Részlet egy misszionárius naplójából

 

Kedves Testvéreim, Barátaim, Támogatóim! Santarém, 2022. szeptember 2.

Egy hónapja érkeztem vissza a szabaságról. A missziós területre érkezés olyan, mint felugrás a futó gyorsvonatra: minden mozgásban van, és egy pillanat alatt kell felvenni a ritmust.

A magyarországi időm gazdag, mély, színes és intenziv volt. A családi kötelékek és barátságok megújjulása nagy ajándék számomra. Van valami kimondhatalan érzés abban, hogy otton, a saját kulturámban lehettem, saját nyelvemen beszélhettem, és persze, az ízek is! Az eltelt COVID-os évek után még nagyobb jelentőséggel bírt minden ölelés. Megszámlálhatalan kapcsolódás, beszélgetés, és találkozáson keresztül Isten megújított. Nagyon köszönöm egyenként mindannyiótoknak, akik áldoztatok értem időt, energiát, megáldottatok anyagiakkal, és sok szeretettel. Isten sokszorozza rajtatok áldásait!

Szeptemberbe léptünk. Eszembejut a gyerekkori iskola kezdés, a frissen csomagolt füzetek, könyvek… a gesztenye fák, és barátok, amint hazafele mentünk vidáman. Megpezsdül az élet ilyenkor faluban.

A szeptember itt is különös kulturális élménnyel kezdődik. Vagyis már augusztus közepe óta dobolás hangja zengi át a párás reggeleket. Iskolák városszerte rezes bandával készülnek már órák előtt a függetlenségi nap ünneplésére. Szeretem hallgatni a reggeli csendben a dobolást. Az erdei falukban , de itt a városban zengenek, s ez a ritmus annyia hozzátartozik a brazil néphez. Bármilyen környezetben élnek.

Közben arra gondolok…

Krisztus szabadságra szabadított meg mindket (Galata 5:1)

Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva: csak a szabadság ne legyen ürügy a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak (Galata 5:13)

A nagyon várt angliai csoportunk az utolsó pillanatban visszamondott. Viszont a bevásárlás akkor már nagyban zajlott, a falukban is várták a segítséget. Így felvállaltuk a szolgálatot a lekes helyi fiatalokkal.

Alénquer város beli PAZ gyülekezet járt már talán két éve is Salvação faluba evangélizálni. Nemrég merült fel az építkezés kérdése és bátran neki is vágtak. Engedélyt kaptak favágásra az erdőből, ott fel is fűrészelték, és 8 km távolságban vontatták a deszkákat keskeny ösvényen, mire a partra ért. A nehéz munkát a párducok jelenléte izgalmassá tette. Ezt a történetet csak a végén tudtuk meg. Alénquerbe érve, éjjel 11-kor és hajnali 4 óráig között pakolták az anyagot a hajóba. Ilyen leterhelt hajóval még soha nem utaztam ezelőtt. A kipakolásnál már kevesebben voltunk, de már párhuzamosan az ácsok is munkába léptek.

A következő 4 napon át látogattuk az embereket a házukban, hívtuk a gyülekezeti alkalmunkra őket, a mangófa alá... egyik cölöpre épült ház alatt rendeztük be a fogorvosi rendelőt és a gyógyszertárt is. Megtartottuk a női és gyerek szolgálatunkat is, mialatt az építkezés előkészítése zajlot. Egy hatalmas fát ki kellett vágni telek közepéről, ahova cölöpös fa-építmény kerül. Többen átadták szívüket Jézusnak ezen a héten is az összejöveteleink során.

A helyiek rák-fogással és feldolgozással keresik kenyerüket Salvação faluban. A testvérek naponként hozták a friss rákot, friss halat, és helyi gyümölcsöket a hajóra ajándékba hálából.

Szeretem látni és érezni, amint a napok során egyre mélyülnek a kapcsolatok, nyílnak a szívek, és növekszik a bizalom. Mintha Krisztus teste életre kelne közöttünk. Utolsó napon volt időm leülni és beszélgetni a fiatal lányokkal. Különösen felhívta figyelmem a 15 éves Silmara, aki egy éves kislányát horda-vitte minden fele magával. Beszédbe elgyedve vele megismertem a történetét...Szerelmes lett és átadata magát a kapcsolatnak a szülei akarata ellenére. Mikor kideült, hogy teherbe esett, a szülei üldözték és ígérték, hogy megölik a babával együtt. Még a falubeliek is megborzadva mesélték a történetet. A kis Vitória baba is meg anyja is most már biztonságban vannak: a szülők szívét elérte az evangélium és megtörtént a megbocsátás. A kapcsolat helyreállt és mindhárom generáció résztvesz az istentiszteleteken. Mikor a teenager lányokkal beszélgettem, Silmara bátran és őszintén mesélt a harcairól. A Biblia fényében kialakult nyílt beszélgetés mindenki részére tanulságos és bátorító volt. A helyi kultúra ellenére, hiszem, hogy Biblia értékek magjai hulltak a szívekbe, amik gyümölcsöt teremenk majd az életükben.

Az Amazonász folyón tovább haladva megálltunk Atumá faluban. Hála érte, már nem kellett cipekedni, mert minden szükséges anyag helyén volt. Tetőcserére készültünk. A helyi férfiak már felkészültek a munkára. A tető szerkezet átépítése több időt vet igénye, mint gondoltuk volna, így muszály volt meghosszabítani ottlétünk egy nappal. Itt még magasan volt a folyó szinteje, csak kenuval tudtunk a hajótól a gyülekezetig menni. Senkinek nem volt kedve a kisújját még belemártani sem a folyóba, mert hemzsegtek a piránhák a vízben. Végülis az új bádog tető fölkerült gyülekezetre szombat déliutánra, mikor visszaindultunk. Az extra napon extra eledelre volt szükség – amire nem készültünk, de ügyes szakácsnő és kreativ alkotás csodára képes!

Jézus társaságában nagy kaland minden lépés.

Amint az eseményekről írtam, közben végig arra gondolotam, hogy hogyan tudnám átadni igazán, hogy a történet nem rólunk, hanem Isten hűségéről szól. Az Ő Lelke költözött be ezekbe a falukba, és nyitogatja a szíveket, amelyeket készen talál. Most cipekedésről és csak alap letételekről mesélek, de lelki szeminkkel már a nagy és szolgáló gyülekezetet látjuk, akik képviselni fogják és tovább vinni az evangéliumot, Jézus visszajöveteléig.

Másrészt, megfigyeltem ez alatt a hét alatt a fiataljainkat a hajón, akik előszőr mentek építkezős szolgálatra. Elégedettség tölti beszívem, a jövő generációt látva. Először talán hitetlenek és bizonytalanok voltak, hogy képesek lesznek-e. Viszont a hét végére összetartó, egymást bátorító csapat állt össze. Együtt izzadtak, de a sikeres halfogás után éjjeli tábortüzet csináltak, és a parton fogyasztották el a halat. Mondták, hogy úgy érezték magukat, mint Jézus idejében. Kétség nélkül az Ő Lelke jelen volt, és áldásait élveztük minden pillantban.

Nagyon szükséges a jó példa, a jóvezetés, és Isten Lelke és időzítés. Ő neveli fel azokat, akikre akaratatát az Atya rábízhatja és megcselekszik. Legyünk minidg készen a szolgálatra és használja életünk Isten példaadásra, az Ő dicsőségére.

Szeretve ölellek, Isten gazdag áldásait kívánom életedre.

Viktória