Lelki rákos dagat

"Isten a kevélyeknek ellenáll, 

az alázatosoknak pedig kegyelmet ad."

Jakab 4:6

Rettegek a daganatos betegségektől! Sok szerettemet elveszítettem már ezen félelmetes kór miatt. Legszívesebben tudomást sem vennék létezéséről. Tudom, ugyanígy kellene éreznem a lelki rákos elburjánzások miatt is...

C.S. Lewis a büszkeséget egyfajta "rákos daganatnak" nevezte, mert a felfuvalkodottság megsemmisíti a szeretetet és a megelégedettséget. Ha jól belegondolunk, a büszkeség mindenképpen saját bizonytalanságunk és alsóbbrendűségi érzésünk gyümölcse. Tulajdonképpen a büszkeség és a kisebbrendűségi érzés az azonos érem két ellenkező oldala. Mindkét tulajdonság bűn, mert az énünk körül forgunk mindkét esetben, kevés helyet adva Isten Lelkétől származó valódi alázatnak. Spurgeon költői módon figyelmeztet bennünket, hogy ne legyünk büszkék "származásunkra, arcunkra vagy helyzetünkre."

Mindannyian küzdünk a büszkeség érzésével, hiszen mindannyiunkban megvan a hajlam, hogy minden körülményt és emberi kapcsolatot egy bizonyos nárcisztikus álláspont szerint szemléljünk: "Vajon milyen hasznom származik belőle?" Egy keresztény életében azonban nem szabad teret engedni a felfuvalkodottságnak, mert ez az érzés elválaszt bennünket Istentől. Talán túl erősnek és kijózanítónak tűnhet az a gondolat, hogy Isten ellenáll a büszke embereknek, mégis ennek a ténynek arra kell késztetnie bennünket, hogy keressük az Istentől jövő valódi alázatosságot. Isten azért is veti meg a felfuvalkodottságot, mert mint szerető Atyánk, látja, hogy milyen következménnyel jár a büszkeség gyermekei életében.

Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság. Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt. (Példabeszédek 16:18-19)

A lelki fejlődésünk fontos és elengedhetetlen részét képezi a büszkeség érzésének kezelése.

Azért, mert a büszkeség meggátol bennünket, hogy úgy lássuk a többi embert, ahogy Isten látja őket.

És a büszkeség visszatart bennünket saját jogaink, előnyeink feladásától. Meggátol bennünket, hogy odahajolhassunk azokhoz, akik körülöttünk élnek. 

A büszkeség lassan de biztosan kioltja az alázatos lelket, melyet Isten oly vágyakozva keres gyermekei életében és emberi kapcsolataikban.

Szerintem egy nagy adag valódi alázat sok megromlott házasságot, tönkrement családi kapcsolatot és betegeskedő barátságot helyrehozna. Felmerül hát a kérdés: hogyan tudunk megszabadulni a büszkeségünktől? Hogyan tudnánk kihúzni a méregfogát a sok megtört emberi kapcsolatnak? A választ Pál apostol Rómaiaknak írt levelében olvashatjuk:

Római levél 12:3-6, 10:

A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondoljátok magatokat többnek, mint amennyinek gondolnotok kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is...a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők.

Pál bizonyosan jól ismerte a büszkeség érzése elleni küzdelmet. Mielőtt Krisztussal személyesen találkozott volna, rettentően gőgös ember volt. Nagy tiszteletnek örvendett a kormányzatban, fő üldözője volt Jézus Krisztus tanai követőinek. Pálnak fogalma sem volt azonban arról, hogy mit tartogat számára a damaszkuszi út, mert azon a napon Isten közbeszólt Pál életébe az Ő megvakító szeretetével. Ekkor minden megváltozott. Pál alázatos emberré vált, szolgaként élve életét, arra törekedve, hogy utolsó legyen a legkisebbek között. Az apostol jól tudta, hogy ő a kegyelem trófeája, az egész bensőjét a kegyelem formálta, és eközben az egész élete átalakult. Isten kegyelme volt Pál életének az alapja, ezért tudott ennyire alázatos maradni, és ezért volt ennyire eredményes az élete is. Isten azt tanácsolja, ha erősek szeretnénk lenni, a gyengeséget kell választanunk, és hogy ha elsők között szeretnénk lenni, be kell érnünk az utolsó hellyel.

