Ha Isten szeretne engem, nem ezt tenné?
"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott." Róma 8:28
Az elmúlt évek során sokszor ébredtem fel az éjszaka közepén, és úgy éreztem, hogy a legmélyebb kiáltásaim és sürgető imáim csalódást okoztak, és úgy éreztem, hogy Isten nem hallotta meg őket. Amikor hajnali kettőkor az agyam végigpörgeti a legrosszabb forgatókönyveket... teljesen egyedül érzem magam.
Mindannyiunknak vannak ilyen hajnali 2 órai pillanataink. Úgy tűnik, mindannyian hordozunk egy kis bánatot, frusztrációt vagy nehézséget ezekben a napokban ...
Vannak imakéréseink, amelyekre szeretnénk, ha Ő válaszolna.
Vannak anyagi szükségleteink, amelyeket szeretnénk, ha betöltene.
Vannak egészségügyi válsághelyzeteink, amikben szeretnénk, ha meggyógyítana minket.
Vannak bonyolult családi kapcsolataink, amelyekben szeretnénk, ha beavatkozna.
Vannak kielégítetlen vágyaink és vágyaink, amiket szeretnénk, ha Ő kielégítene.....
Amikor a szükségleteink egyre növekvő listája látszólag kielégítetlen, olyan könnyű Istenhez fordulni, és mindenféle javaslatokat tenni arra, hogy megkapjuk azt, ami szerintünk a legjobb. Aztán megpróbáljuk Istent felelősségre vonni azért, hogy azt tegye, amit mi szeretnénk, hogy tegyen. Amikor úgy érezzük, hogy Ő nem teljesíti a kérésünket, elkezdhetünk szkeptikusak és bizalmatlanok lenni, nemcsak az életünkben végzett tevékenységével, hanem a jellemével szemben is.
Ha Isten szeretne engem, nem ezt tenné?
Sok alkalommal, amikor imádkozunk, egy olyan eredményt fogalmazunk meg, amit Istentől várunk. Bár igaz, hogy teljes hittel és bátorsággal fordulhatunk Hozzá, és kérhetünk bármit az Ő nevében, az is kísértés számunkra, hogy nagyon ragaszkodunk a saját magunk által létrehozott kimenetelhez.
Hogyan kellene kinéznie a meghallgatott imának ...
Az időzítés, amikor a válaszainknak meg kell érkezniük ...
A lépések sorrendje, amit Istennek időrendben követnie kellene ...
Olyan könnyű úgy tekinteni a megválaszolt (vagy meg nem válaszolt) imáinkra, mint annak bizonyítékára, hogy Isten valóban törődik-e velünk. Valójában azonban az imának kellene lennie annak, ami felszabadít minket az eredmények súlyának cipelése alól. Egyetlen embernek sem kellene cipelnie annak a súlyát, hogy a saját Istene legyen, hogy mindezt megfejtse.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten terve és az Ő időzítése sokkal jobb és teljesebb, mint a miénk. Pál azt mondja nekünk a Róma 8:28-ban:
Bármi, ami Isten kezén keresztül jut el hozzánk, végül jóra fordul. Még akkor is, ha nem úgy érezzük azokban a hajnali 2 órai pillanatokban, amikor olyan nagyon egyedül érezzük magunkat. Lehet, hogy nem minden imánk kap választ úgy, ahogyan reméljük, kérjük vagy kívánjuk. De bízhatunk abban, hogy Isten mindig összhangban van a jellemével és a természetével.
Tudom, hogy ez nehéz. Ezért hadd legyek én az, aki ma a szívedbe hajol és ezeket a szavakat a szívedbe súgja: Isten megoldja a dolgokat. Nincs messze. Itt van velünk. Ebbe a reménybe kell kapaszkodnunk. Hinnünk kell ebben a reményben. Éljünk ebből a reményből. Itt és most. Még akkor is, ha az imáink nem úgy és olyan időben kapnak választ, ahogyan és ahogyan szeretnénk. Még akkor is, ha ez a folyamat zűrösnek tűnik. Bízhatunk abban, hogy Isten jó, és az Ő szeretete irántunk biztos.
Drága Uram, bízom a Te tervedben és az irántam való abszolút szeretetedben. Amikor a körülményeim azzal fenyegetnek, hogy megkérdőjelezem és kételkedem, úgy döntök, hogy helyette az Igazságot hirdetem. Te értem vagy, és Te velem vagy, és Te jóságot tartogatsz számomra. Jézus nevében, Ámen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése