Aki szinte kimaradt a Karácsonyból

„Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.” Mt 1,18b-19

Van egy férfi a Bibliában, aki szinte kimaradt a Karácsonyból.
Nem azért, mert az ünnepi mulatságok, a rokonlátogatások, az ajándékvásárlások elvonták a figyelmét. Nem rostokolt egy repülőtéren, nem döntötte le a lábáról az influenza.
Egyszerűen nem látta, hogy a jelen történések Istennek az ő életéről szóló tervéhez tartoznak.
József jegyben járt Máriával, a fiatal lánnyal, akit Isten Jézus anyjának választott. Az ő kultúrájukban a jegyesség épp olyan elköteleződést jelentett, mint a házasság. Így hát, amikor Mária három hónap távollét után közölte Józseffel, hogy gyermeket vár, a férfi egyetlen gondolata az volt, hogy csendben elbocsátja.
József tudta, hogy még nem volt testi kapcsolata Máriával, vigyázott mindkettőjük tisztaságára. Mária gömbölyödő pocakja csak azt jelenthette, hogy a lány hűtlen volt hozzá. És nem csak ő vonta le ezt a következtetést. Kicsi városukban mindenki tudta, hogy Mária nélküle volt távol három hónapig.
A törvény szerint megkövezés járt neki, amiért megcsalta a vőlegényét. Ezt nem akarta József, ezért döntött úgy, hogy inkább csendben felbontja a jegyességet, és senkinek sem szól a váratlan terhességről. Nagylelkű, becsületes ember volt.
Ugyanakkor azt is látjuk, hogy nem fogta fel Isten tervét, és szinte lemaradt arról, hogy ő maga is része legyen a Tervnek.
A Szentírás nem tér ki rá, de Mária feltehetően elmesélte Józsefnek, hogy a Szentlélek erejéből fogant a gyermek a méhében. József könnyebbnek látta kihátrálni ebből a helyzetből, mint elfogadni, hogy mindez egyenesen Istentől származik.
A Szentírás elmeséli, mi történt ezután: „Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: ’József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.’” (Mt 1,20-21)
Arról, ami először óriási problémának, mindent felborító eseménynek, jóhírüket veszélyeztető körülménynek tűnt, kiderült, hogy Isten perspektívájából nézve a legcsodálatosabb dolog József életében.
Ebből az új szemszögből nézve József felfogta, mekkora megtiszteltetés számára, hogy felvállalhatja ezt a terhet. Mekkora élmény lesz felnevelni, megismerni Isten saját Fiát!

Lehet, hogy hozzánk nem érkezik hírhozó angyal, de attól még elgondolkozhatunk a párhuzamon. Hányszor átéltem, hogy történik valami, ami látszólag letérít az utamról, vagy akár lerombolja a terveimet. Ilyenkor fel sem merül bennem, hogy Isten valami jót fog kihozni abból, amit csak bajnak látok.
József története reményt adhat. Újra rájövök, hogy Isten útjai nem az én útjaim. És hogy néha a legnagyobb nehézségekről kiderül, hogy a legcsodálatosabb lehetőségek, a legáldottabb felelősségvállalások.
Józsefé lett a megtiszteltető feladat, hogy Jézusnak nevezze el a kisbabát – és máig ezen a néven szólítjuk meg. Ha akkor József másként dönt, csendben elbocsátja Máriát, ebből is kimaradt volna.
Kimaradt volna a Karácsonyból. És elszalasztotta volna az ember életét meghatározó leckét, hogy Isten tervei nem mindig tűnnek logikusnak emberi szemmel nézve, de mindig érdemes bízni bennük.
Valami nagy problémával küszködsz? Nem lehet, hogy ez is hozzátartozik Isten neked szánt tervéhez?

Uram, köszönöm Neked Jézust. És köszönöm, hogy nekünk készült terveid a jóra irányulnak, nem a rosszra – arra, hogy reményt és jövőt nyújtsanak. Rád bízom az életemet és a körülményeimet. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.12.20., www.proverbs31.org, Rachel Olsen, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)