Amikor nem kellene aggódnod… és mégis azt teszed

Ha az ÚR nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknám. Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, URam, támogatott engem. Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.

94. Zsoltár 17-19

Az életem során legtöbbször csodásan el tudtam játszani azt, hogy „jól vagyok.”

A kérdéseket leginkább egy „minden rendben” válasszal zártam le, a társalgásban ez egy teljesen elfogadott válasz, egyébként pedig a lehető leggyorsabb módja volt annak, hogy biztonságban érezzem magam. Legtöbbször a „biztonság” azt jelentette, hogy mindent elnyomtam és elzártam magamban.

Rengeteg energiát fektettem abba, vagy hogy elrejtsem az aggodalmaimat a külvilág elől, vagy én magam rejtőztem el a küzdelmeim mögé, de mindkét verzió oda vezetett, hogy a ki nem mondott, el nem ismert „nem vagyok jól” állapotom sajgó magány érzetével töltött el. A kavargó gondolatörvények, a nehéz légzés és labilis idegállapot, - melyek gyakran a szorongást jellemzik-, egy súlyos szégyenérzetet váltott ki bennem.

Ne aggódj! Bízz Istenben! Hittel győzz a félelmed felett!

Ha te is gyülekezetben szocializálódtál, mint én, akkor gyakran hallottad ezeket a mondatokat jó szándékú, segítő biztatásként.

Van Igei alapja a fenti kijelentéseknek? Mindenképpen. Azonban a szorongást ilyen és ehhez hasonló, egy kaptafára menő mondatokkal nem lehet orvosolni, mert azt közvetítik az aggódó felé, hogy „nem kellene így éreznie magát”.

És ha mégis így érez az ember?

Kislányként az égett belém, hogy egy jó keresztény mindig boldog, mindig mosolyog, és ritkán beszél arról hogy is érez valójában. És amikor 18 évesen egy lélekölő szorongó állapotban egy zárt fürdőszoba ajtó mögött találtam magam, zavartan kerestem azt a lányt, akinek kellene lennem.

Mit tegyél akkor, amikor nem kellene szoronganod és bármilyen odaadóan imádkozol és bízol Istenben, mégsem múlik a fojtogató érzés?

A szégyenérzetem és zavarodottságom ezen kérdés köré csavarodott, miközben magamban azon tűnődtem, vajon Isten mit gondol arról a fojtogató, nem kezelt szorongásról ami a mosolyom mögött rejtőzött? És amikor az aggódó gondolataim egyre inkább szaporodtak, a 94. Zsoltár 19. versének utolsó mondatát a „vigasztalásod felüdíti lelkemet” helyett inkább az „Igéd nevel engem”-ként éltem meg.

Viszont, ha elolvasom a 94. Zsoltárt, azt látom, hogy Isten nem fordult el a szorongó zsoltárírótól, hanem felé fordult, odahajolt hozzá.

Amikor pedig a zsoltáríró megtapasztalta a valódi együttérzést, a gyógyulás folyamata elindult. Amikor őszintén kiöntötte lelkét Istennek, megtapasztalta Isten vigasztaló karját, mely tartotta őt, és nem utasította el aggódásában.

A szorongásban szükséges nyitni és kapcsolódni, még akkor is, ha ez nehezen megy, mert sokkal könnyebb a magányba süllyedni és ott ragadni. Sőt, egyre inkább azt tapasztalom, hogy a szorongásban nem feltétlenül a megoldás után kell kutatnunk, hanem egy helyet kell találnunk. Egy helyet ahol érzékelünk, érzünk és megnevezünk valamit.

Mert, nem tudunk gyógyulni mindaddig, amíg elutasítjuk az érzéseinket.

A Bibliában újra és újra azt olvashatjuk, hogy ahol fájdalom, küzdelem és halál van, Jézus ott megjelenik. A sötét mélység az, ahol Isten nyomatékosan megígéri, hogy velünk lesz. A pánikrohamaink perceiben Isten nem elfordul tőlünk, hanem ott, a mélységben találkozik velünk.

Nem fogunk jobban lenni csupán attól, ha mentálisan magunkra erőltetjük, hogy jól legyünk. Úgy tudunk felszabadulni, ha megtapasztaljuk Isten és más ember támogató jelenlétét ott, ahol a szorongásunk fakad, ami kiváltja azt.

Ma már ahelyett, hogy a leggyorsabb érzelmi kiutat keresném, igyekszem a szívem naplójában őszintén megvallani önmagamat, megragadni és megnevezni a gondolataimat, érzéseimet. Annak ellenére, hogy mi gyakran igyekszünk az aggódásainkat elhallgattatni, Isten nem így tesz. Mivel Ő lelkünk Pásztora, Ő odahajol hozzánk, és meghallgatja a szorongó szavainkat, majd csendben megerősíti lelkünket a zsoltárvers igazságával: „együttérzésem és szeretetem tartani fog téged.”

Drága Istenem! Nem akarom, hogy a szorongás teljesen felemésszen. Segítenél ráhangolódnom arra, hogy megértsem, hogy a szorongásaim mit próbálnak jelezni felém? Segítenél megtapasztalni Jelenlétedet az aggódásom örvényében és megragadni azt a felüdülést melyet nekem szánsz? Köszönöm, Uram! Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Forrás: Proverbs31 Ministries, Daily Devotion,  November 7, 2022., Taylor Joy Murray: When You’re Not Supposed To Feel Anxiety … But You Still Do

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2022/11/07/when-youre-not-supposed-to-feel-anxiety-but-you-still-do

Fotó: Pinterest.