Az ima, amit szeretnék elkerülni

“Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet” 

Zsolt. 25;18

Megvallom, gyakran ellenállok a bűnvallásnak az imáim során.

Nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel. Beismerni, hogy minek nem felelünk meg, hol maradunk alul, mit is rejtegetünk szívünk legcsúnyább, legsötétebb zugaiban, nem olyasmi amiért szerintem bárki is lelkesedne. Sőt, azt hiszem, ezek azok az imák, amiket szeretnénk elkerülni.

Különösen akkor, amikor úgy tűnik, hogy újra és újra ugyanazokba a küzdelmekbe ütközünk. Bármennyire is próbálkozunk, úgy tűnik, nem tudjuk legyőzni ezt a bűnt az életünkben. Lehetséges a változás?

Ha te is ezt a feszültséget éled meg, szeretném megmutatni neked, hogy miért is lényeges a bűnvallás. Az 1 János 1:9 azt mondja, hogy megvalljuk vétkeinket mivel: “hű és igaz ő, megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” A Szentírásban a "megvallás" gyakran a bűneink elismerésére utal Isten előtt - és bizonyos esetekben egy Krisztust követő társunk vagy bárki más előtt is, aki ellen vétkeztünk.

Beismerése annak, amit rosszul tettünk, dolgoknak, amire nem vagyunk büszkék és a pillanatoknak, amelyek miatt elbújnánk szégyenünkben nem tűnik a változás felé vezető útnak. De hibáink és kudarcaink elismerése utat nyit a szabadság megtapasztalása előtt.

Dávid király, a 25. Zsoltár szerzője, megtapasztalta ezt a szabadságot, amikor bűneit Isten elé vitte. Bár nem ismerjük a körülményeket, amelyekkel szembenézett, azt tudjuk, hogy amikor kérte Istent, hogy mentse meg, elismerte, hogy nem ártatlan.

A mai kulcsversben, Dávid közeledett Istenhez és így kérlelte: “Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet.” Zsolt 25:18

Dávidot bűnvallása, nem ejtette kétségbe vagy döbbentette meg – arra emlékeztette, hogy kétségbeesetten szüksége van Istenre. Arra emlékeztette, hogy ő az egyetlen, aki megmentheti.

Hogyan kellene tehát gyónnunk? Hol kezdjük? Dávid három dolgot tett a bűnvallása során, amit mi is gyakorolhatunk.

Hivatkozás Isten jellemére: A 25. zsoltárban Dávid végig Isten jellemzőit fogalmazza meg. Az Ő szeretete állhatatos, és hűséges (Zsoltárok 25:10). Ő jó és igaz (Zsoltárok 25:8), nem szégyenít meg minket (Zsoltárok 25:3), és kegyelmesen megbocsátja bűneinket (Zsoltárok 25:11).

Megemlékezés arról, hogy mit tett Isten: Az a tudat, hogy Isten a múltban vezette és kihozta népét a szorongattatásból, reményt adhat nekünk is, abban, hogy mi is tovább tudunk lépni, miután vétkeztünk (Zsoltárok 25:6-7).

Emlékeztessük magunkat arra, hogy Isten mit fog tenni, amiatt aki, Ő: Isten tulajdonságaira hivatkozva Dávid arra emlékeztette magát, hogy Isten megbocsát neki, tanítja őt, és megszabadítja a bajból (Zsoltárok 25:3; Zsoltárok 25:8; Zsoltárok 25:15).

Barátom, a változás lehetséges. A bűnvallás az első lépés annak beismeréséhez, hogy mi erre saját erőnkből képtelenek vagyunk és csak Isten menthet meg bennünket. A bűnvallás nem a mi megszégyenítésünkről szól, hanem pont a szégyen súlyától való szabadulásról. Amikor abba hagyjuk a bujkálást, elkezdődhet a gyógyulásunk.

Legyen ez egy meghívás arra, hogy közeledj Istenhez, és ismerd be, hogy szükséged van arra, hogy Ő ma megbocsásson neked és meggyógyítson téged.

Uram, megvallom, hogy ellenállok annak, hogy bűneimet és hiányosságaimat eléd tárjam. Bűnös természetem miatt nem szeretem világosságra hozni vétkeimet. De a Te Igéd azt mondja nekem, hogy amikor megvallom, Te hűséges és igazságos vagy, hogy megbocsáss nekem, és Krisztus által igazzá teszel. Ezért ma beismerem Neked bűneimet. Te már összeset úgyis tudod. Bocsáss meg nekem. Szabadíts meg engem és segíts, hogy a mai nap is a szégyentől való szabadságban járhassak. Jézus nevében, Ámen.

The kind of prayer I’d like to avoid // By Meghan Ryan // Proverbs 31 ministries // Fotó: pinterest.com