Valóban beszélhetek Istennel bármiről?

 "Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!" (Zsoltárok 37:4)


Az imádság nem természetes ritmus számomra.


Ezt keresztény nőként szégyellem kimondani. De néha elakadok a gondolkodásban, hogy mit és hogyan mondjak. Azon tűnődöm, hogy egyáltalán biblikus-e azt kérni, ami a szívemet nyomja.


Vannak más túlgondoló emberek is?




Januárban elhatároztam, hogy ez az év más lesz. El akartam jutni az imaéletem következetlenségének gyökeréig. Hirtelen eszembe jutott egy gyermekkoromban tanult bibliai vers, amelyet mindig is az imádsággal hoztam összefüggésbe: "Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!" (Zsoltárok 37:4).



Bár ezt az igeverset gyakran idézik, mégis ez az egyik leginkább félreértett és rosszul alkalmazott igevers a Szentírásban. Csábító a "megadja neked szíved kéréseit!" kifejezésre nagyítani, és elhanyagolni az első részt: "Gyönyörködj az Úrban".

Ott volt. Nem gyönyörködtem az Úrban. Túlbonyolítottam azt, amit Isten valójában az imaéletemnek szánt. Feltételeztem, hogy a szavaimnak formálisnak és nagyszerűnek kell hangzaniuk, ezért a dolgok merevnek és keménynek tűntek. Az imádkozás inkább tűnt egy idegenhez intézett segélyhívásnak, mint folyamatos kommunikációnak a szerető Istennel. Pedig Ő mindvégig csak azt akarta, hogy eljöjjek hozzá.




A "kommunikáció" szó tövében a "közösség" szót látjuk. "Commune" azt jelenti, hogy "együtt beszélgetni vagy társalogni, általában mély intenzitással és intimitással; gondolatokat vagy érzéseket cserélni". Ez volt az az összetevő, ami nekem hiányzott. Az Istennel való következetes kommunikáció az Istennel való következetes közösséggel kezdődik.

Gondold így át : Ha csak akkor beszélnél egy barátoddal, ha szívességre van szükséged, nem kezdené a kapcsolatotokat tranzakciós jellegűnek érezni? Idővel egyikőtök eltávolodna, a kapcsolat megkopna, és az út végén egyszerűen abbahagynátok a beszélgetést.




Nagyon sokan vagyunk ebben a helyzetben az imaéletünkben. Én leszek az első, aki elmondja, hogy én is jártam már így.



De mi van, ha ez egyszerűbb, mint gondolnánk? Mi van, ha az Úrral való következetesebb imádságban való kapcsolat azzal kezdődik, hogy a nap folyamán jobban jelen vagyunk vele? Miközben kávét főzünk, munkába ingázunk, ebédet melegítünk, sétálunk, SMS-t küldünk egy barátunknak, megvigasztaljuk síró gyermekünket, készülődünk a tornaterembe, kipihenjük az aktuális napot, vagy felkészülünk a következőre, elkezdhetjük ezeket a pillanatokat lehetőségnek tekinteni az imádságra.




Imádkozhatunk könnyek között is. Nyers, szűretlen gondolatainkat egyenesen Jézus elé vihetjük. Imádkozhatunk a gondolatainkban eltemetett apró aggodalmakért. Imádkozhatunk szorongásainkról és ünneplésünkről, gyászunkról és hálánkról. Elhozhatjuk saját szükségleteinket és kérdéseinket. Kiálthatunk másokért és azért, amin ők éppen most mennek keresztül. Imádkozhatunk hangosan. Imádkozhatunk a fejünkben. Imádkozhatunk nagy dolgokért, kis dolgokért és mindenért a kettő között. Neki minden számít, mert mi számítunk neki. Minden alkalom meghívás az imádkozásra.




Barátom, Isten hallani akar rólad. Nem kell a "megfelelő" szavakat használnod, vagy azon aggódnod, hogyan hangzanak az imáid. Hozd el teljes, őszinte szívedet Hozzá. Ő már gyönyörködik benned, és hajlandó meghallgatni. Kezdd azzal, amit nehéznek érzel, vagy ami először eszedbe jut. Nincs jobb alkalom az imádkozásra, mint most.



Mennyei Atyám, Te ismered minden szükségemet. Amikor imádságban közeledem Hozzád, hiszem, hogy meghallgatsz. Teljesen Rád akarom bízni azokat a dolgokat, amelyeket imádságban hozzád viszek ... kapcsolati, pénzügyi, érzelmi, mentális, fizikai és lelki téren. Segíts emlékeznem arra, hogy minden helyzetben, kicsiben és nagyban is kiálthatok Hozzád. Jézus nevében, Ámen.




Forrás:
Shae Hill
Can I Really Talk to God About Anything?
JULY 28, 2023 Daily Devotion 
Fotó: canva.com

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések