"Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adom obelé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a tövényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít és a szigetek várnak tanítására." Ézs 42,1-4

Az első, amit mond róla: "Nem kiált és nem lármáz, nem hallatja szavát az utcán." Isten szolgája csendes. Nem lehet hallani, ha nem figyelek. Igen, mert Ő nem kiált, az Ő szava csendesen hangzik. A lényünk nagyon kiabál. Mi hangosak vagyunk. Sokszor szembenéztem magammal, hogy megint túl hangos voltam. Nem kellett volna ennyire mondani, ilyen sokszor mondani. Csendesebben jobban meghallották volna.
Jézus arról ismerhető meg, hogy csendes. Nagyon sokszor Isten Lelkét űztem el a hangosságommal. Csendes vagy? Nagyon sok ember keveset beszél, de belül kiabál és nem hallja az Urat. Jézusra ezt mondja az Ige: "Íme az én szolgám... Nem kiált és nem lármáz, nem hallatja szavát az utcán." 

"Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg." Röviden így szeretném megfogalmazni: irgalmas, tapintatos, figyelmes, olyan szeretet, amelyik megérti a másikat. Ismered ezt a szeretetet? Találkoztál már vele? Ráébredtél rögtön, hogy a gondolatomat is érti. Van valaki, aki engem egészen ismer és egészen szeret. Olyan sokszor mondták el nekem, hogy amikor az igehirdetésben ki nem mondott kérdésekre kapok választ, tudom, hogy Ő beszél velem.  

"A pislogó gyertyabelet nem oltja ki.“ A kicsi világosságunk a hit. A mi gyertyánk belül a hitünk. Nem amiről beszélsz talán, meg amit nagy hangon mondogatsz, ami ott belül rejtetten, talán már kicsi gyerekkorodban egyszer meggyulladt. 
 Olyan sokszor kellett szembenéznem vele, hányszor voltam nagyon kíméletlen és nagyon durva ezzel a mozduló, ébredő hittel. Nagyon kérlek vigyázz, nem tudhatod mi van a másik ember életében. Lehet hogy már vágyik, már imádkozott, talán már sírt egyszer, talán elmondta már az Úrnak, Istenem ha tudsz, segíts rajtam. Pislogó gyertyabél. Nagyon kicsi fény, de már világít. Már ég, már van, már megmelegíti a szívet. Egy kicsi mécses, amelyik már meggyulladt, egy gyertyabél, amelyik már pislog. Nagyon vigyázz a magadéra is, a másokéra is.

Aztán még egy mondat amivel befejezi az Igénk, amit az o szolgájára mond: "Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg." A törvény nagyon nagy ajándék. Mindig tudjuk, hogy bizonyos körülmények között mit várhatunk. Azt mondja az Ige, hogy amit vetünk azt aratjuk. Nekünk az a bajunk, hogy nem vesszük komolyan a törvényt. Nem látjuk a teljes súlyát. Jézus így jelenti meg, így szeretném mondani, már a szívben. Nem a cselekedetekben nézi a bűnt, a szívben. 
 Jézus életében nem volt álnokság, nem volt bűn, tiszta volt a kívánságtól, az indulattól, - igazán jelentette meg a törvényt. És ez a valóság, hogy teljes súlyával, az élét maga felé fordítva. Ha mi megjelentjük a törvényt, mindig a másik felé fordítjuk. Mindig ő hazudik, ő haragszik, - a másik. Jézus az élét maga felé fordítja. Egy kicsit gondolj arra, hogy mennyire kettős mértékkel mérünk. A másik lop, én csak szerzek. Ha más csinálja az gazember, én csak ügyes vagyok. Az él mindig a másik felé van. Nem igazán jelentjük meg a törvényt. Magunkat mentve, mást vádolva. Nézd, Jézus maga állt a törvény alá. Ő nemcsak mondta, - élte. 

 Aki nem ismeri a törvényt, nézzen a keresztre. A teljes helyettesítés ott van a kereszten. Olyan jó volna, ha látnád, hogy így igaz. Téged nem tört meg, a pislogó gyertyádat nem oltotta ki és mégis kijelentette egészen világosan és érthetően a törvényt ott a kereszten. Jó volna most ezzel újra szembenézni. Jézus pontosan kifizette bűneink büntetését. Azért énekelhetjük, hogy szabad vagyok, szabad, mert Ő iszonyúan fizetett, minden részletében fizetett. 

Szeretném még egyszer elmondani az első mondatot: "Íme az én szolgám!" Ha sosem láttad Őt a kereszten, ma lásd Őt. A csendest, az alázatost, a tisztát, ahogy érted vérzik. Ámen

(Trausch Liza- igehirdetések)

 HÁROM NAPPAL A PÁSKABÁRÁNY ÜNNEPE ELŐTT:

Evangéliumokban leírt események	Máté	Márk	Lukács	János	Napszak	Helyszín
A tanítványok meglátják az elszáradt fügefát	21:18-22	11:20-21			Reggel	Olajfák hegye
Papok megkérdőjelezik Jézus hatalmát	21:23-27	11:27-33	20:1-8			Templom
Melyik fiú tette az Atya akaratát?	21:28-32					Templom
A szőlőskert példázata	21:33-46	12:1-12	20:9-19			Templom
A mennyegző példázata	22:1-14					Templom
Az adófizetésről	22:15-22	12:13-17	20:20-26			Templom
Szadduceusok kérdése a feltámadásról	22:23-33	12:18-27	20:27-40			Templom
Melyik a nagy parancsolat?	22:35-40	12:28-34				Templom
Kinek a fia Krisztus?	22:41-46	12:35-37	20:41-44			Templom
Jaj nektek.... képmutatók!	23:1-39	12:38-40	20:45-47			Templom
Az özvegyasszony két fillérje		12:41-444	21:1-4		Talán késő délután?	Templom
A prófécia	24:1-36	13:1-32	21:5-36		Este	Olajfák hegye
Vigyázzatok, Noé napjai	24:37-51					Olajfák hegye
Tíz szűz példázata	25:1-13					Olajfák hegye
A messzi országba utazó ember	25:14-31	13:33-37				Olajfák hegye
Bárányok, kecskék, ítélet	25:31-46					Olajfák hegye