."

Úr Jézus, segíts kérlek elfogadnom azokat a dolgokat az életemben, melyek krónikussá váltak, legyenek azok a házasságomban, a családomban, vagy az egészségemben jelen. Adj kegyelmet a hosszú útra, nem feledve, hogy az út végén boldogság vár.
 (Forrás: Joni and Friends Daily Devotional, October 26, 2013. Hardship that Hangs On)

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések