Bűnösök után kutatva...



"Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre." 


(Lukács 15:4-7)


Általában bennünk, emberekben, egy olyan Istenkép él, Aki egyedül, a Hozzá csúszva érkező, kegyelemért könyörgő embereknek bocsát meg. Mert oly mogorva Istent képzelünk el, Aki oly bűnösöknek ad kegyelmet, akik mélységesen megalázkodva, a porig sújtva bűnbocsánatért esdekelnek. Egy ilyen Istent tudunk leginkább megérteni, egy ilyen hozzáállással tudunk leginkább azonosulni.


Nehéz felfognunk, hogy létezik egy olyan Isten is, Aki azért keresi a bűnösöket, hogy megbocsásson nekik. Egy Isten, Aki a lázadókat keresi, hogy megmenthesse őket. Egy Isten, Aki még az életét is áldozza ellenségeiért. Nem csoda, hogy lenyűgözve szemléljük Jézus felénk irányuló szeretetét!

Az a tény, hogy a mi Jó Pásztorunk azért hagyja ott nyáját, hogy egyetlen egy bűnöst megmenthessen, Isten végtelen együttérzéséről tanúskodik. És az a tény, hogy Ő szeretettel a saját vállán hordozza a megtalált bárányát, hatalmas gyengédségét bizonyítja.

Drága Uram, ez a példabeszéd mindig arra emlékeztet, hogy mennyire fontosak számodra azon szeretteim, akik még nem fogadták el kegyelmedet. Köszönöm szeretetedet Uram, Pásztorom!



(Forrás: Searching for Sinners, Joni and Friends Daily Devotionals, Searching for Sinners, http://www.joniandfriends.org/)




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések