Hogy én egy farizeus lennék?! Semmiképpen sem!

Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta:

  "Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő.  

A farizeus megállt, és így imádkozott magában: 

Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.  

Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.  

A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: 

Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. 

Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. 

Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, 

aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik."

(Lukács 18:9-14)

Legtöbben, a történet olvasása közben a vámszedővel azonosítjuk magunkat. De ha őszinték vagyunk magunkhoz, inkább a farizeusra hasonlítunk, aki megbízható polgárként a helyén volt, szilárd alapokon állt, és tetteit vallásos meggyőződés alapján élte, soha sem feltételezve magáról, hogy képes lenne az úgymond "nagy bűnök" elkövetésére.

Még mindig úgy gondolod, hogy te a bűnbánó vámszedő vagy? Akkor teszteld magad az Úr szavaival, melyeket a Lukács evangéliumának 18. fejezetében olvashatsz. Biztos vagy az igaz voltodban? Csupán azért hasonlítod magad össze a környezeteddel, hogy megbizonyosodj, hogy te felettük állsz? Te is, a farizeushoz hasonlóan, imádkozásod alatt leginkább önmagadért jársz közben? Ha valamelyik kérdésre is igennel válaszoltál, akkor fogadd el az Úr által felírt gyógymódot: Alázd meg önmagadat.

A bűnvallomást az idős Puritán imájában páratlan módon fogalmazta meg:

Kegyelmes Uram, bocsásd meg kérlek a mai napon, a héten és az évben elkövetett személyes bűneimet. A gyermekkorom, a középkorom és az idős korom vétkeit, a mulasztásokat, a mogorvaságaimat, az ingerlékenységeimet, a mérges indulatomat. Az ajkammal elkövetett bűnöket, a Krisztus érdekében hozott meggondolatlan döntéseimet, és annak a hiányát is, amikor épp nem volt bennem elég buzgóság, hogy az Úr dicsőségéért bizonyságot tegyek...Bocsásd meg az összes ismert és elrejtett, az észrevett és a fel nem ismert vétkeimet, a megvallottakat és a meg nem vallottakat is, az emlékezetemben lévőket és az elfelejtetteket. Jó Uram, hallgass meg engem, és bocsáss meg nekem.

(Forrás:Joni and Friends Daily Devotionals, Me a Pharisee? Never! http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)