„Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.” (2.Kor, 3:17)

A viselkedésünk pontosabb képet ad szívünk állapotáról, mint a kereszténység számos külső megnyilatkozása, amit gyakran félreértenek és valódi „árucikk”-nek tartanak. Milyen a másik iránt tanúsított magatartásunk? E fejezet címe kétféle magatartási formát azonosít, és a Bibliában ezek egymással ellentétesek. Az Úr Lelke és Káin bélyege. Mi pedig vagy az egyik vagy a másik alatt működünk.

Miről beszélt Isten, amikor a Biblia íróját ihlette, hogy leírja ezeket a szavakat: „Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság”? Ha befogadjuk az Úr Lelkét, akkor a szabadság lelkülete vesz körül bennünket. Ha igazán részesülünk az Ő Lelkéből, szabadságunk és mozgásterünk lesz. Mi is adunk egymásnak mozgásteret, sőt tág lehetőségeket, hogy egyéniségekké válhassunk. Az Isten magatartásában nincsen kényszer vagy erőszak. Isten nem gyakorol indokolatlan irányítást és nem hisz mások megfélemlítésében vagy manipulálásában. A szabadság, az Isten szabadsága megengedi, hogy gondolatokat formáljunk, és a nyomukban járó életmód-változtatásokat, amelyeket azok a gondolatok teremthetnek.

Ha Isten ilyen szabadságot biztosít azoknak, akik az Ő Lelkének irányítása alatt állnak, akkor ők is figyelembe kell vegyék másokét, ahogy a mi Urunk és Megváltónk veszi figyelembe mindnyájunkét.

A szabadság komoly dolog, mert ha nem úgy értjük a szabadságot, ahogy Isten. A szabadság megkívánja, hogy minden ember szabadon, külső, szavak által kifejezett vagy a színfalak mögötti felügyelet, irányítás valamilyen formájának alkalmazása nélkül követhesse lelkiismeretének parancsát.
(Jim Hohnberger)