Az Isten, aki harcol a csatáinkban

"És így szólt: "Hallgassatok, egész Júda és Jeruzsálem lakói és Josafát király: Ezt mondja nektek az Úr: Ne féljetek és ne rettegjetek meg ettől a nagy hordától, mert a harc nem a tiétek, hanem Istené." (2Krónikák 20:15).

Az eső szaggatja a járdát, veri az ablakokat, és eltorzítja a kilátást, ahogy belevetem magam a reggelbe. Röviddel azután, hogy felkelek, eszembe jut a fizikai, szellemi és érzelmi megterhelés, amin keresztül megyek, a szívem állandóan nehéz a tehertől, amit cipelek.


Mindez leküzdhetetlennek, áthatolhatatlannak tűnik. A tüske az oldalamban nem mozdul el. Fáradt és kimerült vagyok, hitem a megadás szélén áll.


De a nap hirtelen átsuhan az égen, visszaszorítva az esőfelhőket, amelyek utat engednek a fénysugaraknak. Ebben a pillanatban semmi sem változik a körülményeimben, de egy szilárd tudat növekszik bennem: Istenem lát és megért, és nem hagyott magamra az életben.


Az Úr küzd értem. Ő dolgozik, mert meghallja lánya kiáltását.


Néha a világ fájdalma vagy a saját személyes szenvedésünk sarokba szoríthat minket, és olyan félelemmel tölthet el, amiről soha nem gondoltuk volna, hogy lehetséges. Úgy érezzük, mintha lelkünk ellensége felénk rontana, és nincs megállás.




De atyáink Istene készen áll hatalommal és erővel a kezében, utat készítve (2Krónikák 20:6).


Hasonló helyzetben látjuk az izraelitákat a 2Krónika 20-ban - csapdába esve, ellenségeik ellenük vonulnak. Seregek hegye ereszkedett Josafát király és Izrael népe köré. A félelem érezhető volt a városban, és nagy riadalmat keltettek.


Mit tett Josafát király? Összehívta Júda minden városából a népet, hogy álljanak vele együtt az Úr templomához, és kérdezzék meg Istent (2Krónika 20:4).


Így imádkozott: "Ó, Istenünk, nem fogsz-e ítéletet hozni rajtuk? Mert tehetetlenek vagyunk ezzel a nagy hordával szemben, amely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit tegyünk, de szemünk rajtad van" (2Krónikák 20:12, ESV).


A nép állt és várt, életét és reményét az Úrba helyezve, a nagy függés cselekedetével. Az izraelitáknak nem volt hová fordulniuk, csak Isten felé.


A mi helyzetünk is lehet olyan szörnyű, hogy teljesen a végsőkig jutunk, és nem látunk kiutat. De van egy megmentő kegyelem a mi Istenünkben, aki meghallja kiáltásainkat, és hatalmas, hogy megmentsen.


Amikor az Úr Jaháziél, Zakariás fia által szólt, könyörületességgel és hatalommal válaszolt, mindkettő hihetetlen tulajdonsága annak, aki azért jön, hogy megmentsen:
"És így szólt: "Hallgassatok, egész Júda és Jeruzsálem lakói és Josafát király: Ezt mondja nektek az Úr: Ne féljetek és ne rettegjetek meg ettől a nagy hordától, mert a harc nem a tiétek, hanem Istené." (2Krónikák 20:15).


A csata nem a miénk - az Úré. Mégis azt mondja nekünk, hogy forduljunk meg, és nézzünk szembe a nehézségekkel. Nem futunk el előle, hanem szemünkkel a félelem, a határozottság, a körülöttünk lévő omladozó falak felé állunk. De aztán várjuk a szabadulásunkat, hittel rögzülve az Istenhez, aki beváltja ígéreteit. Ő megígéri, hogy velünk lesz, amikor szembenézünk a csatáinkkal, bármi legyen is az.


Ma a nap marad, és én megragadom azt, amit még nem látok. Hittel állok és nézek szembe a zűrzavarral, hiszek abban, hogy a harc az Úré. Ő megy előttem, utat készít.Atyám, úgy érzem, hogy sarokba vagyok szorítva, háttal a kemény falnak, és nincs kiút. Túlterhelt és félelemmel teli vagyok. De Te vagy az én Istenem, aki lát engem, és válaszolsz, mert szeretsz engem. Eljönnél ma a megmentésemre? Te vagy az egyetlen, aki meg tudja vívni ezt a csatát, és Te erős vagy. Annyira örülök, hogy előttem jársz, Uram. Jézus nevében, ámen.


Megígéri, hogy harcol értünk, ha hozzá fordítjuk szívünket, és keressük az Ő szavát; kiöntjük Neki tehetetlenségünket; és hagyjuk, hogy Ő meginduljon ellenségeink, a fájdalom, a zűrzavar és a félelem kutyái ellen.


Bármi is a küzdelmed, tedd az Úr elé. Bízzatok Őbenne. Adj hálát, és tartsd meg az alázat és a hála testtartását, még mielőtt bármilyen változást látnál. Különösen azelőtt. Ő hűséges, és az Ő szabadítása el fog jönni.


Ahogy mi dicsérjük, Ő munkálkodik. Ő mindig munkálkodik.

Atyám, úgy érzem, hogy sarokba vagyok szorítva, háttal a kemény falnak, és nincs kiút. Túlterhelt és félelemmel teli vagyok. De Te vagy az én Istenem, aki lát engem, és válaszolsz, mert szeretsz engem. Eljönnél ma a megmentésemre? Te vagy az egyetlen, aki meg tudja vívni ezt a csatát, és Te erős vagy. Annyira örülök, hogy előttem jársz, Uram. Jézus nevében, ámen.

Forrás:

Sarah Freymuth

The God Who Fights Our Battles

JULY 12, 2023

Daily Devotion

Fotó:canva.com