Ne vállaljuk túl magunkat

„Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” Péld 29,25

Bevallom: nem vagyok egy konyhatündér.

Pár éve mégis úgy éreztem, igent kell mondanom egy cserebere sütögetésre.
Igen ám, csakhogy fogalmam sem volt, hogy kell aprósüteményt sütni. Pontosítok: nem tudtam hogyan kell őket szép, egyenletes, egyforma alakúra készíteni, nem beszélve az ízükről, meg az ünnepi csomagolásról.

Visszanézve igazságtalan dolognak tartom, hogy a többiek az én sütijeimet kellett, hogy hazavigyék, én meg az övéikben gyönyörködhettem itthon. Az ő sütijeik olyanok voltak, mint szépen csomagolt, tökéletes formájú kerámiadíszek. Az enyémek meg? Mint megkeményedett gyurmafigurák gyűrött csomagolópapírban.

Utólag belegondolva nevetséges, mennyi stressznek tettem ki magamat és családomat, hogy valami olyasmiben jeleskedjem, amihez nem volt semmi tehetségem.

Mások és magam szerencséjére, már nem érzem kötelességemnek, hogy részt vegyek a cserebere sütögetésben. Ez ám a szabadság! Már tudom, hogy egészséges lélekkel hozott döntéseink sokkal gyümölcsözőbbek és segítenek feltöltődni.

Ha viszont mások véleményét tartjuk szem előtt, vagy azon dolgozunk, hogy megfeleljünk valamilyen magunk-állította elvárásnak, eltékozoljuk adottságainkat, időnket, nem vesszük észre a csak nekünk szánt lehetőségeket. És ami a legfontosabb, másokra pazaroljuk azt az energiát, ami egyedül Istent illeti meg.

Hogyan védekezzünk hát a tőlünk idegen elvárások szorítása ellen?

Gondoljunk – ha kell, minden percben – Jézusra, aki nagy árat fizetett azért, hogy felszabaduljunk mások véleményének nyomása alól, és szabad lélekkel az legyünk, akinek ő látni akar minket.

Amikor rajtakapjuk magunkat, hogy rosszul használjuk fel az időt, energiánkat, adottságainkat, azaz másokat akarunk lenyűgözni, vagy saját önértékelésünket igyekszünk helyreállítani, álljunk le. Gondoljuk végig, kik vagyunk Krisztusban, és tervezzük át az útvonalat. Emelkedjünk fel, és induljunk el a szabadság felé, melyet Isten iránymutatása jelöl ki az életünkben, távolodjunk el a megfelelési kényszer csapdájától, mely állandó szorongásban tart.

Vagy szeretnél fogságban maradni?

Gondolj hát mások megtapasztalt vagy elképzelt fejcsóválására, elégedetlenségére. Ha rabként gondolkozol, szívedben állandó lakos lesz az aggódás és a rettegés.

Szeretnéd tönkretenni az életedet?

Hagyd, hogy az emberek, a testületek belerángassanak minden lehetséges segítési akcióba. Koptasd el a lábadat a futkározással, hogy kimerülten vedd észre, nincs már benned se hit , se öröm. Veszítsd el az öröklét perspektíváját, hogy kiszáradt lelkedet látva mások megkérdőjelezzék, hogy Jézus barátsága bármit is számít az életedben.

Előfordul, hogy mások helytelenül ítélnek meg. Isten viszont mindig szeret és megért minket. És ez legyen elég. Ha tudjuk, hogy Isten akarata szerint élünk, megőrizzük derűnket és békénket akkor is, ha mások félreértenek, ha elégedetlenek velünk. Sőt. Ilyen helyzetekben születnek az igazi hősök.
Szeretnél szabad lenni? Foglalkozz az odafönt valókkal!

Állítsd rá a szívedet Isten szeretetének változatlan, vitathatatlan igazságára. Tedd meg a következő dolgot, amire indít. Ha azt mondja, pihenj meg, akkor pihenj. Ha azt mondja, fuss, akkor szedd a lábad, ahogy csak bírod. Ha azt mondja, várakozz, akkor add át az irányítást, engedd ki a kezedből, amit benne tartasz, és bízd Istenre az időzítést. Közben dicsőítsd Őt. Ha Istenben jársz, nem kell félned, és szabad leszel.

Uram, köszönöm, hogy ennyire szeretsz! Bocsásd meg, hogy annyit törődöm mások véleményével. Az számít igazán, amit Te gondolsz rólam. Segíts, hogy úgy éljek, lélegezzek, adjak és szolgáljak, mint olyan valaki, akit nagyon szeretnek, és akiről bőkezűen gondoskodnak. Nem kell bizonyítanom semmit, és élhetek egy örökéleten át. Tele a szívem hálával, Uram. Jézus nevében, Ámen.

Susie Larson: Avoiding An Over-Committed Christmas; Encouragement for today, 2015.12.15.
www.proverbs31.org; fordítás: eszmelkedesek.blogspot.com; kép: pinterest.com