Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet”  

(Péld, 4:23)

Mielőtt eljutottam odáig, hogy valóságos és gyakorlati módon megismerjem Istent, hagytam, hogy gondolatvilágom véletlenszerűen témától témáig barangoljon.. Nem törődtem vele, hogy akár a kormányzat új korrupciójáról szóló beszámolókról töprengtem, vagy a Green Bay Packers új évadjáról gondolkodtam, de minden megváltozott, amikor a Bibliáról hallottam és csatlakoztam egy egyházhoz. Akkor úgy gondoltam, hogy kereszténnyé lettem. Hirtelen új vágyaim, új gondolataim és kívánságaim születtek. Krisztus körülvett szeretetével, meg akarta nyerni vonzalmamat és hadd mondjam el, kész voltam rá, hogy engedem Neki. Egész életemben arra vágyódtam, hogy megismerjem Istent és most végül úgy éreztem, hogy Isten elérhető számomra.

Tanulmányaim során vajmi keveset tudtam meg egy Énok nevezetű emberről. A Biblia azt mondja, hogy „Énok Istennel járt” és igazi, égető vágy született meg a szívemben, hogy ugyanezt tegyem én is. Milyen kell legyen az az élet, amit itt e testben élünk egy ilyen lüktető, élő kapcsolatban Istennel, ami olyan erős, mintha percről-percre, nap, mint nap együtt járnánk. Hűha! – gondoltam és Énok lett a példaképem. Arra vágyódtam, hogy ilyen Istennel való kapcsolatban legyen részem, mint neki volt.

Lelkünk ellensége jól tudta, hogy ha Jim Hohnberger megismeri Énok Istennel járásának titkát, fennáll a veszély, hogy elveszti hatalmát felette. Tudta, hogy kezdek beleszeretni Isten dolgaiba és ha nem tesz valamit azonnal, elmozdulok az Isten dolgai iránt tanúsított intellektuális érdeklődéstől és magát az Isten személyét szeretem meg. Így aztán igen gyorsan megismertetett az un. „vitakérdésekkel.” Igen hatékony csapda volt. Sátán nem alkalmazhatta többé a régi világi élvezetek csábítását és figyelemelterelési módszereit ellenem, mert az Isten országának dolgai iránt ébredt új szeretetem helyettesítette ezeket. Ezért a legszövevényesebb elterelési manővert alkalmazta. Az Isten dolgai iránti érdeklődésemet és szeretetemet használta fel, hogy vakvágányra terelje kibontakozóban lévő keresztény tapasztalatomat.

Nem tudom láttunk-e valaha kutya-versenyt. Akik láttak, elmesélték, hogy van egy mechanikusan működtetett nyuluk, amit szegény kutyáknak kergetniük kell a nyom körül. Ők pedig kergetik, miközben félig-meddig tudják, hogy mesterséges dologról van szó és azt, hogy nem tudják megfogni, és semmit sem nyernek ebből az egészből és mégis rohannak utána. Pontosan ezt csináltam én is.

Nem tudom milyen lelki műegeret kergettetett velünk az ördög, de eleget kergettem belőlük, hogy biztos legyek benne, hogy minden hat hónap után lesz egy újabb. Az ördög le kell foglaljon minket, hogy elzárjon minket Istentől, olyannyira elfoglal, hogy azt sem vesszük észre, hogy körbe-körbe szaladgálunk. Ostobaságunk pedig jól elszórakoztatja őt és a koboldjait.

 Az üdvözítő dolgok azok, amelyek közelebb vonják családomat és engem a mennyek országához. Ám ha ezek a dolgok nem változtatnak meg bennünket, nem formálják át a házasságunkat, nem reformálják meg azt, ahogyan gyermekeinkhez viszonyulunk, akkor nem képviselnek üdvözítő jót.

(Jim Hohnberger)