Az Úr közelsége oly jó nekem

De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az URat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.


(73. Zsoltár 28. vers)


Kisgyermek korunkat általában álmodozással, reménykedéssel,  vágyakozással töltjük - elképzeljük jövőbeni életünket. Megtervezzük felnőtt éveinket. Én személy szerint egy haraggal telt otthonban nőttem fel, így egy szelíd, rettegés mentes életet képzeltem magamnak. Nem ismertem még Jézust, de egy űr tátongott bennem Iránta. Kutattam a szeretet után, és a szívemben lévő sivárságot üres élvezetekkel próbáltam enyhíteni. Megpróbáltam minden mással betölteni a Jézusnak fenntartott helyet a szívemben.

Aztán egy csodás napon Jézus rám talált. Elveszettem bolyongtam a drog sötét mocskában, méltatlan kapcsolatokban tengődtem. Mindeközben vágyódtam békesség, kedvesség és szeretet után. Meglátott a bűnben halott állapotomban és kiragadott abból az életformából, melyet gyermekként sohasem terveztem magamnak. Új életet fakasztott bennem, egy megváltott, helyreállított, kegyelmével átitatott, végtelen szeretetével átölelt életet. És újra elkezdtem arról az életről álmodozni, melyet kislányként elképzeltem magamnak. Ez az élet szeretettel, kedvességgel, szívességgel és Jézus kegyelmével volt telve.

De mindezen szépség kibontakozása közben rájöttem, hogy ez az élet nem egyszerű. Az kívánságaim nem pottyannak oly könnyen az ölembe. Úgy tanultam meg Jézusban bízni, hogy elfogadtam élettörténetemet, mely sajgó szívemben vált valósággá.

Házassággal ajándékozott meg Isten, a legjobb barátomban egy szelíd, türelmes istenfélő embert kaptam, aki túllátott személyiségem kemény szilánkjain, és megtanított állandó hitben az Úrban megerősödni. A házasságban szembesültem önző énem valódiságával, és rájöttem mekkora szükségem van Jézusba kapaszkodni, hogy megtanulhassak kedvesnek lenni és önzetlen szeretettel élni.

Jézus aztán megajándékozott egyik drága babával a másik után: egy lány, egy lány, egy fiú, és egy lány ismét. Általuk megtanultam, hogy emberi kedvességemnek igenis határa van, és szorosan Jézusra kell támaszkodnom, hogy jól tudjak szeretni, túllépve a fáradtság és kimerülés határain is.

Jézus egy szolgálatot is adott nekünk férjemmel, ami elég nehéz és zűrös volt. Megmutatta nekünk, hogy a gyülekezet plántálás gyönyörűségesnek látszó munkája mögött micsoda nehézségek húzódnak. Megismerhettük az összetört mégis csodálatos életeket a közösségünkben, és megtapasztaltuk hogy egyedül Jézus erejével tudunk minden nehéz pillanatot megélni, minden összetört szívvel találkozni.

Ezután meghívást kaptunk a Sziklás Hegységbe, hogy gyülekezetet alapítsunk. Hatalmas tervekkel. csodás ötletekkel és elszánt szívvel indultunk a munkába, a keményen megtanult leckék már mögöttünk voltak, de sohasem gondoltuk volna, hogy a teljesítőképességünk határáig jutunk. Azt gondoltuk, hogy arra vagyunk elhívva, hogy együtt érző szeretetet árasszunk a megtört lelkek felé, de Jézusnak az volt a terve, hogy saját összetörettetésünkben fog bennünket tanítani.

Amikor egy erdőtűz fenyegette új otthonunkat, akkor teljesen másként tapasztaltuk meg a félelmet, stresszt és Istenre utaltságot mint korábban bármikor. Aztán két rövid héttel később csomót találtak a mellemben. És a mélység egyre mélyebb és mélyebb lett. Így hát diagnosztizáltak, szigorú terápiának vetettek alá, és én mindeközben ráleltem az egyetlen igazi szükségletemre, Jézus Krisztusra.

Az Ő közelsége maradt már csak nekem, és ez teljesen elegendő volt számomra. A mai igevers is azt mondja, hogy jó ha Istenhez közelítünk, mert akkor csodás tetteiről beszélhetünk. Az összetörettetésemben a kegyelem új értelmet nyert. A csodás, férjemmel való szerelmem álma pedig úgy vált igazi valósággá, hogy megláthattam, férjem mennyire odaadóan szereti az ő kopasz, lesoványodott feleségét. Odaadó szeretetem gyermekeim iránt pedig a fájdalmamban elrebegett suttogásban váltak valósággá.

Végigmentem a terápián, bevettem a tablettákat, felvettem a sugárkezelést, és abban bíztam, hogy erőm majdcsak visszatér. De ez az erő sohasem érkezett meg, Jézus azonban sohasem hagyott magamra, mind végig  mellettem állt,

Azóta áttéteket találtak nálam, és ezáltal még több kegyelem adódott életünk történetéhez. Mi a sérült és összetört lelkekért alapítottuk a gyülekezetet, és közben meg kellett tanulnunk, hogy minden törekvésünk, képmutatásunk és felfújt emberi próbálkozásunk sohasem fog bennünket Jézushoz közelebb vinni, bármennyire is szeretnénk és vágyódunk utána.

Talán életünk történetének diadala az összetört darabkákban lesz nyilvánvaló, ott ahol Jézus oly együttérzően találkozik velünk, és ahol oly szembetűnően ránk árasztja szeretetét. Így hát a győzelem nem a legfőbb vágyunk, sokkal inkább Jézus közelsége, jelenléte számít igazán. Ebben a közelségben felfedezhetjük összetörtségünkben a szépséget.

Mindannyian megtapasztaltunk már nehézségeket és fájdalmat. Mindannyian önzőn és rászorulóként ébredünk minden reggel. Megengeded hogy Jézus és az Ő jelenléte  legyen az erőd a mai napra? El tudod-e engedni életedre vonatkozó terveidet, és átadod-e Jézusnak mindennapjaid irányítását? Mert az Ő közelsége az, ami igazán jó számodra. Ez elegendő számodra. Az elkeserítő nehézségedben Ő mindig Immánuel marad,  ami azt jelenti: Velünk az Isten!

Drága Istenem, ruházz fel kérlek alázatos erővel, hogy egyre közelebb kerülhessek hozzád. Segíts bennünket hogy fájdalmunk és küzdelmünkben is Benned bízzunk, az összetörettetésünkben is Beléd kapaszkodjunk. Köszönjük hatalmas szeretetedet, melyet nem érdemlünk meg, de tedd valósággá számunkra a mai napon. Jézus nevében, Ámen.



URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.
(40. Zsoltár, 5. vers)

(Forrás: October 16, 2014 The Nearness of God is My Good KARA TIPPETTS http://proverbs31.org/devotions/devo/the-nearness-of-god-is-my-good/)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések