Jézushoz tartozunk
Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek Ura a neve, és aki
megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak. Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az Úr, és mint
ifjú menyasszonynak, ha megvetett volt is, ezt mondja Istened: Magadra hagytalak néhány pillanatra, de nagy irgalommal ismét összegyűjtelek.
(Ézsaiás 54:5-7)
Mesébe illő keresztény
szerelmi történet volt a miénk. Mike magas volt, sötéthajú, jóképű. Jól
menő vállalkozást vezetett, és szerette Jézust. A tetejébe, ahelyett,
hogy randira hívott volna, megkérdezte, hogy „udvarolhat-e” nekem.
Sok
területen kapcsolódott egymáshoz az életünk. Ugyanabban a tömbházban
laktunk egyazon emeleten. Ugyanabba a gyülekezetbe jártunk. Sok közös
barátunk volt. Tetszett nekünk, mikor azt mondták ránk, hogy tökéletesen
összeillő pár vagyunk az életben is és a szolgálatban is.
Egy
időn túl elkezdtünk imádkozni a házasságról, és megkérdeztük a
lelkészünk véleményét is. Nem sokkal később Mike megkérte a kezemet.
De
aztán az eljegyzés után két héttel a szemembe nézett, és így szólt:
„Óriási hibát követtem el. Nem te vagy az, akit Isten nekem szánt
feleségül.” Teljesen összeomoltam, s azon rágódtam, mit követtem el,
amiért Isten meggondolta magát.
Lelkigondozásra
jártam, végigmentem a megbocsátás fájdalmas folyamatán, és végül
helyrejöttem. Nagy meglepetésemre Mike újra feltűnt az életemben, és
kérte, próbáljuk újraépíteni a barátságunkat.
Megdöbbentem,
tétováztam. Arra gondoltam, Isten talán meg akarja menteni a közös
történetünket. Végül adtam Mike-nak egy második esélyt. Sok időt
töltöttünk közös barátokkal, lassan építgettük újra a kapcsolatunkat. De
aztán megint felmerült a házasság gondolata. Mike újra megkérte a
kezemet. És újra dobott!
Ekkor
már okosabb voltam, megőriztem a gyűrűt, és rávettem Mike-ot, menjünk
el együtt tanácsadásra. Első közös alkalmunk végén a tanácsadó közölte,
hogy Mike fél az elköteleződéstől. Nekem segített, hogy már neve lett a
dolognak, Mike viszont zavarban volt, és szégyenkezett.
Egy
éjjel nagyon erős aggodalomra ébredtem, ami Mike-hoz kapcsolódott,
kocsiba ültem hát, és elmentem a lakásához. A parkolóban erős indítást
éreztem, hogy szálljak át a kisteherautójába, és imádkozzam érte. Mikor
kinyitottam a szemem, tekintetem a naplójára esett, ami ott feküdt a
műszerfal tetején.
Nem
kellett volna hozzányúlnom, de felvettem, és kinyitottam azoknál a
bejegyzéseknél, amiket a szakításunk környékén írt. Szembesültem azzal,
miért nem akart feleségül venni. Sok minden volt, ami nem tetszett neki
bennem és rajtam.
Az után, hogy beleolvastam Mike naplójába, valahányszor tükörbe néztem, megszólalt bennem a kétely: egy férfinek sem fogsz kelleni. Senkinek sem fogsz megfelelni.
Elutasítás. Megcsalás. Elhagyás. Legnagyobb félelmeink valósággá válhatnak.
Talán
édesapád hagyott el, talán a férjed csalt meg. Talán legjobb barátod
árult el, vagy tinédzser gyereked zárt ki az életéből.
A
tönkrement kapcsolatok okozta mély fájdalom hatására talán kételkedni
kezdünk saját értékünkben. Eldobhatónak érezzük magunkat. Könnyen
lecserélhetőnek, pótolhatónak. Elégtelennek.
Egy
reggel ébredés után teljes súllyával rám telepedett az elutasítottság.
Kinyitottam a Bibliát, Ézsaiás könyvét olvasva eljutottam az 54.
fejezethez. Ott Isten rámutatott, hogy Ő az Alkotóm, a Férjem, a
Megváltóm, az, akitől megkapom a megbecsülést és elfogadást, amire
annyira vágyom.
Bármilyen gyötrelmes volt ez a fájdalmas tapasztalat, két életre szóló tanulsággal szolgált:
- mindig válasszam külön önmagamat, saját értékemet egy férfi döntésétől, hogy kellek-e neki vagy sem.
- mások szavait, véleményét mindig Isten Igéjével vessem össze, és ha különböznek, döntsem el, melyikre hagyatkozom.
Az
emberek véleménye változhat, Isten vágya irántunk sosem változik. Mások
gondolhatják, hogy nem vagyunk elég jók, Isten sosem fogja ezt gondolni
rólunk. Valaki már nem vágyódhat utánunk, Isten viszont biztosan
vágyódik.
Az igazság
az, hogy ha Jézuséi vagyunk, akkor mindvégig szeretnek és elfogadnak.
Betakar jóságával, és az Ő jósága minket is jóvá, eléggé tesz.
Uram,
meg akarom ismerni, és rá akarok hagyatkozni szeretetedre irántam, és
ebben a szeretetben szeretnék élni. Emlékeztess minden nap, hogy a Te
jóságodtól én is elég jó leszek!
(Forrás: Renee Swope: When We Belong to Jesus Encouragement for today, 2014.02.14. www.proverbs31.org, fordítás:http://www.lelekerosito.hu/)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése