A kertben
Ekkor arra a helyre értek, amelynek neve Gecsemáné, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg imádkozom!
Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután rettegni és gyötrődni kezdett.
majd így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok.
(Márk 14:32-34, )
Kérlek, gyere velem egy pillanatra, és vegyük szemügyre a történelem legsötétebb éjszakáját. A helyszín egy olajfaliget, nagy kősziklákkal, és alacsony kőkerítéssel.
Most nézzük meg közelebbről a képet. Látod ott azt a magányos embert? Hason fekszik a földön. Arca poros és könnytől áztatott. Öklével a kemény földet veri. Szemei tágra nyíltak a bénító félelemtől. Haja a sós verítéktől összeragadt. Az vér lenne a homlokán?
Ő Jézus. Jézus a Gecsemáné kertben.
Talán már láttál klasszikus portrét Krisztusról a kertben. Egy nagy kőszikla mellett térdel hófehér ruhában. Kezei békésen imára kulcsolva. Átszellemült arcán higgadtság. Glória a feje fölött.
A festő nem Márk evangéliumát vette alapul. Amikor Márk erről a fájdalmas éjszakáról írt, olyan kifejezéseket használt, mint „rettegni és gyötrődni kezdett" (Károli, Új Fordítás),„majdnem megöl a szomorúság", „ezután kissé előrement, arccal a földre borult" (35. v).
Márk fekete festéket használt, amikor ezt a jelenetet ábrázolta. Egy gyötrődő, kínlódó, küszködő Jézust látunk, a „fájdalmak férfiját" (Ézsaiás 53:3). Egy embert látunk, aki küzd a félelemmel, birkózik a feladatával, és enyhülésre vár.
Látjuk a megtört szívű Jézust a sötét éjszakában.
Ha legközelebb körülvesz a sötétség, emlékezz Jézusra a kertben. Ha legközelebb úgy érzed, senki sem ért meg, senki sem törődik veled, olvasd el újra Márk evangéliumának 14. fejezetét, és látogass el a Gecsemáné kertbe. És ha legközelebb kétségeid támadnak afelől, hogy Isten átérzi-e a fájdalmat, ami ezen a poros földtekén uralkodik, akkor hallgasd, ahogy az olajfák között esedezik.
Ha legközelebb szenvedsz, tudd, hogy a kéz, amely kivezet a sötét éjszakából, átszegezett kéz.
(Forrás:Max Lucado, Építő gondolatok, http://www.ahitatok.hu/max-lucado/474-a-kertben.html)
In the Garden (Alan Jackson)
A szöveg magyarul így hangzik:
Egyedül jövök a kertbe,
amikor a harmat még a rózsákon csillog,
és az Isten Fiának hangja,
teljesen körbevesz engem.
Ref.:
és Ő velem jön
és beszélget velem,
és arról biztosít, hogy az Övé vagyok,
az öröm, melyben osztozunk,
semmi máshoz nem fogható.
Legszívesebben a kertben maradnék vele,
bár az éjszaka közeledik,
Ő a fájdalmak hangján kéri, hogy menjek,
számomra ez a hang mégis oly megnyugtató.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése