Remény és segítség, ha megválaszolatlan kérdéseid vannak
"Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!" Zsoltárok 42:6
Egy kora reggel kiléptem a házunk mögötti ösvényre. A fű még nedves volt a locsolástól, és a madarak éppen csak elkezdték üdvözölni egymást a nap folyamán; a tó körüli bikabékák álmos őrszemként ültek a parton.
Általában szeretem az ilyenkor uralkodó csendet, de az elmém hangos volt és tele volt aggodalmakkal, gondokkal és kérdésekkel, amelyeket gondolom, te is felteszel.
Mi fog történni? Meddig fog ez tartani? Mit tartogat a jövő? Nem tudtam a válaszokat, és úgy tűnt, Isten azon a reggelen hallgatott. Így hát azt tettem, amit csak tudtam: tettem egy lépést előre, aztán még egyet, majd még egyet és még egyet. Imádkoztam, miközben léptem - kusza, frusztrált, zavarodott imák voltak.
Az egyik kedvenc zsoltárom jutott eszembe, amit aznap reggel az ágyban olvastam újra: "Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!" Zsoltárok 42:6
Már régen nem néztem meg ezt a zsoltárt, és kíváncsi lettem, hogyan végződik. Meglepődve tapasztaltam, hogy az utolsó vers pontosan ugyanaz, mint az 5-6a versek: "Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!"Zsoltárok 42:12
Vártam egy szép masnit, amelyet egy igazság köré kötöttek, a bizalom és a bizonyosság helyreállítását, egy kinyilatkoztatást, hogy most már minden másképp lesz. De nem, a zsoltárosnak még mindig ugyanazok a kérdései vannak. Ez megnyugtató volt számomra egy olyan időszakban, amikor annyi kérdésre nem tűnt úgy, hogy válaszok lennének. Hasznos tudni, hogy a bizonytalanság nem egyenlő a hit vagy a bizalom hiányával.
Mit tesz a zsoltáros a megválaszolatlan kérdésekkel szemben? Döntést hoz. Istenbe vetem reményemet ... újra dicsérni fogom őt. Az egyik legnehezebb része annak, hogy nem tudjuk, mi vár ránk, hogy tehetetlennek érezzük magunkat. De ez csak illúzió. Még mindig megválaszthatjuk a válaszunkat.
Hónapokkal ezelőtt, egy nyomasztó napon, amikor a hírek csak egyre rosszabbnak tűntek, leírtam egy mondatot, és kitettem az asztalomra, hogy gyakran láthassam. Egyszerűen így szólt: "Isten irányít"
Ezt kell tudnunk, amikor az élet bizonytalan. Isten még mindig irányít. Nem felejtett el minket. Nem hagyott el minket. Velünk van, értünk van, értünk dolgozik még most is. Bízhatunk benne, bármi történjék is. Ő adta nekünk a mindennapi életünk irányítását is - azt, hogy mit teszünk az energiánkkal és az érzelmeinkkel, az erőforrásainkkal és a kapcsolatainkkal. Nem vagyunk tehetetlenek. Mindannyian megkérdezhetjük magunktól, mint a zsoltáros: Mit fogok ma tenni?
Introvertált emberként úgy tapasztalom, hogy magányra van szükségem ahhoz, hogy megválaszoljam ezt a kérdést, ezért mentem ki az ösvényre aznap reggel. Amikor az élet zajos és a világ kaotikus, nem hallom a lelkemet vagy Isten suttogását. A magányra gyakran önzőnek tekintünk, pedig ez a szolgálat szent cselekedete. Ez ad erőt ahhoz, hogy tovább haladjunk előre, hogy jól szeressünk, bátrak legyünk és bölcs döntéseket hozzunk.
A magányt nehéz megtalálni, ezért életvezetési tanácsadóként és coachként azt javaslom, hogy az emberek tervezzék be a napjukba, még ha csak néhány pillanatról is van szó. Ez úgy nézhet ki, hogy a magányt beírjuk a naptárunkba, vagy olyan ritmust alakítunk ki, amely lehetővé teszi, hogy beépítsük az életünkbe. Egy olyan introvertált ember számára, mint én, az egyedüllét elengedhetetlen módja a feltöltődésnek. De mindannyiunknak, introvertáltaknak vagy extrovertáltaknak, szükségünk van legalább egy kis magányra az életünkben. És minél elfoglaltabbak vagyunk, annál fontosabbá válik.
Ahogy befejeztem az ösvényen megtett utamat, a zsoltároshoz hasonlóan még mindig ugyanazok a kérdések foglalkoztattak. De belül nyugodtabbnak éreztem magam. Emlékeztem arra, hogy még ha nem is tudom, mit hoz a jövő, van egy hatalmas Isten, aki megtart engem.
Belé helyezem a reményemet.
Újra dicsérni fogom Őt.
Uram, köszönöm a bizonyosságot, amit a Te Igéd ad, hogy még akkor is, amikor kételkedünk vagy kételkedünk, Te irányítasz. Segíts, hogy ne felejtsük el, hogy helyet csináljunk az életünkben, hogy félretegyük az elfoglaltságainkat, hogy szívünk és elménk összekapcsolódhasson Veled. Köszönöm és dicsőítelek Téged, hogy méltó vagy a reménységre és a dicséretre. Jézus nevében, Ámen.
Hope and Help When You Have Unanswered Questions
proverbs31.org - Daily Devotion
DECEMBER 9, 2021
Hálás vagyok Uram ezért az Igéért, amit újra és újra a szemem elé hozol. Köszönöm,hogy nem hagysz csüggedni, és irányt mutatsz. Ámen
VálaszTörlés