Ő otthagyta a kilencvenkilencet.
Ő otthagyta a kilencvenkilencet.
Ő otthagyta a kilencvenkilencet EGYÉRT.
A mi Jó Pásztorunk.
El tudod képzelni?
Egyedül hagyott kilencvenkilenc bárányt.
Hogy elmenjen és megtaláljon egy elveszettet?
Az elveszett bárány példázatán keresztül,
megmutatja nekünk, hogy milyen pótolhatatlan
értékes kincsek vagyunk számára.
Ez az egyik legszebb rész,
Isten perspektíváját szemlélve, éppen ez.
Istené..
Az Ő véleménye.
Az Ő nézőpontja.
Olyan dolgokat lát meg amiket
mi soha nem leszünk képesek meglátni.
Ő ismeri a tehetségünket.
megérti a hibáinkat.
Számára mindannyian
egyediek és különlegesek vagyunk.
Isten lencséjén keresztül,
mindannyian felbecsülhetetlen értékű kincsek vagyunk.
És ha eltévedünk?
A megváltásunk
még nagyobb küldetéssé válik számára.
Hogy újra megtalálja az Ő szeretett bárányát,
elbarangoló kincsét, hogy az visszatérjen vele,
Haza.
De pontosan itt jön a képbe az Ő perspektívája.
Az a fajta nézőpont, ami nekünk, embereknek, soha nem adatik meg.
A példázatban az elveszett bárányt megtalálták; megmenekült, mert a Jó Pásztor utána ment.
... "megmenekült"...
... "megmenekült minden bajtól"...
Mindannyian Jézus juhai vagyunk.
Mindannyian részesülhetünk az Ő meg nem érdemelt kegyelméből.
De ahhoz, hogy ezt a kegyelmet megkapjuk,
magának a Jó Pásztornak kell megmentenie minket.
Abban a pillanatban, amikor Ő alázatosan belépett ebbe a világba, amely annyira rászorult a hatalmas kegyelmére, az Ő küldetését szembesültek azok a pásztorok is, akik a Sarkcsillag vezetésével felkeresték Őt.
"Megkeresni és megmenteni azt, ami elveszett".
Otthagyva a kilencvenkilencet.
Magára hagyva a kilencvenkilencet, hogy megmentsen egyet.
Én vagyok az az egy.
És te is az az egy vagy.
Oly szeretett.
Oly méltónak tartott.
Oly felbecsülhetetlenül drága.
Oly értékes.
Soha ne felejtsük el, hogy soha nem vagyunk túl
messze az Ő feltétel nélküli elérhetőségétől.
Soha nem vagyunk túl messze az Ő megbocsátásától.
És, soha, de soha nem vagyunk túlságosan elveszettek ahhoz, hogy megtaláljon minket.
A Biblia ugyanis nagyon világossá teszi ezt,
„Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.” Lukács 15:7
Ő otthagyta a kilencvenkilencet EGYÉRT.
A mi Jó Pásztorunk.
El tudod képzelni?
Egyedül hagyott kilencvenkilenc bárányt.
Hogy elmenjen és megtaláljon egy elveszettet?
Az elveszett bárány példázatán keresztül,
megmutatja nekünk, hogy milyen pótolhatatlan
értékes kincsek vagyunk számára.
Ez az egyik legszebb rész,
Isten perspektíváját szemlélve, éppen ez.
Istené..
Az Ő véleménye.
Az Ő nézőpontja.
Olyan dolgokat lát meg amiket
mi soha nem leszünk képesek meglátni.
Ő ismeri a tehetségünket.
megérti a hibáinkat.
Számára mindannyian
egyediek és különlegesek vagyunk.
Isten lencséjén keresztül,
mindannyian felbecsülhetetlen értékű kincsek vagyunk.
És ha eltévedünk?
A megváltásunk
még nagyobb küldetéssé válik számára.
Hogy újra megtalálja az Ő szeretett bárányát,
elbarangoló kincsét, hogy az visszatérjen vele,
Haza.
Emberi szívünk számára szinte lehetetlennek tűnik megérteni. Hogyan képes Ő a világ minden egyes emberét pontosan ugyanúgy szeretni? Beleértve azokat is, akik előttünk jártak, és azokat is, akik utánunk jönnek majd. Valóban lehetetlen... a mi emberi szemünkkel nézve. Egy lehetetlenség, ami csak az Ő szemszögéből válik lehetségessé.
Ebben a példázatban az elveszett bárány messze elkóborolt a pásztortól. De tudjátok, Ő nem akármilyen pásztor volt. Ő volt a "Jó" Pásztor, aki annyira nagyon szereti és törődik a juhaival, hogy úgy döntött, otthagyja a 99 másikat, hogy megkeresse azt, aki elveszett. A legtöbben azt gondolnánk, hogy eltékozolt idő és fáradtság az egész. Végül is csak egy bolond bárányról van szó, aki elszökött.
De pontosan itt jön a képbe az Ő perspektívája.
Az a fajta nézőpont, ami nekünk, embereknek, soha nem adatik meg.
Mert ez a pásztor nem akármilyen pásztor volt. Ő a "Jó Pásztor", aki azért jött erre a világra, hogy mindent feláldozzon, mert ennyire törődik velünk.
A példázatbeli pásztor nem állt meg. Nem adta fel, amíg küldetése be nem fejeződött, és a juhot meg nem találta. Ahogy Jézus, a mi Megváltónk sem adta fel a saját küldetését, kitartott egészen a keresztig, és egészen a meggyötört kiáltásáig: "Elvégeztetett". Beteljesítve a saját útját, amelyet az Ő mennyei Atyja tárt elé. Hogy mindazok, akik hisznek Őbenne, örökre megmeneküljenek és üzvözüljenek.
... "megmenekült"...
... "megmenekült minden bajtól"...
Nem véletlen, hogy a mi "Jó Pásztorunk" ilyen alázatosan és szerény körülmények között született, egy kis nyáj mellett. Nem véletlen, hogy a pásztorok a mezőn az elsők között voltak, akik megkapták az üzenetet a mennyei angyaloktól, hogy Megváltónk, "a Jó Pásztor" megszületett; készen arra, hogy egy olyan életet éljen, amely tele van nyájának keresésével és megmentésével, és Aki vállalta, hogy egész lényét feláldozva megszabadítson minket a bűneinktől.
Amikor a Jó Pásztor végül megtalálta elveszett juhát, kiszabadította és hazavitte, oda, ahová tartozott. A János 10:28-ban Jézus azt mondta: „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.”
Mindannyian Jézus juhai vagyunk.
Mindannyian részesülhetünk az Ő meg nem érdemelt kegyelméből.
De ahhoz, hogy ezt a kegyelmet megkapjuk,
magának a Jó Pásztornak kell megmentenie minket.
Abban a pillanatban, amikor Ő alázatosan belépett ebbe a világba, amely annyira rászorult a hatalmas kegyelmére, az Ő küldetését szembesültek azok a pásztorok is, akik a Sarkcsillag vezetésével felkeresték Őt.
"Megkeresni és megmenteni azt, ami elveszett".
Otthagyva a kilencvenkilencet.
Magára hagyva a kilencvenkilencet, hogy megmentsen egyet.
Én vagyok az az egy.
És te is az az egy vagy.
Oly szeretett.
Oly méltónak tartott.
Oly felbecsülhetetlenül drága.
Oly értékes.
Soha ne felejtsük el, hogy soha nem vagyunk túl
messze az Ő feltétel nélküli elérhetőségétől.
Soha nem vagyunk túl messze az Ő megbocsátásától.
És, soha, de soha nem vagyunk túlságosan elveszettek ahhoz, hogy megtaláljon minket.
A Biblia ugyanis nagyon világossá teszi ezt,
„Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.” Lukács 15:7
Dicsőség a mi Urunknak ISTENÜNKNEK!
VálaszTörlés