KÖNYVKLUB: Corri ten Boom - A Menedék, Tizedik fejezet: Scheveningen

1. Mennyire izgul Corrie azért, hogy a nővértől kapott pici csomagban egy Biblia legyen! Úgy tűnik, ennél nagyobb értéket nem kaphatna: „- Ó, Istenem, milyen kicsi [ahogy a zsebébe rejtett kis csomagot tapogatja] – de talán mégis… Bárcsak egy Biblia lenne!”

Mi mit kértünk volna ebben a helyzetben?

Miért jelentett neki olyan sokat a Biblia?

Ha nem vagyunk bajban, miért nem jelent nekünk ennyit?

***

2. „Amikor felépültem, hosszasabban tudtam olvasni, a szemem jobban bírta. Egészen addig egyszerre csak egy verset olvastam el az evangéliumból – most viszont, mint valami kiéhezett állat, egy ülésre egy egész evangéliumot végigolvastam, s láthattam a megváltás hatalmas drámájának egészét. Akkor egy különös gondolatom támadt. Vajon mindez, ami olyan haszontalannak és ésszerűtlennek tűnik – a háború, a fogság, ez a cella -, lehet-e teljességgel véletlen? Ez vajon nem tartozik bele az evangéliumi mintázatba? Hiszen Jézus is – olvastam különös belső figyelemmel – ugyanolyan totális és kétségbevonhatatlan vereséget szenvedett el, mint a mi kis csoportunk a maga szerény terveivel. De… Ha az evangéliumok valóban Isten működésének mintázatát mutatják, akkor a vereség csak kezdet. Körülnéztem. ’Ó, vajon miféle győzelem indulhat ki ebből a sivár kis cellából?’”

Elgondolkodhatunk ezen a kérdésen, de a válaszunkat megalkothatjuk a könyv végén is…

***

3. Milyen örömet szerez Corrie-nak, mekkora értéke van a börtönablakon beszökő napfény melegének, a tiszta, meleg víznek, néhány hangya csodálatosan megteremtett lényének, az ablaknyi ég kékjének, az ajándékba kapott törölköző pirosának, az emberi arcoknak.

Mi mindezekben és még mennyivel több dologban részesülünk nap mint nap. Észrevesszük? Érzékeljük? Felfogjuk? Értékeljük? Tudunk a mindennapokban megállni, és befogadni ezeket az apró örömöket?

***

4. „- Betsie Ten Boom a 312. cellában van. Üzeni, hogy az Isten jó.” (162.o.)

Mi mikor fogalmaztuk ezt meg utoljára? Szoktunk erre gondolni? Amikor jó dolog ér? És ha rossz…?

***

5. „Elhúztam a priccset a faltól, s bevéstem:

     1944. március 9. Apa. Kiszabadult.” (165.o.)

Írhatta volna ezt is: „1944. március 9. Apa. Meghalt.” Ez lett volna az emberi szemszög. De Corrie képes volt Isten szemszögéből látni azt, ami történt. És milyen más így a kép!

(Andi)