Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.

II. Korintus 1:3

A karolinai hegyek közti házunknál a levegő hideg, szürke és párás volt. Ezzel szemben a kandallónál ülve minden melegen és ragyogóan fénylett, de nem csak a tűzben égő fahasáboknak köszönhetően, hanem Asheville-ből érkező barátaink mosolya is hozzájárult ehhez. Bruce, aki nemrég szenvedett balesetet, csinosan és egyenesen ült tolószékében. Nem látszódott rajta, hogy néhány nappal ezelőtt felesége elhagyta, és az sem, hogy hatalmas pénzügyi és jogi problémák tornyosultak előtte, nem is beszélve a trauma feldolgozásáról, amit egy frissen mozgássérültté vált embernek meg kell harcolni. Balesete előtt Bruce egy sikeres fogorvos volt. Mivel kezeit nem tudta többé használni, elvesztette karrierjét is.

"Nem egyszerű mindezt feldolgoznom"-sóhajtotta. 

84 éves édesanyám együttérzően bólogatott. Anyukám a veszteségek és fájdalmak megharcolásának veteránja volt. A látogatás végén, miután már kibeszélgettük magunkat, túl voltunk a fényképezkedésen is, közelebb húzódtunk a tűzhöz, hogy imádkozzunk. Édesanyám szólalt meg először, a következő énekkel szólította meg az Urat. Lehet, hogy öregesen és időnként hamisan csengett hangja, de Bruce és én is békére leltünk általa:

"Nem tudom, hogy miért tűnik úgy

hogy reményem gyakran darabokra hull,

Isten tökéletes tervét most nem láthatom,

de egy nap mindenre fény derül.

Egy nap mindent világossá tesz számomra,

Egy nap, amikor színről színre láthatom majd Őt,

Egy nap, minden könnyemet letörli majd,

Egy nap, majd mindent megértek."

Édesanyám nem végzett sem szemináriumot sem teológiát. De akkor, ezzel az énekével jobban dicsőítette Istent, mint bármelyikünk a szobában. Mert az Úr dicsősége látható módon nyilvánult meg körülöttünk. Aznap a tűz mellett édesanyám Istent tükrözte vissza, és dicsőítette Őt azáltal, hogy az Ő fényét sugározta mélyen a szívünkbe.

Köszönöm édesanyám. Megdicsőítetted Istent. Megvigasztaltál bennünket.

(Forrás:Joni and Friends Daily Devotional, Being God's Mirror
http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)