"Ne feledd, ki vagy."

És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.

I.Mózes 1:31

"Ne feledd, ki vagy."

Ezeket a szavakat számtalanszor mondtam a gyermekeimnek, különösen, amikor még kisebbek voltak. Azt szeretném, hogy emlékezzenek arra, hogy a mindenható Isten gyermekei. Tudom, hogy ha emlékeznek erre az igazságra, akkor jobban meg tudják majd ragadni ezt az igazságot.

A Teremtés 1-2. könyve számomra ilyen emlékeztetőnek tűnik. Erre az emlékeztetőre volt szükségem, amikor a szívem összetört, és úgy éreztem, hogy minden jó kicsúszik a kezemből. Olyan jelentéktelennek éreztem magam. Az árulás mély fájdalma után próbáltam továbblépni. Folyton azt kérdeztem: "Lehetséges egyáltalán meggyógyulni egy ilyen dologból?".

Miközben egy fájdalommal teli világban igyekszünk megélni a mindennapjainkat,  a szívünk oly gyakran tele van fájdalommal, a Biblia e két első fejezete olyan, mintha Isten súgna nekünk: Emlékezzetek arra, hogy kik vagytok. Emlékezzetek arra, hogyan alkottalak meg titeket. Emlékezzetek mindarra, amire elhívtalak benneteket.

Amikor Isten megformálta, alakította és megfestette ezt a világot és annak teremtményeit, az Ő jóságát tükrözte minden gondolata és érintése. És amikor elkészült, az 1Mózes 1:31a szerint "látta Isten mindazt, amit alkotott, és íme, nagyon jó volt".

Szép olvasni, hogy Isten Ádámot és Évát rendkívülinek és jónak nyilvánította, még akkor is, ha a tényleges összetevők, amelyekből megalkotta őket, nagyon szerények és egyszerűek voltak. A por és a letört csont (1Mózes 2:7; 1Mózes 2:21-22) nem tűnik a legígéretesebb kezdetnek.

Önmagukban ezek az összetevők semmit sem érnének. Jelentéktelenek. Értektelenek.

De Isten gondolataiban megtervezte őket, majd Isten rájuk lehelt és megérintette őket, így a teremtés egyetlen, Isten képmására teremtett részévé váltak (1Mózes 1:27). A semmiből a legdicsőségesebb valamivé lettek. Azért lettek teremtve, hogy a láthatatlan Isten képmásának látható visszatükröződései legyenek.

És nem szeretném, ha nem vennénk észre az 1Mózes 2:18 jelentőségét, amikor Isten azt mondta, hogy Ádámnak megfelelő segítőt fog készíteni. A héber szó, amit az NIV Bibliában "alkalmasnak" fordítanak, a נֶגֶד (neged), ami azt jelenti, hogy "ami előtted van, a szemed előtt, az arcod előtt, a szemed előtt". Ez a "megfelelő" szó tehát azt mutatja, hogy milyen segítségre volt szüksége Ádámnak. Azon túl, hogy Ádámnak szüksége volt egy segítőre a kert megmunkálásához, vagy egy olyan társra, akit különleges módon úgy alkottak meg, hogy képes legyen kihordani a gyermekeket, hogy életet ,adhasson Ádámnak szüksége volt vizualitásra is - valakire, aki előtte van, akit láthat.

Ez számomra visszatükröződésnek tűnik, de nem úgy, mint egy tükör, amely csak azt tükrözi vissza, amit elé teszünk. Nem, ez inkább emlékeztető volt arra, hogy ami Ádám előtt állt, az Isten képmásának tükörképe volt.

Úgy tűnik, hogy Éva, mivel Ádám számára megfelelő segítő volt, emlékeztetőül szolgált arra, hogy ki is Ádám - egy Isten képmására teremtett ember. Isten dicsőségének és jóságának tükörképe. Erre az emlékeztetőre Évának is szüksége volt. És Ádámnak és Évának együtt kellett betöltenie a földet Isten dicsőségével. Nem csak azért, hogy gyümölcsözőek legyenek és szaporodjanak, gyermekeket szülve, hanem hogy szaporítsák magának Isten dicsőségének a bizonyítékát (1Mózes 1:28).

Isten képmására való megalkotásuk azt hirdette a világnak: "Isten méltó a dicséretre!".

És a felépítésük lehetővé tette számukra, hogy kijelentsék egymásnak: "Ne feledd, ki vagy. Istené vagy. Istentől származol. Az Ő képmására formált téged. Szeretve vagy az Atya szívének kifürkészhetetlen mélységéből. Minden képzeletet felülmúló kincs vagy."

Ez az isteni visszhang. Ennek a hirdetésére hivatott Ádám és Éva, és erre vagyunk mi is hivatottak. Mindegyikünknek, akinek dobban a szíve. És minél inkább emlékeztetjük egymást arra, hogy kik vagyunk valójában, annál inkább visszhangozni fog Isten jósága és dicsősége az egész földön.

Nem csak por és csont vagyunk.

Nem azok vagyunk, amit tettünk, vagy amit tettek velünk.

Nem az határoz meg bennünket, amit mások mondtak rólunk.

Mi magunk vagyunk Isten lehelete és érintése. Isten által tervezett és szeretett emberek. Isten dicsőségének és jóságának tükörképe.

Szükségem volt ezen igazságokra, hogy megerősödjem abban, hogy ki is vagyok valójában. Sokkal több vagyok, mint a fájdalmaim, sérüléseim és bizonytalanságom összessége. Talán neked is szükséged van erre az emlékeztetőre ... hadd suttogjam hát a lelkedbe: "Emlékezz arra, hogy ki vagy."

Atyám, Istenem, milyen alázatra késztető és gyönyörű ajándék, hogy a Te képmásod hordozója lehetek. Segíts, hogy megváltoztassam, hogyan látom magam és másokat. Mutasd meg, van-e valaki, akit a Te isteni szereteted lencséje helyett a sértettség és a megvetés lencséjén keresztül nézek. Szeretném, ha életem a Te jóságod és dicsőséged hirdetése lenne. Mert életet és igazságot szeretnék hirdetni azoknak az embereknek a fájó szívébe, akik elfelejtették, hogy kik is ők valójában. Jézus nevében, Ámen.

Forrás: Proverbs31 Ministries Daily Devotion, Lysa TerKeurst: Remember Who You Are, July 13th, 2023. 

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2023/07/13/remember-who-you-are

Fotó: pinterest.com