Át tud formálni

„Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően.”  
Gal 5,25

Örömmel keltem aznap, fodrászhoz készültem hajvágásra. Isten mást is tervezett: azt akarta, hogy a fejemen lévő loboncon kívül a jellemem is alakuljon át.
Egyesek a tornácon töltött verőfényes tavaszi napokban lelik örömüket, mások a családdal közös mályvacukor-sütögetésben hűvös őszi estéken, vagy a barátokkal való együttlétben.
Én pedig? Azokat a napokat szeretem, amikor fodrászhoz mehetek.
Közönséges napnak indult, hajvágással megspékelve. Már egy hete esedékes lett volna, alig vártam, hogy megátalkodott fürtjeimet rendbe tegyék. A szalon felé menet egyfolytában mosolyogtam a volánnál, elképzelve az élményt, ami rám vár.
Nem is sejtettem, hogy Isten egy ennél fontosabb élményt is tervezett nekem aznapra.
Mikor vége volt a vágásnak, formára szárításnak, csinosításnak, elővettem a pénztárcámat, hogy kifizessem az új frizurámat. „Mielőtt elmennék – mondtam a fodrászomnak -, használhatnám a toalettet?”
Ahogy beléptem, rögtön feltűnt a koszgyűrű a vécékagyló körül a padlócsempén, a mosdókagyló pereménél és más szokásos helyeken.
Undorodva szidni kezdtem magamban az egészségügyi előírások be nem tartását a szalonban. Zsörtölődésem közben megéreztem a Szentlélek nógatását, de nem akartam meghallani.
„Na ne. Ezt nem tudom megtenni! – szálltam vitába Vele.
De újra éreztem a biztatást. Én meg újra ellenkeztem. Tétovázni kezdtem: kövessem a Lélek indítását, vagy gyorsan intézzem el a dolgomat, és tűnjek ki innen?
Mintha lebénultam volna, nem tudtam az ajtó felé indulni. Egyetlen választásom maradt: engedelmeskednem kell. Körülnéztem a szekrényben álló tisztítószerek között, nagy levegőt vettem, s egy kopott, nyeles kefével, papírtörlőkkel felszerelkezve nekiláttam a kapott parancs végrehajtásának.
Nem tudott lelkesíteni, igazából nem is törődtem azzal, hogy alapos munkát végezzek. Sietni akartam, és kijutni az ajtón. De mialatt térden állva súroltam-töröltem, a jellembeli átalakítás továbbfinomodott. Hallani véltem a suttogást: „Mint otthon a magadét”.
Nem volt elég Istennek, hogy engedelmeskedtem. Azt akarta, hogy a szívemet is beletegyem. Így hát újult erővel, alaposabban sikáltam tovább, mintha saját fürdőszobámmal tenném. Míg én azon dolgoztam, hogy átalakítsam a szalon toalettjét, Isten engem formált át. Büszkeségem alázattá változott, és arra az emberre gondoltam, aki majd utánam fog belépni ide. Elképzeltem a kifejezést az arcán, mikor megérzi a tisztaság üde illatát, meglátja a csillogó krómfelületeket – és öröm töltött el. Feloldotta ellenállásomat, ahogy megtapasztaltam Isten örömét.
Ma, holnap vagy bármikor a jövőben esélyt fogsz kapni, hogy kövesd a Szentlélek irányítását, ahogy a Gal 5,25 ajánlja nekünk. Talán nem arra indít majd, hogy takaríts ki egy fürdőszobát, de a döntésed, hogy megragadod, vagy figyelmen kívül hagyod a lehetőséget, egész jellemed alakulására hatással lesz. Hogy fogsz válaszolni?

Uram, köszönöm a lehetőséget, hogy megláthatom: Te vagy a Szabadító, te vagy az Úr. Ma és minden nap meg akarok ragadni minden alkalmat, hogy egyre inkább hasonlítsak Hozzád. Bocsásd meg nekem, ha régebben nem mindig válaszoltam igennel a lehetőségekre. Köszönöm, hogy formálni akarod a jellememet. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2013/09/lelekerosito-levelek-127.htm Wendy Pope: Reshaping Me Encouragement for today, 2013.05.07. www.proverbs31.org/devotions)