Elgondolkodva, nem posztolva, ott az istállóban

"Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében."

Lukács 2:19

Ma reggel, karácsony előtt a fiatal Mária, Jézus édesanyja járt az eszemben. Az ő gondolatai bizonyára közel álltak ahhoz, hogy felrobbanjanak!
Ott állt az istállóban - se telefon, se internet, se "like-ok", se bátorító megjegyzések - csak ő és Jézus volt... és ez elég volt.
Ezért elgondolkodott. Amikor a benne kialakuló ezernyi szó azért könyörgött, hogy kikiabálja őket vagy hogy a háztetőkről posztolja ki ezeket, belül elgondolkodott.
Ez néha szinte lehetetlen! Amikor valami izgalmas dolog történik velünk, automatikusan a közösségi médiát ragadjuk meg - ez mindenképp egy poszthoz méltó pillanat! Vagy felhívunk egy barátot vagy közeli családtagot. "Találd ki, mi történt?" - kiáltjuk.
De vannak időszakok, amikor egyszerűen nem tudjuk kifejezni az érzéseinket. Egyszerűen nincsenek szavaink vagy nincs elég szavunk. Ez egy "mi és Isten" pillanat, amit senki más nem érthet meg.
Tudod, mire gondolok. Ez az a pillanat, amikor rájössz, hogy Isten szólt hozzád, tett érted valamit és ott volt a közeledben, az Ő szeretetét, az Ő Igéjét, az Ő szívét dolgozta bele valami olyan váratlanba, amit nem lehet kibetűzni. Ezt nevezem én elmélkedésnek.
Gábriel angyal azt mondta Máriának, hogy gyermeke lesz. Méghozzá az Isten fia! (Lukács 1:26-38) Aztán jött a lesújtó beszélgetés Józseffel, amikor egy szavát sem hitte el a férfi. (Máté 1:18-19) Jelzésértékű, hogy az Újszövetségben nincs leírva semmilyen interakció Mária édesanyjával vagy édesapjával. Végre egy kis nyugalmat és felüdülést kapott, amikor meglátogatta unokatestvérét, Erzsébetet. (Lukács 1:39-56)
Most, hónapokkal később, Mária egy istállóban állt. Órákkal ezelőtt itt hozta világra a gyermekét! Térdig állt a szénában, és éppen elbúcsúzott néhány izgatott és nagyon piszkos pásztortól.
A Lukács 2:19 a kulisszák mögé enged betekintést, egy csendes pillanatba, amelyet Mária átélt: "Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében."
Annyi mindent lehetett volna elmesélni! Valójában ki értette volna meg? Mária tudta, hogy Isten mit tett. Amikor senki más nem látta, hogy a bizarr kirakós darabkái és az ősi próféciák a helyükre kerülnek, ő látta. Amikor József visszatért, hogy megromlott jegyességüket helyrehozza, amikor Erzsébet is terhes volt, amikor váratlanul pásztorok jöttek az újszülött Messiást keresve, Mária látta Isten kezét munkálkodni. Így hát elgondolkodott és kincsként őrizte mindezt.
Többet kell gondolkodnom, mint Máriának. Nem kell minden izgalmas dolgot kiposztolni, sms-ben vagy twitteren közölni. Legyen egy "Isten és én" pillanat a szívemben. Egy olyan pillanat, mint amilyet a Sofóniás 3:17 leír, ahol az én mennyei Atyám örül nekem: "Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked." Egy pillanat, amikor rájövök, hogy Ő valami különlegeset adott nekem, amit nem lehet megfogalmazni.
Talán volt egy ilyen pillanatod mostanában . Az enyém ma történt, és nem mondom el senkinek! Természetesen bizonyságot kell tennünk Isten megváltó munkájáról az életünkben, hogy mások is megismerjék Őt - de néha Isten mélyen és személyes módon érinti meg a szívünket, ami nem követeli meg az azonnali megosztást. Senki sem értheti meg igazán az én "Isten-pillanatomat", kivéve talán Máriát vagy az édesanyámat, aki most a mennyben van. Ezért csak élvezek minden kimondatlan részletet.
A szívemre tehetem a kezem, felnézhetek mennyei Atyámra, mosolyoghatok és mondhatom: "Látom, mit tettél!". Ez egy olyan helyzet, amikor ezeket a dolgokat őrízhetjük és forgathatjuk a szívünkben.


Ó, Atyám, köszönöm, hogy látsz engem és szeretsz engem. Köszönöm, hogy értem és az én javamra dolgozol. Kérlek, segíts, hogy élvezzem a Te jelenlétedet az életemben, időt szánva arra, hogy elgondolkodjak és értékeljem ezeket, mielőtt megosztanám a világgal. Jézus nevében, Ámen.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/12/17/pondering-not-posting-from-the-stable
https://www.pexels.com/hu-hu/foto/piros-kezek-no-karacsony-10570657/

Megjegyzések

  1. Köszönöm Uram, hogy Te munkálkodsz az életemben, hogy minden nap érzem a jelenlétedet! Áldott légy Uram a csodákért, amelyeket megélhettem és tudom, hogy tartogatsz még számomra ezután is. A legnagyobb csoda a nagy kegyelem, ami Belőled árad, és Akit az első karácsonykor elküldtél értem is a Földre, a legkisebbért! Köszönöm Uram , hogy Te nem vetsz meg engem és elfogadsz ma is! Ámen

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések