A megbocsátás elfogadása

„Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság.” Zsolt 32,2

Sok éven át éltem bűntudattal múltbeli tetteim miatt. Bűneim ártottak másoknak is meg nekem is. Minden nap újrajátszottam régi döntéseimet. Két évtizeddel később még mindig ott sajgott belém szúródva régi bűnöm tüskéje.
Isten már megbocsátott. Elmondtam neki mindent, és kértem, bocsásson meg. Miért nem tudom hát elfogadni megbocsátásának szabadságát?
Annyira szerettem volna hinni, hogy én vagyok az, akiről Dávid ír a 32. zsoltárban: „Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság.” De még küszködtem, hogy el tudjam fogadni Isten kegyelmét, mely elfedi bűnömet, eltörli, mintha soha nem is lett volna.
Sokunknak okoz ez problémát, tudom. Nagyon jól és szépen hangzik, de valójában bűnünk súlyát ismerve nehezen tudjuk elhinni, hogy egy tökéletes Isten megbocsáthatja.
Pedig Igéje arról biztosít, hogy Isten nem tartja számon a bűneinket. Hogyan lehet megélni ezt az igazságot?
Az első lépés, hogy ismerjük el a bűnünket: magunknak és Istennek is. Ez nyitja meg az utat az Úrral való őszinte beszélgetés előtt, segít, hogy végre ne rejtőzködjünk, félve, hogy felfedeznek.
A második lépés, hogy töltsük fel szívünket, elménket igazsággal. Isten az egész Bibliában arról tanít, hogy az ellenálló szívet meg lehet változtatni, meg lehet lágyítani, hogy elfogadhassa Isten bocsánatát. Következzen néhány, igevers Istenünk szeretetéről, Aki szeretne változást hozni életünkbe megbocsátásának kegyelme által.
Az én Istenem nem ítél el. „Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.” Róm 8,1
Rajtam a kegyelem uralkodik, nem a bűn. „Mert a bűn nem fog uralkodni rajtatok, hisz nem vagytok már a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt.” Róm 6,14
Jézus, az én Megváltóm, szabaddá tett, tehát szabad vagyok. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” Jn 8,36
Régi énem elmúlt. Krisztusban új énem van. „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” 2Kor 5,17
Hátadon cipelsz egy rakomány bűnt, amit Isten már megbocsátott? Készen állsz rá, hogy levesd a szégyent, eldobd a bűntudatot? Túl rövid az élet ahhoz, hogy halogassuk a kegyelem szabadságának választását a hitetlenség köteléke helyett.
Engedd Istent, hogy igazságának átformáló erejével mossa le ma rólad a fájdalmat és bűntudatot régi bűneid miatt. Imádkozzunk, hogy el tudd ezt fogadni, és ezentúl élj Isten kegyelmének és megbocsátásának szabadságában.

Uram, hittel elfogadom bocsánatodat, és elutasítom ezentúl, hogy az Általad már megbocsátott bűneim foglya legyek. Megvallom bűneimet, és továbblépek! Elkötelezem magam átformáló igazságaid mellett, hogy teljes és szabad életet éljek a Te kegyelmed által. Jézus nevében, Ámen.

(Wendy Pope: Accepting Forgiveness, Encouragement for today, 2013.10.30., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)