Az igazgyöngy ára

„Amikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.” Mt 13,46

Pierre Cartier, a neves ékszerész 100 dollárért vette meg azt az Ötödik sugárúton álló házat New Yorkban, ahol ma az ékszerüzlete van. Adott még érte egy kétsoros igazgyöngysort.

Az igazgyöngy sokkal értékesebb és drágább a termesztett gyöngynél. Azt a dupla gyöngysort, amivel Mr. Cartier fizetett 1917-ben, akkor egymillió dollárra becsülték!

Pár éve elhatároztam, hogy veszek magamnak egy gyöngysort – olyan elegánsat, ami a déli vidékeken alapkiegészítőnek számít. Hamar felfedeztem, hogy a kiskereskedelmi árrés az egyszerű ékszerboltokban is háromszorosa az interneten rátett árrésnek. A különbözetet hasznos dolgokra fordíthatnám. Igen ám, de ez azzal jár, hogy látatlanban veszek meg egy gyöngysort. Eléggé kockázatos vásárlás.

Mit tegyen az ember lánya? Fizesse ki a teljes kiskereskedelmi árat, de legalább biztos lehet abban, hogy minőséget kap, vagy spóroljon meg más vágyaira valamennyi pénzt, kockáztatva hogy rossz minőségű terméket, esetleg valami bóvlit kap a pénzéért.

Ez a kérdés egész életünk kérdése is.

Miért érdemes kiskereskedelmi árat fizetni? Jézus szerint Isten Országáért. A Máté 13-ban megtalálod, mire gondolok. Jézus felbecsülhetetlen értékű igazgyöngyhöz hasonlítja Isten Országát: „Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.” Jézus ékszerhez hasonlítja az országát – ez nagyon kedvemre való…

Az ékszerkereskedő, akiről Jézus beszél, elszántan kereste a legnagyobb értékű kincset. Nem térítette el szándékától a csillogó, még megfelelő áru: a legjobba akarta fektetni pénzét. És amikor megtalálta, nem tétovázott, hogy kifizesse érte a teljes árat. Bármilyen áldozatra képes volt érte.

Csodálom ezt az embert – képes mindent feláldozni azért, amit arra méltónak talál. Tudta, mi a legértékesebb, és nem tágított. Bátran odadobott érte mindent, és elégedett volt a döntésével. Ilyen akarok lenni én is: tántoríthatatlanul befektetni egész életemet Isten Országába, tétovázás, bánkódás nélkül.

Annyi minden el akar téríteni. Csillogó holmik a piacon igyekeznek magukra vonni a figyelmemet. Kultúránkban nagy tiszteletnek örvendő értékek vonzanak a dicsőség felé. Élvezetes dolgok az életemben azt sugallják, hagyjam abba a törekvést az eredeti cél felé, lazítsak, érezzem jól magam.

Matthew Henry, a bibliakommentátor, írja: „Minden ember hajt valamiért … egyik, hogy gazdag legyen, másik tekintélyre vágyik, a harmadikat a tudás vonzza; de legtöbbjük beéri a hamis gyönggyel, amit rátukmálnak … Jézus Krisztus a nagyértékű igazgyöngy … ha Ő a miénk, elég vagyonunk van, hogy boldogok legyünk itt és most és mindörökké.”

Valóban hisszük, hogy Jézus elég a boldogsághoz – nem csak az örökkévalóságban, de itt is? Hajlandók vagyunk mindent befektetni abba az igazságba, hogy Jézus a páratlan igazgyöngy? Ez a kérdés húzódik meg az ékszerkereskedőről szóló példabeszéd mögött, és ez húzódik meg a mi életünk mögött is.

Azóta sem vettem magamnak gyöngysort. Viszont megpróbálok úgy élni, mintha Jézus lenne a gyöngyök gyöngye, amire bárki rátalálhat. Bele akarom vésni a lelkembe, hogy Jézus és az Ő Országa százszor többet ér, mint az idő, pénz és energia, amit megszerzése kíván tőlem.

Jézust akarom, mint millió dollárt érő gyöngysort viselni minden nap, amíg élek.

Hát te? Hajlandó vagy kiárusítást tartani az egyetlen igaz dologért, ami érdemes arra, hogy mindent odaadj érte?

Jézusom, te vagy a legnagyobb, mindent felülmúló gazdagság! Segíts, hogy ezt mindig így lássam, és ennek megfelelően éljek, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.09.07., www.proverbs31.org, Rachel Olsen, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)