"Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket"
( Máté 11 : 28 )
* Sok lelki tapasztalatot szerezhetünk a fáradtság idején, de ez attól függ, hogyan nézünk szembe vele.
Először is miben fáradunk el?
- elfáradunk a várakozásban
- elfáradunk a tanulásban
- elfáradunk az ellenséggel való küzdelemben
- elfáradunk a kritikáktól és az üldözéstől.
* Emberi erőnknek határa van … Vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy kicsúszik a talaj a lábunk alól.
* Minél tovább tart ez a fáradékony időszak, annál jobban felemészti bensőnket.
* Torkunkat fullasztja, megfojtja a reményünket, a motivációnkat, az optimizmusunkat, a bátorságunkat.
Tudnunk kell, hogy Isten nem úgy ad erőt és bátorságot, mint egy gyógyszertáros, akinek átadjuk a kiváltandó receptet..
Az Úr nem azt ígérte, hogy ad majd valamit inni, ami segíteni fog a fáradság tüneteit kezelni.
Ő saját Magát ígérte nekünk!
Ez minden! Ez elegendő!
Jézus a Szabadító azt mondja:
„Jöjjetek én hozzám
mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én
megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok
meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást
találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem
könnyű."
(Máté 11:28-30)
Sokszor megengedjük, hogy az élet körülményei leverjenek.
- A csüggedés irányítja az elhatározásainkat?
- A bátorságunk helyet ad a konformizmusnak. (nincs munkám, beteg vagyok, miből vásárolok ezt vagy azt, stb.)?
- A hit csupán szóvá válik számunkra, egy dísztárggyá, ami szép ugyan, de nem tudunk mit kezdeni vele?
* Nem szabad megengednünk, hogy ez
megtörténjen! Mikor már fogytán az erőnk, és jön a fáradság, halljuk,
hogy valami azt suttogja a fülünkbe: "Add fel!" Akkor töltsük meg a lelki tüdőnket az Úr kegyelmének frissítő levegőjével és higgyünk, hogy mindez el fog múlni, mert mellettünk van szerető, erős és fáradhatatlan Istenünk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése