Jobb, mint az én elképzelésem

„Az ÚR javamra dönti el ügyemet. URam, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait!” 

Zsolt 138,8

Ötéves koromban édesanyám beíratott az óvodába a második félévtől. Azzal igyekezett felkészíteni a változásra, hogy jó mulatást, sok barátot ígért az új helyen. Kettős érzelemmel, egyszerre félő és mégis reménykedő izgalommal léptem be a gyerekek közé.

Míg próbáltam megismerni a környezetet, elhatároztam, hogy a „sok barátod lesz” folyamatot felgyorsítom. Türelmetlenül akartam, hogy észrevegyenek, hogy elfogadjanak, hogy befogadjanak. Ezért izgalmas tervet ötlöttem ki, aminek az lesz az eredménye, hogy minden társam a tenyeremből eszik majd – szó szerint.

Reggelente az első szünet előtt a gyerekek felsorakoztak a büfénél, hogy reggelijüket megvásárolják. Láttam, hogy a fánk a kedvenc, gyorsan számolni kezdtem.

Hazafelé menet a hátsó ülésen kettesben maradva édesanyám táskájával, kidolgoztam a tervet. Kezecskémmel benyúltam a pénztárcába, és kivettem belőle egy dollárt. Ennyi biztos elég lesz fánkra az összes gyereknek.

Másnap majd szétvetett a türelmetlenség, előrefurakodtam a sorban, felmutattam a pénzt, és azt mondtam: „Egy zacskó fánkot kérek!”
„Biztos vagy benne, kicsi lány? Egy egész zacskóval? Az nagyon sok. Senki se szokott egy egész zacskó fánkot venni!”
„De igen – bólintottam -, minden csoporttársamnak meg az óvónéninek is.”
A nagy zacskó lassan lecsúszott hozzám a pultról.
Ez az!
Oldalt léptem, és elkiáltottam magam: „Mindenki a vendégem!”
Leesett állak. Tágra nyílt szemek. Kinyújtott kezek. A csoporttársaim körbevettek – máris a figyelem középpontjába kerültem!
Nagyon jó érzés volt! Épp, ahogy elterveztem. Most már vannak barátaim.
A nap végén, mikor értem jövő édesanyám belépett a csoportszobába, az óvónéni megkérte a gyerekeket, hogy kórusban köszönjék meg neki az ajándékot. Édesanyám meglepett arca mindent elárult. A titkomra fény derült.

Tolvaj voltam. Megloptam az anyukámat!

Egy tökéletesen kidolgozott terv ellenkező irányban sült el.

Találunk a Bibliában is látszólag tökéletes terveket. Sokszor nem vált be a stratégia – ahogy az enyém se. Más történetekben viszont az emberek bölcsen Istenre hagyatkoztak.
A Zsolt 138,8 biztosít róla, hogy Isten „végigviszi az ügyemet”, azaz a rólam alkotott tervét.

Nem kell ügyeskednem, ötletelnem, manipulálnom.

Bármilyen kétségbeejtők is a körülmények, bármilyen erős a türelmetlenségem és a vágyam, van jobb megoldás az enyémnél. Egy közismert bibliai történet is arra tanít, hogy imádkozzam, s aztán várakozzam Istenre.

Mózes édesanyja és nővére is bíztak Istenben, hogy megvédi a kicsi gyermeket, akit kosárba raktak, és rátettek a Nílusra, hogy így elrejtsék a vérszomjas elöljáró elől.
Miriam leste, ahogy lefelé úszik a kosár, követte, mialatt várta, hogy Isten valamilyen módon úrrá legyen ezen a kilátástalannak tűnő helyzeten. Mózes nővérének hitét úgy jutalmazta Isten, hogy egészen váratlan fordulatot adott a történetnek. Egy édesanya bizalma Istenben oda vezetett, hogy a zsidó rabszolga gyermekből Egyiptom nagyhatalmú vezetője lett (Kiv 2,1-10). Ez nem történhetett volna meg Mózes anyjának és testvérének türelme, Istenre hagyatkozása nélkül.

Hányszor nem bírjuk, s kezünkbe akarjuk venni a dolgokat, kieszelünk valami gyors megoldást a helyzet megszüntetésére. De bizony sokszor az lesz belőle, hogy valami zűrzavaros, állandóan bonyolódó hálót építünk magunk köré, amiből már ki se tudunk kecmeregni. Tanuljuk meg Mózes bölcs családjától a mintát, amit követnünk kell:

- Számítsunk rá, hogy Isten intézkedik.

- Várjuk türelemmel, hogy Isten lépjen.

- Bízzunk benne, hogy Isten időzítése tökéletes.

Nem tudom, mi késztet most ügyeskedésre, szervezkedésre, manipulatív eszközök használatára. Ha egy kicsit is hasonlítunk, minden olyan helyzet, amikor tehetetlennek érzed magad, türelmetlenné tesz, és elkezdesz mesterkedni, terveket kiagyalni a helyzet erőszakos megoldására.

Gyere, kérlek, határozzuk el együtt, hogy hinni fogjuk ezt az igazságot: „Az ÚR javamra dönti el ügyemet. URam, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait!” Zsolt 138,8.

Nyugodjunk meg Isten ígéreteiben, ne hagyjuk, hogy bizalmunk meginogjon, és hogy türelmetlenségünkben nekilássunk befolyásolni a számunkra kedvezőtlen helyzeteket.

Uram, Istenem, tudom, hogy végigviszed terveidet az életemről, mégis kérlek, erősítsd meg bizalmamat a nehéz szituációk idején. Jézus nevében kérlek, adj erőt, hogy elfogadjam időzítésedet és minden lépésedet életemnek ebben a kemény időszakában. Ámen.

(Forrás: Van Walton: A Better Way Than My Own Encouragement for today, 2013.06.12. www.proverbs31.org/devotions, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2013_10_01_archive.html)