Szól még Isten az „egyszerű emberekhez”?

„Ezeket mondtam nektek, amíg veletek voltam. A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, aki az Atya küld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” 

Jn 14:25-26

A Biblia izgalmas történeteket mesél olyan esetekről, mikor Isten közvetlenül szólt az emberekhez. Együtt sétált és beszélgetett Ádámmal. Az égő csipkebokorban beszélt Mózeshez, később, miután a régiek prófétáihoz szólt, a néphez is volt közvetlen üzenete. Fiatal koromban többször gondolkoztam rajta, vajon abbahagyta Isten a bibliai idők után, hogy szóljon az emberekhez? Én legalábbis soha nem hallottam beszélni.

Teltek az évek, hitemben is felnőtté váltam, férjhez mentem, tanítani kezdtem a Vasárnapi Iskolában, énekeltem a gyülekezeti kórusban, szerettem Istent és az Ő népét. De sose hallottam, hogy megszólított volna. Igazából nem is foglalkoztam vele, úgy gondoltam, amit el akart nekünk mondani, benne van a Bibliában. Mi mást kellene hallanom?

Úgy látszik, Istennek még volt mondanivalója. Mikor elköltöztünk az ország túlsó felébe, kiderült, hogy személyesen hozzám is szólni akar.

Tizenkét évvel ezelőtt Phoenixből Charlotte-ba költözött a családunk. Nem akartam elköltözni, de kelletlenül beleegyeztem, mert férjem álma az volt, hogy valahol másutt éljük. Ahelyett, hogy izgalmas kalandként éltem volna át, csak a veszteséget éreztem: az állásom, a gyülekezetem, a barátaim, a nagy család. Teljesen össze voltam törve.

Ebben az állapotban kezdtem meghallani, hogy Isten szól hozzám. Nem hallható hangon, nem valami szokatlan módon, csak egy tiszta hangként a lelkemben. Ami nem volt ott azelőtt. Bibliai idézetek jutottak eszembe, amiket emlékezetem szerint soha nem tanultam meg. Bátorító szavakat mondott, amik csak nekem szóltak. Olyan lépésekre késztetett, amiket magamtól nem tettem volna meg. Mondok egy példát.

Néhány hete kerestük már a megfelelő közösséget, amikor Isten egy kis gyülekezetbe vezetett. Egy kedves fiatal nő tartotta a tanúságtételt. Megérintett. Ugyanazon a héten a rádióban újra hallottam beszélni. Isten olyan tisztán szólt hozzám, ahogy azelőtt még soha, és egyértelműen kérte, hogy hívjam fel ezt a fiatal asszonyt, és ajánljam fel neki az önkéntes segítségemet.

Megijedtem, de engedelmeskedtem. Több hívásba került, de végül sikerült elérnem Lysa TerKeurst-öt, a Proverbs 31 Ministries (Példabeszédek 31 Szolgálat) elnökét.

„Szia Lysa,” mondtam. A következő szavak csak úgy özönlöttek ki a számon, ahogy izgatottan magyaráztam. „Nemrég költöztünk Charlotte-ba, láttalak a gyülekezetben, aztán hallottalak a rádióban. Újságíró végzettségem van, nem tudom, nem tudnátok-e hasznomat venni önkéntesként.”

Csend volt a vonal túlsó végén, mielőtt Lysa megszólalt. „Azért imádkoztunk, hogy találjunk valakit újságíró végzettséggel.”

Izgalmas dolog volt felfogni, hogy Isten szólt hozzám, s kezdtem megérteni, mit is értett Jézus azon, hogy elküldi a Szent Lelkét, hogy Ő kommunikáljon velünk. Szinte láttam, ahogy Isten karmesterként összehangolja a dolgokat, miután hallgattam a bennem lévő Szentlélekre, és engedelmeskedtem neki. Egy otthoni barátnőmnek elmeséltem ezt az élményemet. Azt mondta, a költözésünk előtt túl zsúfolt volt az életem ahhoz, hogy meghalljam Isten hangját. Ez igaz, de még más is volt. Nagyon független voltam, úgy hoztam döntéseket, hogy előtte nem konzultáltam Istennel. Igazából nem nagyon volt szükségem Rá vagy a tanácsára. Legalábbis ezt gondoltam. Mikor mindent elvesztettem, amire addig támaszkodtam, kiüresedve és kétségbeesetten vágytam arra, hogy Isten feltöltsön. A szükséghelyzetben Isten Lelke lett a tanácsadóm, a vigasztalóm, a vezetőm.

Néhány éve segítséget kértem Istentől ezen a területen. Tudtam, hogy bennem van a lehetőség a visszaesésre, a függetlenedésre, és én továbbra is hallani akartam a hangját. Kértem, hogy tartson mindig olyan körülmények között, ahol alázatos vagyok, és érzem, hogy szükségem van Rá. Nehéz volt ezért imádkozni, és még nehezebb megélni, mert Isten rábólintott a kérésemre. De ha ez az ára, hogy halljam Istent, örömmel megfizetem.

Drága Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Szentlelked által szólsz az egyszerű emberekhez. Bocsásd meg nekem, ha néha elfoglalttá és függetlenné válok. Mindennél jobban szeretném, hogy szólj hozzám, halljam a hangodat. Segíts kipakolnom az életemből mindazt, ami elfoglalja Előled a helyet. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Encouragement for today, 2010.08.03. Glynnis Whitwer, www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2010_11_01_archive.html)