Hálaadás

„Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.”

2 Korinthus 4:15

Hálát adni Istennek az életemért és a napjaimért most természetfelettinek tűnik, de ez nem volt mindig így.
Miután kiengedtek a kórházból, a nővérem meghívott, hogy lakjak vele a marylandi farmunkon. Még mindig tinédzser voltam, és új volt a kerekesszékem, kíváncsian vártam, milyen lesz az új életem a négykerekűvel. A nővérem gyakran leültetett a székemben a nagy erkélyablak elé, amely a legelőre nézett. Minden vágyam az volt, hogy talpon legyek, kint az istállóban, a lovak etetésénél, és, hogy lovagolhassak.
És igen, abban a pillanatban nagyon sajnáltam magam.
De már akkor is tudtam, hogy az álmodozás és a fantáziálás ezekről a dolgokról csak ront a hozzáállásomon. Elegem volt a sötét, mély depresszióból, amikor újra a kórházban voltam, és nem akartam újra a kétségbeesés komor ösvényére lépni. Így hát ott ültem az ablaknál, és néztem a reggeli napfényt azon a marylandi legelőn, és emlékszem, hogy imádkoztam ami valahogy így hangzott:
"Jézusom, a mai gondolkodásmódom olyan, mint egy makacs lóé, amely nem akarja, hogy felnyergeljék és kivezessék az istállóból. A hozzáállásom makacs és konok - de nem hagyom, hogy ma ez győzedelmeskedjen. A bennem lévő Lélek azt akarja tenni, ami helyes, ezért ma felsarkantyúzom a hozzáállásomat. Ki fogom terelni a pajtából, ki a napfényre, és a hála útjára fogom terelni. Az érzéseim nem akarják követni; inkább maradnának a sötét istállóban. De a segítségeddel a helyes irányba fogom terelni az érzéseimet is. És miközben ezt teszem... kérlek, Uram, adj nekem hálás szívet. Segíts, hogy ne csak tegyem, hanem érezzem is a helyes dolgot."
Azt akartam, hogy Isten egy új utat világítson meg nekem.
És megtette.
Idővel Isten megváltoztatta ezeket az érzéseket, és az őszinte, szívből jövő hála hozzáállását adta nekem. Semmi és senki más nem tudott volna így belülről kifelé megváltoztatni. Nekem kellett megtennem, Isten hatalmas Szentlelkével együttműködve.
Könnyen megy ma neked a hálaadás? Vagy úgy érzed, hogy legszívesebben egy sötét istálló hátsó részében bújnál el? Vagy azt érzed, hogy ki szeretnél lovagolni a reggeli, friss napfénybe? Lehet, hogy itt az ideje, hogy az érzelmeidet a helyes irányba sarkalld. A 2 Korinthus 4:15-ben Pál ezt írja: „Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.” Más szóval, amikor a hálát gyakorlod, az másokat is köszönetre késztet. Ahogy egy barátom gyakran mondja: "Valóban hálaadókká válhatunk".
És ez elég jó elfoglaltságnak hangzik.

                                

• „Hálaáldozatot mutatok be neked, és az ÚR nevét hirdetem.” Zsoltárok 116:17
• „Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.” Zsidók 13:15
• A Szentlélek erejére támaszkodva bátorítsd a saját szívedet arra, hogy most azonnal hálát adj... inspirálj és bátoríts másokat is erre az életedben, hogy ugyanezt tegyék, és mindez Isten dicsőségére áradjon. Lehet, hogy ez lesz a legfontosabb dolog, amit egész nap véghezviszel.

Beside Bethesda 2004, NavPress
Joni Eareckson Tada: Thanks-Making
fotó: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/hajnal-napnyugta-napos-mezo-1198507/