Igazi önmagammá válni

„Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.”

Zsolt 139,13

Mivel szeretsz foglalkozni? Ha elég pénzed volna, és biztos lenne a siker, mihez kezdenél?

Csapatépítő tréningünk vezetője tette fel ezeket a kérdéseket kiscsoportunknak. Nem tudtam válaszolni. Elhatároztam, hogy inkább imádkozom, fussunk ki az időből, és ne kerüljön rám a sor. De ha esetleg mégis válaszolnom kell, gondoltam, addig is figyelem a többieket, ahogy álmaikról mesélnek, hátha kapok valami ötletet.

Egyikük az Egyesült Államok első női elnöke szeretne lenni. Egy másik arról beszélt, hogy mindig egy keresztény rockzenekarban szeretett volna énekelni. Bajban voltam.

Itt állok 32 évesen, és fogalmam sincs, ki vagyok, és mik az álmaim. Mindenki engem nézett, én következtem a válaszadással. Kerestem a szavakat. Végül beismertem, hogy nem tudom, mit szeretnék csinálni.

Nem volt egyetlen álmom sem. Sosem töltöttem az időt azzal, hogy hasonló kérdésekkel foglalkozzam. Mindig igyekeztem az lenni, amit mások elvártak tőlem, vagy amire szükségük volt. De igazából ez sem sikerült tökéletesen. Gyakran volt valami kellemetlen érzés bennem, szívem mélyén éreztem, nem vagyok boldog. Állandóan a kiégés szélén álltam.

Nem éltem meg a fent idézett ige igazságát: Isten megalkotta legbelső lényemet, ő állított össze anyám méhében.

Nem azért alkotott, hogy az legyek, aminek mások akarnak, vagy amire másoknak szükségük van. Azért alkotott Isten, hogy az legyek, aminek megtervezett. Eltévedtem önmagam kialakulásának folyamatában.

Mialatt ott ügyetlenkedtem, hogy valami választ találjak, csapatépítő tréningvezetőnk azt tanácsolta, kérdezzem meg Istent, mik az Ő álmai az életemről.

Megfogadtam a tanácsot, és elkezdtem „valódi énem” megtalálásának folyamatát, igazi valómét, ami elveszett az élet forgatagában, és a másoknak való megfelelésben.

Mialatt egyik könyvet a másik után olvastam érdeklődésünk, ajándékaink, személyiségünk megtalálásáról, kezdtem rájönni, mi az, amit szeretek. Felismertem olyan erősségeimet, amik az idők folyamán természetessé váltak, megtanultam, mire van szükségem érzelmileg a csüggedés ellen.

Most először gondolkoztam el azon, milyen fontos oka van, hogy az vagyok, aki vagyok – a magam lelkesedési irányaival, érzelmi vegyületével. Isten nem azt akarja, hogy utánozzam az ismerős nőket, akiket csodálok, Ő engem egyedinek alkotott, s azt akarja, hogy éljem egyediségemet.

Könnyen elhanyagoljuk önmagunkat, hogy mások szükségleteit kielégítsük, és ezt önfeláldozásnak nevezzük. Olyan kegyesen hangzik. De ezzel azt kockáztatjuk, hogy lezárunk lelkünkben egy kamrát, amiben Isten álmai és ajándékai arra várnak, hogy megnyilvánulhassanak életünkben.

Nos tehát, te mennyire ismered valódi önmagadat? Elgondolkoztál-e már azon, mi az, amit tenni szeretnél? Mi az, ami életre keltené a szívedet, ha biztos lehetnél a sikerben, és meglennének az anyagi forrásaid?

Önmagunk keresésének tűnhet, pedig valójában Isten keresése, ha meg akarod ismerni azt az embert, akivé teremtett téged. Ne felejtsd, Istennek kész terve volt rólad, amikor létrehozott. Ha átadod Neki egyedi lelkesedésed és valódi személyiséged, Isten elvezet az életedről alkotott álmaihoz.

Uram, ismerni szeretném azt az embert, akit magad előtt láttál, mikor teremtettél engem. Nem szeretnék úgy megöregedni, hogy sose tudjam meg, mi volt a célod az életemmel. Mutasd meg velem kapcsolatos álmaidat, hogy azt ajánlhassam fel a körülöttem élőknek, amit Te akarsz adni nekik általam. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Encouragement for today, 2011.05.18. Renee Swope, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)