A heves függetlenségvágy elengedése

„Elizeus ezt mondta: Menj, kérj kölcsön edényeket ott kinn minden szomszédodtól, üres edényeket, de nem keveset.” 

2Kir 4,3

Gondok. Megtartom őket magamnak. Heves függetlenségvágyam arra indít, hogy becsapjam a bejárati ajtót a közeledő szélroham első jelére. Magyarán, senki be ne tegye a lábát, míg a vihar el nem vonul. Istent persze beengedem. De te – maradj kívül.

Az évek során Isten szembesített a függetlenségvágyammal, s nevén nevezte. Úgy hívják: büszkeség.

Nem nyílt ellenséges magatartás, ám az, hogy távol tartok magamtól mindenkit, azt mutatja, hogy elég vagyok a magam számára, nincs szükségem mások segítségére. Ráadásul a bennem élő bizonytalan kislány attól fél, hogy ha gyengének láttok, nagyot esek a szemetekben. Biztosabb, ha mindent magamban tartok, s kívülről csak a magabiztosság büszke oromfala látszik.

Pedig valójában ez sosem működött tökéletesen. Isten újra meg újra olyan helyzetbe hozott, amit nem oldhattam meg egyedül. Csodákat tett, ha alázatosan megkértem másokat, imádkozzanak valamiért. Áthághatatlannak látszó falakat döntött le, ha hagytam, hogy mások meglássák valódi arcomat. Láttam keze műveit, amelyeket barátaim kérésére cselekedett.

Már tudom, hogy Isten közös munkára teremtett minket. Ugyanannak a nagy kirakónak a darabkái vagyunk, s az élet értelmesebbé válik, ha összekapcsolódunk.

Van egy történet az Ószövetségben, ami rávilágít, mennyire fontos Isten tervében az együttműködés. A Királyok második könyvében olvashatunk egy özvegyasszonyról, aki nagy bajba került. Égetően szüksége volt pénzre, de csak egy kis olaj volt a házban. Elizeus különös tanácsot adott neki: járja körbe a szomszédságot, és mindenkitől kérjen üres edényeket. Minél többet. Aztán menjen haza, és kezdje beletölteni az edényekbe azt a kis olajat, amije van. Az özvegyasszony így is tett. Mikor hazatért, kezdte megtölteni az edényeket. Amikor megteltek, a fiai újabbakat hoztak neki. Minden kölcsönkért edényt megtöltöttek olajjal. Ekkor Elizeus arra utasította, menjen, adja el az összes olajat, a pénzből fizesse ki a hitelezőit, a többit pedig használja a mindennapi szükségletekre. Így is történt.

Azt szeretem ebben a történetben, hogy az eladható olaj mennyisége egyenes arányban állt a szomszédok számával, akiktől az özvegyasszony segítséget kér. Ha öt emberhez fordul, öt korsó olaja van. Tíz szomszéd tíz edényt jelent. És így tovább. Minél több emberhez fordul segítségért, annál bőségesebb Isten gondoskodása.

Van egy része a történetnek, ami nincs megírva, de szeretem magam elé képzelni. Miután eladta az olajat, az asszony visszaviszi a szomszédnak az üres edényt. Elmeséli, milyen csodát tett vele Isten, és hogy a szomszéd milyen szerepet játszott ebben a csodában. Micsoda bizonyságtétel lehetett!

Isten másképpen is tudott volna csodát tenni, hogy segítsen rajta, de Ő ezt a formát választotta, amibe minden szomszédot bevont. Biztos vagyok benne, hogy ezek az emberek mind mássá lettek, miután részesei voltak egy ilyen csodálatos eseménynek.

Számomra világos az üzenet. Isten gyakran úgy intézi, hogy mások bevonásával oldódjanak meg a gondjaim. Ha én mégis magamnak tartom a bajaimat, áthúzom a tervét, hogy barátaimat megáldhassa, hogy hűségét bebizonyíthassa. Lassan megtanulom visszautasítani a büszkeség lelkének hazugságait, s megadom magam az alázatosságnak, aki segítséghez folyamodik. Heves függetlenségvágyamat elengedem, hogy Isten közösségalkotó terve megvalósuljon.

Istenem, bocsásd meg nekem azokat az alkalmakat, amikor magamba zárkóztam, azt gondolva, hogy elég vagyok a problémáim megoldására. Ilyenkor talán akadályoztam terveid megvalósulását, hogy szükségleteimet másokon keresztül elégítsd ki. Segíts, hogy felismerjem a büszkeséget, és átadjam Neked. Segíts, hogy alázatos, tanulékony legyen a lelkem. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Encouragement for today, 2011.07.01.Glynnis Whitwer, www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2011_10_01_archive.html)