Lenyűgöző tudni, hogy a kegyelmet szabadon kérhetjük. Isten készen áll, hogy mérhetetlen kegyelmét minden szívre és lélekre kiterjessze. Az Ő kegyelme megmagyarázhatatlan békességet, örök életet, egyfajta belső, megingathatatlan derűt és a bűntől való elfordulást eredményez az Ő feltétel nélküli szeretete által. Miénk lehet Isten minden gazdagsága. Mindezért azonban hatalmas árat fizetett Jézus Krisztus halálával a kereszten.

A büszkeség célja az, hogy Istentől függetlenné váljunk, rászedve bennünket, az hívén, hogy saját sorsunk irányítói lehetünk. Milyen vakmerőek is vagyunk mi, emberi lények, azt gondolván, hogy jól elvagyunk saját magunk uraként. De akár beismerjük, akár nem, a tény az, hogy teljesen Istentől függünk. Ezzel szemben azonban a büszkeség meggyőz bennünket, hogy egyfajta istenekké válhatunk saját magunk dicsőségére, és nem vesszük észre, hogy a hamis bálvány imádás bűn, és lázadás Isten ellen. A büszkeség a pusztulás vallása, ezért halálos méreg.

Egy barátom mesélt egy termékről, melyről az interneten olvasott: "Eldobható bűn zacskó" néven. A vásárlói igény felméréseként néhány kiválasztott üzlet polcán meg is jelent ez az áru. Én mindenféle előzetes tesztelés nélkül is elmondtam volna a gyártónak, hogy a bűntudat igenis jelen van mindannyiunk életében, és az emberek mindent megtennének annak érdekében, hogy megszabaduljanak tőle. A barátom elmondása szerint, tíz darab átlagos barna papírzacskó volt a szettben, mindegyik a következő használati útmutatóval volt ellátva: "Helyezze a zacskót szorosan a szája elé. Vegyen egy mély lélegzetet, és fújja ki az önben lévő összes bűntudatot. Zárja be a zacskó száját, és dobja el azonnal a zacskót." A történetben az a legmegdöbbentőbb, hogy a tudósító szerint 2500 szettet értékesítettek, $2.50 /darab egységáron.

Azonban ezen a földön emberi fondorlat nem tudja eltörölni a bűntudatot. Hiába próbáljuk önmagunkat tákolgatni, nem jutunk előrébb. Isten kegyelme az egyedüli útja a megbocsátásnak. Mert "Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint." (Efézusi levél 1:7) Ha életünk középpontjában a kegyelem áll, a büszkeség önmagától elhal a figyelem hiánya miatt.

Uram, kérlek bocsáss meg nekem gőgös szívemért. Szégyellem az életemben fellelhető büszkeséget. Vizsgáld meg szívemet, és semmisítsd meg a benne fellelhető felfuvalkodottságot és magabiztosságot. Segíts észrevennem büszkeségből eredő gondolataimat és tetteimet. Te magad tápláld a vágyat bennem, hogy őszinte és átlátható legyek Előtted és mások előtt is. Én magam is a kegyelem trófeája vagyok. Kérlek segíts, hogy ez alapján élhessek. Jézus nevében, Ámen

További elmélkedéshez:

10. Zsoltár, 4. vers: Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata.
Miként befolyásolja a büszkeség Istennel való kapcsolatunkat? Fellelhető ez az életedben?

Példabeszédek könyve 16:5 : Utál az Úr minden fölfuvalkodott szívűt: kezet rá, hogy nem marad büntetlen!
Hogyan viszonyul Isten a büszke emberekhez?

40. Zsoltár, 4. vers: Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.
Mennyire melegágya a büszkeség a bálványimádásnak? Fellelhető bálvány a te életedben? Nevezd meg azokat, és iktasd ki őket az életedből.

Milyen döntéseket kell meghoznod a mai napon, hogy a kegyelmet választhasd a büszkeség felett? Mit eredményezne ez a mindennapjaidban?

(Forrás: Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2014, used with permission, www.girlfriendsingod.com, Spiritual Cancer, Mary Southerland, August 12th, 2014 http://www.girlfriendsingod.com/2014/the-spiritual-cancer-3/)