Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szól hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.
(Zsid 1, 1-2)
Isten mindent tud rólunk. Tisztában van élet-halál harcainkkal. Ismeri történetünket, életünk minden részletét. És csak ennyit mond nekünk: Krisztus.
Régebben apró részletekben és nagyon sokféleképpen közölte mondanivalóját. Most azonban arra hívja fel a figyelmünket, hogy amit korábban elmondott, Krisztus sokkal teljesebben jelenti ki. Krisztus! - ez az utolsó szava. Többre nincs is szükség.
Mindig a legmélyebb, legnagyobb igazságok a legegyszerűbbek. Pál hálás volt a thesszalonikaiak hitének munkájáért, szeretetének fáradozásáért és reménységének türelméért.
Jézus elmondta, hogy Isten munkálja azt a hitet, amellyel hiszünk abban, akit Ő küldött. Bízzunk meg tehát jellemében! Isten valóban jó. Nézzünk Krisztusra, hiszen benne láthatjuk meg Isten jóságát. Ő ad hitet.
A szeretet fáradozása Krisztus szolgálata. Krisztust úgy mutathatjuk meg másoknak, ha úgy bánunk velük, ahogyan Ő, és olyan életet élünk, amilyet Ő él. A reménység türelme pedig az eljövendő városra irányítja figyelmünket. Ahelyett, hogy itt építenénk várost, örömmel várjuk azt, amelyet Ő épít egy sokkal jobb helyen.
Isten megtalálása azt jelenti, hogy hiszünk Krisztusban (hit), Krisztust szolgáljuk (szeretet), és Krisztust várjuk (remény).
Szenvedélyeink olyan mértékben fékezhetetlenek, amilyen mértékben nem találtuk meg Őt. Ilyenkor vége a bizalomnak. Ilyenkor meg akarjuk magyarázni és kézben akarjuk tartani a dolgokat, ezért a titkot kezelhető kategóriákká degradáljuk, és megpróbáljuk életünket úgy élni, hogy közben nem támaszkodunk Krisztusra.
Szeretjük, ha igazunk van. Ezt a tulajdonságunkat a hitért folytatott harcnak nevezzük, és meggyőzzük magunkat, hogy Isten szövetségesei vagyunk az igazság védelmében. De haragos, önelégült lelkünk és leereszkedésünk elárul. Az együttérzés és az alázat az önteltségnek ad helyet.
Szeretnénk meggyógyulni, szabadulni a fájdalomtól. De amikor ez fontosabb lesz az istentiszteletnél, olyan istent teremtünk, amely megfelel emberi vágyainknak, és életünket arra szánjuk, hogy segítsünk az embereknek jobb önértékelést kialakítani. A vége pedig az, hogy hamis istent használunk, ahelyett hogy az igaz Istent imádnánk.
Kapcsolatba kívánunk lépni a természetfölöttivel. Elfogadjuk a misztériumot, Isten előtt alázattal leborulunk, és nem tűzünk magunk elé magasabb célt, csupán megtapasztalását. Ilyenkor a tapasztalat válik fontossá. Élményeket követelünk, majd módszereket dolgozunk ki megszerzésükre. Végül aztán jobban foglalkoztat Isten megtalálásának elmélete és bizonyítéka, mint maga Isten.
A szenvedély gyötörte szív feltörő kiáltására Isten válasza egyetlen szó: - Krisztus.
A megmagyarázás szenvedélyét váltsa fel egy másik szenvedély: Krisztus és a róla írt könyv megismerésének szenvedélye. Gondolkozzunk, kutassunk, fogalmazzunk meg merész gondolatokat, beszéljünk emberekkel életükről, de sohase hagyjuk el hosszú időre a kandalló melegét! A hit munkája legyen mindig az a hit, hogy Isten jó.
Az igazság iránti szenvedélyt váltsa fel Krisztus tiszteletének szenvedélye mindenben, amit csak teszünk. Tanuljunk szorgalmasan, folytassunk párbeszédet, vitatkozzunk, de mindig úgy, hogy mások megláthassák belőle, Isten milyen jó! A hideg törvénykezés helyébe lépjen a meleg meggyőződés! A szeretet fáradozása mindig Isten lényét tükrözze vissza!
Gyógyulás iránti szenvedélyünket váltsa fel a reménykeltés szenvedélye. Nem tűnik el minden seb. Egyetlen módszer, csoportterápia vagy lelkigondozó sem tudja teljesen begyógyítani őket. De folytathatjuk a hit munkáját és végezhetjük a szeretet fáradozását akkor is, ha sebeket hordunk. Jobb város vár ránk. Szolgáljunk hűségesen a reménység türelmével, tudván, mi vár ránk. A szolgálattal ne várjunk sebeink begyógyulásáig.
Kapcsolatok iránti szenvedélyünk váljon a mindenható Krisztusban való bizalom szenvedélyévé, s bízzunk abban, hogy Krisztus minden szükségeset meg fog tenni értünk. Válaszul a hit munkájára, a szeretet fáradozására és a reménység türelmére, a maga idejében és a maga módján kijelenti az Atyát.
(Forrás: Lawrence J. Crabb: Közelebb Istenhez)
Isten mindent tud rólunk. Tisztában van élet-halál harcainkkal. Ismeri történetünket, életünk minden részletét. És csak ennyit mond nekünk: Krisztus.
Régebben apró részletekben és nagyon sokféleképpen közölte mondanivalóját. Most azonban arra hívja fel a figyelmünket, hogy amit korábban elmondott, Krisztus sokkal teljesebben jelenti ki. Krisztus! - ez az utolsó szava. Többre nincs is szükség.
Mindig a legmélyebb, legnagyobb igazságok a legegyszerűbbek. Pál hálás volt a thesszalonikaiak hitének munkájáért, szeretetének fáradozásáért és reménységének türelméért.
Jézus elmondta, hogy Isten munkálja azt a hitet, amellyel hiszünk abban, akit Ő küldött. Bízzunk meg tehát jellemében! Isten valóban jó. Nézzünk Krisztusra, hiszen benne láthatjuk meg Isten jóságát. Ő ad hitet.
A szeretet fáradozása Krisztus szolgálata. Krisztust úgy mutathatjuk meg másoknak, ha úgy bánunk velük, ahogyan Ő, és olyan életet élünk, amilyet Ő él. A reménység türelme pedig az eljövendő városra irányítja figyelmünket. Ahelyett, hogy itt építenénk várost, örömmel várjuk azt, amelyet Ő épít egy sokkal jobb helyen.
Isten megtalálása azt jelenti, hogy hiszünk Krisztusban (hit), Krisztust szolgáljuk (szeretet), és Krisztust várjuk (remény).
Szenvedélyeink olyan mértékben fékezhetetlenek, amilyen mértékben nem találtuk meg Őt. Ilyenkor vége a bizalomnak. Ilyenkor meg akarjuk magyarázni és kézben akarjuk tartani a dolgokat, ezért a titkot kezelhető kategóriákká degradáljuk, és megpróbáljuk életünket úgy élni, hogy közben nem támaszkodunk Krisztusra.
Szeretjük, ha igazunk van. Ezt a tulajdonságunkat a hitért folytatott harcnak nevezzük, és meggyőzzük magunkat, hogy Isten szövetségesei vagyunk az igazság védelmében. De haragos, önelégült lelkünk és leereszkedésünk elárul. Az együttérzés és az alázat az önteltségnek ad helyet.
Szeretnénk meggyógyulni, szabadulni a fájdalomtól. De amikor ez fontosabb lesz az istentiszteletnél, olyan istent teremtünk, amely megfelel emberi vágyainknak, és életünket arra szánjuk, hogy segítsünk az embereknek jobb önértékelést kialakítani. A vége pedig az, hogy hamis istent használunk, ahelyett hogy az igaz Istent imádnánk.
Kapcsolatba kívánunk lépni a természetfölöttivel. Elfogadjuk a misztériumot, Isten előtt alázattal leborulunk, és nem tűzünk magunk elé magasabb célt, csupán megtapasztalását. Ilyenkor a tapasztalat válik fontossá. Élményeket követelünk, majd módszereket dolgozunk ki megszerzésükre. Végül aztán jobban foglalkoztat Isten megtalálásának elmélete és bizonyítéka, mint maga Isten.
A szenvedély gyötörte szív feltörő kiáltására Isten válasza egyetlen szó: - Krisztus.
A megmagyarázás szenvedélyét váltsa fel egy másik szenvedély: Krisztus és a róla írt könyv megismerésének szenvedélye. Gondolkozzunk, kutassunk, fogalmazzunk meg merész gondolatokat, beszéljünk emberekkel életükről, de sohase hagyjuk el hosszú időre a kandalló melegét! A hit munkája legyen mindig az a hit, hogy Isten jó.
Az igazság iránti szenvedélyt váltsa fel Krisztus tiszteletének szenvedélye mindenben, amit csak teszünk. Tanuljunk szorgalmasan, folytassunk párbeszédet, vitatkozzunk, de mindig úgy, hogy mások megláthassák belőle, Isten milyen jó! A hideg törvénykezés helyébe lépjen a meleg meggyőződés! A szeretet fáradozása mindig Isten lényét tükrözze vissza!
Gyógyulás iránti szenvedélyünket váltsa fel a reménykeltés szenvedélye. Nem tűnik el minden seb. Egyetlen módszer, csoportterápia vagy lelkigondozó sem tudja teljesen begyógyítani őket. De folytathatjuk a hit munkáját és végezhetjük a szeretet fáradozását akkor is, ha sebeket hordunk. Jobb város vár ránk. Szolgáljunk hűségesen a reménység türelmével, tudván, mi vár ránk. A szolgálattal ne várjunk sebeink begyógyulásáig.
Kapcsolatok iránti szenvedélyünk váljon a mindenható Krisztusban való bizalom szenvedélyévé, s bízzunk abban, hogy Krisztus minden szükségeset meg fog tenni értünk. Válaszul a hit munkájára, a szeretet fáradozására és a reménység türelmére, a maga idejében és a maga módján kijelenti az Atyát.
(Forrás: Lawrence J. Crabb: Közelebb Istenhez)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése