Tedd meg ami a kezed ügyében van

Rút története az egyik legszebb történet az Bibliában, különösen nekünk nőknek mond nagyon sokat. Mi nők, hajlamosak vagyunk túl gondolkodni, vagy agyon aggódni dolgokat, problémázni akkor is amikor már éghetne a kezünk alatt a feladat.

Mi is a helyzet Rúth-tal?

 

Rúth, Naómi menye volt. Naómi, zsidó asszony, aki családjával az éhínség elől menekült el a Moábita földre. Fiai Moábita lányokat vettek feleségül. Meghalt mindhárom férfi a családban, így a három nő magára maradt. 

 

Naómi úgy döntött, hogy visszatér Izráelbe, menyeit pedig arra bíztatta, hogy térjenek haza a szüleik házához, és menjenek újra férjhez. Orpa elköszönt, és hazatért. Rúth azonban ragaszkodott anyósához, és tőle származik ez a sokat idézett mondat:

 

"Ahová te mégy oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg, néped az én népem, és Istened az én Istenem"

 

Rúth útra kelt Naómival, és  együtt kezdtek új életet Betlehemben.  Ez még nem az emancipáció kora volt, ahol a nő mindent elő tudott volna teremteni magának. Férfi erő nélkül nem került gabona a konyhába, hogy abból kenyér készülhessen, vagy tűzifa a kemencébe. Ekkor még nagyon egymásra voltak utalva a nők és a férfiak. Nem csupán a szeretet kötötte őket össze, hanem az egymásra utaltság is.( Talán ez az egyik dolog ami a mai párkapcsolatokból nagyon hiányzik.)

 

Nehéz sors várt a két nőre, akik aratás környékén értek haza.

 

Mit tett Rúth? A zsidók számára előírta a törvény, hogy a jövevényeknek megengedett, hogy az aratók után ottmaradó kalászokat összegyűjthessék. Erre a feladatra vállalkozott. 

 

Nem az anyósára várt, mondván, hogy ő nem ismer itt senkit, meg különben is, Naómi rokonsága segíthetne. Nem!  Ami a keze ügyében volt, azt elkezdte tenni. 

 

Kora reggeltől ment az aratók után, és gyűjtötte a kalászokat. Olyan keményen dolgozott, hogy az aratók felügyelője dicsérettel beszélt róla a délben kiérkező gazdának, Boáznak. (Rúth könyve 2: 7)  

 

A munkához, kötelességhez való hozzáállásával nyerte el Rúth Boáz jóindulatát, aki meghívta hogy étkezzen együtt a többi aratóval, sőt felajánlotta, hogy amíg az aratás tart ne is menjen más mezőkre, hanem jöjjön ide az övére szedegetni. A szolgáknak pedig megparancsolta, hogy hullassák el a gabonát, hogy többet tudjon Rúth gyűjteni.

 

Szorgalmával, az anyósához való hozzáállásával annyira jó véleményt váltott ki a környezetéből, hogy végül Boáz gazda felesége, Jézus ősanyja lett.  Mindössze 4 rész az egész történet számtalan megszívlelendő apró részlettel, ezért biztatlak, hogy olvasd el!

Nagyon sok mindent tanulhatunk Rúth-tól. 

 

1.) Megtette mindazt amire lehetősége volt. Nem álmokat kergetett, hogy milyen sorsra lenne ő érdemes. Nem vérzett el üres mérlegeléseknél, hogy megéri-e ennyit dolgozni ennyike eredményért.  Egyszerűen megragadta a lehetőséget, és tette a dolgát.

 

2.) Hálás volt a lehetőségért. (2. rész 13. vers) Nem a nehézségekre, a fárasztó munkára gondolt a tikkasztó hőségben. Nem a múltat siratta, pedig bizonyára a saját hazájában, rokonságában könnyebb sorsa lehetett volna. A hála, az mindig a gondok fölé emeli az embert. Érdemes megszámolni a hálára való okokat a legnagyobb nehézségek közepette. Legalább annyit fogsz találni, mint amennyi okod van az aggódásra.

 

3.) Kitartott a nehézségek között. Ez kb 6 - 8 hetes kemény munka volt, hisz a gabona aratást követte az árpa aratás, és mindez nem kombájnokkal zajlott, hanem kézi erővel. Rúth ezalatt keményen dolgozott a tikkasztó hőségben, szedegette a kalászokat, majd kicsépelte őket.  Az egész éves gabona szükségletüket megkereste. 

 

Bizonyította hogy méltó a gazda jóindulatára, támogatására. Nem csak elvárta a  jóindulatot. 

Ne vesd meg a kicsiny kezdetet!

 

Senki nem főnökként kezdi a pályafutását! Hűségünket, kitartásunkat, szorgalmunkat, megbízhatóságunkat bizonyítva jutunk előbbre az élet minden területén. S míg úgy túnik, hogy egy helyben toporgunk, ezeket a tulajdonságokat kell erősítenünk magunkban. Mert ezek azok a létrafokok amin feljebb jutunk.

 

Jézus Krisztus azt mondja, hogy " aki kevesen hű, az a sokon is hű, és aki a kevesen hamis, az a sokon is hamis. ( Lukács 16: 10)  Ez igaz a hétköznapi életünkben, de az Isten országának a dolgaiban is.

 

Tehát, az egyetlen jó döntés, ha hűséggel, hálával kitartasz a kicsiben, abban, amit a te kezed ügyébe helyezett az Isten. Ez az amin keresztül rád árasztja Isten az áldásait a mai nap, és a maga idejében elismeréssel jutalmaz.

 

Kép:https://hu.pinterest.com/pin/211174958249576/

(Napi Csendes Percek elmélkedés / Szabó Zoltánné)