Játszadozunk „azokkal” a gondolatokkal

"Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!"

Filippi levél 4:8

Elle apró karjai szorosan átölelnek, mialatt magasra repülünk a hintával. Mikor meglátogatom őket, repesve fut a karjaimba, örül, hogy látja a nagymamáját, de még inkább annak, hogy ez játszótéri kalandot is jelent.

Régebben én is gyakran időztem egy játszótéren, akár órákon át is. Gondolataim játszóterén.

Ha valaki feldühített, ha összevesztem valakivel, és ez fájt, ide vonultam vissza, hogy játszadozzam „azokkal” a gondolatokkal. Végigsoroltam magamban, mi mindent kellett volna mondanom. Felröpített a hinta, majd lefele szállt, igyekeztem érvelni a magam igaza mellett az övéké ellenében. Újra meg újra eljátszottam magamban a jelenetet, az elhangzott mondatokat, mint mikor a gyermek felül a körhintára, és csak kering körbe, körbe.
Ezen a játszótéren nem kellett kezelnem a konfliktusokat, nem kellett kimondanom az igazságot. Nem kellett beismernem a hibáimat, mert ott mindig én voltam a főhős.

Egyszer úgy éreztem, Isten arra kér, hagyjam ott a játszóteret. Nem volt kedvem elmenni, ahogy Elle is mindig húzódozik a hazaindulástól. De Ő kézen fogott, és elvezetett az irgalmasság helyére, ahol találkozhattam mindazokkal, akik megbántottak, és ahol láthattam, hogy mindannyian szoktunk tévedni, mindnyájan botladozunk az úton. Egy olyan helyre vitt Isten, ahol biztonságban voltam, s ahol felismertem, hogy a legjobb kapcsolatokban is előfordulnak konfliktusok. Aztán tovább vezetett oda, ahol elengedhettem azokat a dolgokat, amiken nem tudok változtatni, hogy foglalkozhassam azokkal, amik rajtam is múlnak.

Előfordult, hogy szerettem volna visszamenni a régi játszótérre, de ott állt a tiltó tábla a bejáratnál: „Ez nem való neked, lányom”.

Azóta a képzelet világa helyett, ahol el tudtam kerülni a konfliktusokat, a bántást, elfogadtam a való világot, a valóságos embereket, a valóságos küzdelmeket. Erőfeszítésbe kerül a nehéz szituációk feldolgozása, de minden ilyen folyamat végén érettebb leszek. Hozzátartozik mindehhez, hogy szeressem a körülöttem élő embereket, élvezzek minden új napot, engedjem el a fájó eseményeket és az elmúlt kapcsolatokat.

Mennyei Atyánk látja, mikor gondolatban küszködünk. Lehet ez egy biztonságos hely, ahol bölcsen és gondosan feldolgozzuk a problémákat, de lehet játszótér is, ahol a keserűség és a harag a játszótársaink.

Érzed, hogy téged is kézen fog, és elvezet onnan? Örüljünk ennek együtt! A fejlődés, növekedés útjára vezet téged.
Kívánom neked, hogy életed hintájában a valóság mindennapi örömei legyenek veled, s erős, hitben élő emberként lendülj tovább.

Drága Jézus, órákig tudok rágódni haragomban, vagy hősként dicsőítem önmagam. Gondolatban gyakran helyre teszem az embereket, odamondok nekik. Ez az ellenség csapdája. Ma, segítségeddel, be akarom zárni a rossz gondolatok játszóterének kapuját. Jézus nevében, Ámen.







(Forrás: Suzie Eller. Entertaining ’Those’ Thoughts, Encouragement for today, 2013.04.09. www.proverbs31.org/devotions, fordítás:  http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2013_08_01_archive.html)