Nem tudom mit hoz a holnap...
"... azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik."
(Jakab 4:14)
„Nagyon kedvezőtlen az időjárás a felső légtérben. Számítsanak erős
turbulenciára.” Legszívesebben az ajtóhoz rohantam volna, de ehelyett
becsatoltam az övemet, és biztonságos utazásért imádkoztam. A
figyelmeztetés szavai nemsokára valósággá váltak. A repülőgép ide-oda
rángatózott, mintha puha felhők helyett kemény falakba ütközne. A végén több sikertelen leszállási próbálkozás
után átvezényeltek minket egy távolabbi repülőtérre, ami aztán órákkal
megtoldotta az utunkat.
A váratlanul meghosszabbodott, levegőben töltött idő alatt azon
gondolkoztam, mi az, ami legfontosabb az életemben. Nem hittem, hogy le
fogunk zuhanni, de a gondolataim mind akörül jártak – mi van, ha megtörténik a legrosszabb? Mi van, ha nem kapok több holnapot?
Gondolatban végigvettem azokat, akik legközelebb állnak hozzám. Mit
mondtam nekik utoljára? Kedves szavakat vagy keményeket? Szeretet volt
bennük, vagy csak utasítások voltak távollétem idejére? Megöleltem
mindegyiket, és kifejeztem, mennyire sokat jelentenek nekem? Ha úgy
adódna, hogy nem jutok haza, fel vannak készülve a gyermekeim, hogy lelkileg és érzelmileg kezelni tudják az életet, bízzanak Istenben,
és hitben járjanak? Tudja a férjem, mennyire becsülöm őt?
Kinek kell megbocsátanom? Kit kellett volna felhívnom vagy
meglátogatnom, de mindegyre halogattam? Fontossági sorrendem és terveim
összhangban voltak Isten akaratával? Mindennapi tennivalóimban kértem-e
Isten irányítását? Megtettem minden tőlem telhetőt Isten dicsőségére?
Készen állok rá, hogy szemtől szemben találkozzam Jézussal?
Hiába tudta a lelkem, hogy Isten felügyeli a történéseket, a
gondolataim és érzelmeim megvadultak az ovális ablakon kívül kavargó
sötét felhők láttán.
Hogy eltereljem a figyelmemet a hangos bemondóból hallatszó riadt
hangról, felnyitottam a Bibliámat, és arra vonatkozó helyeket kerestem
benne, hogy Isten ismeri napjaink számát. Az első, amit találtam, mai
alapigénk volt.
A 4. fejezet többi részében Jakab korholja a népet önző életmódjuk
miatt. Önmagukkal elnéző, másokkal ítélkező és gőgös magatartásuk sok
vitára, veszekedésre adott alkalmat. Csak a kereskedelmi haszonnal
törődtek, Isten dolgait elhanyagolták.
Saját terveik érdekelték őket ahelyett, hogy a valóban fontos
dolgokkal törődjenek. Úgy éltek, mintha Isten nem is létezne, vagy nem
számítana, s mentek a saját útjukon. Nem törődtek azzal, hogy
életük fölött Isten uralkodik, sem napjaik számával. Aztán jönnek azok a
szavak, amik úgy megérintették a szívemet: „… nem tudjátok, mit hoz a
holnap. Mert mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig
látszik, aztán ismét eloszlik” (Jak 4,14).
Ezt nekem is írhatta volna Jakab. Én is anélkül foglalkozom néha a
terveimmel, hogy eszembe jutna, egyedül Isten tudja, mennyi időm van rá,
hogy megvalósítsam őket. Máskor meg úgy kezdek tervezni, hogy nem is
gondolok Isten akaratára, elveszek a jelentéktelen dolgokban, és nem
foglalkozom azzal, ami valóban számít.
Jakab azt akarta, hogy olvasói vegyék észre Isten iránymutatását,
hogy a Neki tetsző távlatok szerint tervezzenek, tudva, hogy minden
lélegzetvételüket Neki köszönhetik. Nem ígér nekünk senki holnapokat, ma
kell az örök élet perspektívája szerint élnünk.

Ez a tapasztalat arra tanított, hogy figyeljek Isten vezetésére, amikor
eltervezek valamit. Mert egyedül Őt akarom szolgálni legjobb képességeim szerint.
Uram, bocsásd meg, hogy saját terveimet tartottam szem előtt, és nem
igyekeztem őket a Te szemeddel látni. Segíts, hogy sose halasszam holnapra, amit akaratod szerint ma kell megtennem. Jézus nevében, Ámen.
(Forrás: Tracie Miles: What if I Don’t Get Any More Tomorrows? Encouragement for today, 2014.04.11.
www.proverbs31.org fordítás: http://www.lelekerosito.hu/)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése