Drága Istenem, bárcsak …

Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az ÚR intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.

19. Zsoltár 7,8

Emlékszem, amikor könnyes szememmel így suttogtam: „Istenem! Kérlek vagy vedd el ezt a vágyat a szívemből, vagy mutasd meg válaszodat nekem. Úgy érzem nincs már erőm reménykedni abban, amely oly elérhetetlennek tűnik.”

Ha már imádkoztál hasonló szavakkal, ismered mit jelent átélni ezt a sorsfordító pillanatot, mert ekkor, a kétségbeesés mélységében, tud az élet egyik vagy a másik irányba fordulni:

1. Vagy még jobban belesimulunk Isten tervébe és egyre inkább bízunk Benne

2. Vagy önmagunkban keressük a felszínes megoldásokat, teljesen belefásulva a helyzetünkbe, így csökkentve a fájdalmat, vagy elvéve az élét a reménytelen gondolataink súlyának, ez az út viszont azt eredményezi, hogy még inkább kiüresedünk.

A tapasztalatom szerint ezek a reménytelen gondolatok valahogy így hangzanak:

Sokkal boldogabb és kiteljesedettebb lennék ha több…

… anyagi javakkal rendelkeznék

… idővel rendelkeznék

… kiegyensúlyozottabb kapcsolatom lenne

… megértő barátom lenne

… ha lenne olyan képességem amely belelátna a reményteljes jövőmbe

… ha az otthonom kiszámíthatóbb és békésebb lenne

Nem tudom, hogy a te „bárcsak” vágyaid mit fogalmaznak meg, egyet azonban tudok: az biztos, hogy egyik "bárcsak" reményed beteljesülése sem lenne képes teljes megelégedést adni számodra. Lehet, hogy pillanatnyi örömmel töltenének el, de még azok a boldog pillanatok sem lennének olyan tökéletesek, mint szeretnéd. Nagyon nehéz hátralépni, nem saját, emberi megoldásokat keresni, hanem várni a megfelelő, Istentől rendelt időben, az Ő tervének kibontakozására. Az az igazság, hogyha nincs élő kapcsolatunk Istennel, még ha mindent meg is kapnánk a „bárcsak” listánkról, akkor is lenne egy betöltetlenül tátongó űr a lelkünkben.

Ha egy kávé mellett beszélgetnénk minderről, akkor most venném kezembe a Bibliámat és olvasnám fel a következő verseket:

Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az ÚR intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.

19. Zsoltár 7,8

Azért, mert ahelyett, hogy a „bárcsak” felsorolásunkat emberekkel, javakkal vagy ranggal töltenénk ki, lehetőségünk van arra, hogy a kívánságainkat Isten igazságával helyettesítsük. Mutatok néhány példát erre vonatkozóan:

Emberek.

Most már nem azon rágódok, hogy „bárcsak a biológiai apám jobban szeretett volna…” hanem arra emlékezem, hogy Isten az „árvák Atyja” (68. Zsolt. 5.) Akinek irántam való szeretete örökké tart. (139. Zsoltár)

Talán a te hiányod nem egy apa, hanem egy barát, aki megbántott vagy elutasított. Vagy egy gyermek, aki még nem született meg, bár már régóta vágyódsz utána.

Akárkiről is szóljon a lelkedben sajgó hiány, Isten tökéletesen be tudja tölteni azt az űrt.

Ha most épp ilyesmivel küszködsz, mondd el velem együtt a Lukács ev. 1. fejezetének 78-79. verseit, személyre szabva, magadra értelmezve: Istenünk könyörülő irgalmával meglátogat engem, mint a felkelő fény a magasságból, hogy világítson nekem, aki a sötétségben vagyok, ami sokszor a halál árnyékának tűnik számomra, hogy békességet találjak.”

Javak.

Már nem ácsingózok azon dolgok iránt amikre korábban vágytam, és nem hasonlítgatom össze az életemet másokéval. Hanem ráirányítom a figyelmemet Istenre és elmondom Máté evangéliumának 6. fejezetéből a 19-21. verseket: "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is."

Bármi után vágyódom, -legyen az akármilyen jó és kívánatos-, csak egy ideig lesz értéke számomra. Az örökkévalóság fényében bármilyen földi kincs el fog enyészni, értékét fogja veszíteni, és előbb-utóbb el fog vétetni tőlünk. Ha leginkább a vágyaimat helyezem előtérbe és figyelmem középpontjába a vagyonom kerül, akkor a minden elvesztésének lehetősége nagyon sebezhetővé fog tenni.

Fogadjuk anyagi javainkat hálás szívvel és használjuk őket mások áldására. Nem az a feladatuk, hogy az értékességünk vagy az identitásunk meghatározói legyenek. Nem az a baj, ha örülünk az áldások gyümölcsének, hanem az, ha az anyagiak mértékétől tesszük függővé biztonság érzetünket.

Rang.

Ahelyett, hogy azt gondolnánk, „hogy bárcsak más lehetőségeim lettek volna” vagy „bárcsak gyümölcsözőbb kapcsolataim lettek volna” gondoljunk a 119. Zsoltár 105. versére: „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” - ezek a szavak azonnal elvesztik az értékét a törtetésnek és a versengésnek.

Barátom, nem kell jobb pozícióban lenned ahhoz, hogy elérj oda, ahol lenned kell. Nem magunknak kell kiokoskodnunk az utunkat, és előre rohannunk vagy ügyeskednünk célunk elérésében. Isten Igéje vezetni fog bennünket.  Őt követve, lépésről lépésre haladva megtisztelve Őt, biztosak lehetünk abban, hogy épp ott leszünk, ahol lennünk kell és épp azt fogjuk tenni, amit a tervei alapján tennünk kell.

Kedves Testvérem, engedd, hogy a Biblia tiszta igazsága megtörje minden „bárcsak” állításodat, amellyel éppen küszködsz a mai napon.

Amikor Isten Igéje a szívünkbe világít, irányt fog nyújtani számunkra az életünk, körülményeink feldolgozásához. Átformálja a gondolatainkat, a motivációnkat, a szükségleteinket és a vágyainkat. A teremtésünk óta a lelkünkben lévő űrt egyedül Isten és az Ő igazsága tudja betölteni, ami szívünk minden zugába behatol, és minden vágyunkat, -semmi máshoz nem fogható módon-, kielégíti. Ha nem is kapjuk meg Istentől, ami után annyira vágyódunk, segíteni fog nekünk, hogy meglássuk és megtapasztaljuk azt a tényt, hogy Istennel együtt járva, sohasem fogunk hiányt érezni a lelkünkben.

Drága Uram! Tudom, hogy egyedül csak Te tudod betölteni lelkem üres szegleteit. Segíts, hogy megtörjem a „bárcsak” gondolatsoromat, helyette szabadíts fel engem a Te igazságoddal. Kérlek vigasztalj meg, amikor elkeseredek az életkörülményeim miatt. Jézus nevében, ámen

Forrás: Proverbs31 Ministries, Daily Devotions, November 25th, 2022, Lysa TerKeurst: Dear God, Why Haven't You Given Me... 

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2022/11/25/dear-god-why-havent-you-given-me

fotó: pinterest