A meghallgatás ajándéka

„Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet!” Zsolt 17,6

Egyik este lefekvés után az ágyban olvastam, mikor hallom, hogy a férjem a kutyánkat szólítja. Oda akarta adni neki a szokásos esti csemegéjét. Valójában szerette volna becsábítani 13 éves nőstény tacskónkat az éjszakai fekvőhelyére. A kutya mélyen aludt kedvenc foteljében, s füle botját sem mozdította a szólongatásra, még a csemege ígérete sem bírta rá, hogy elhagyja kényelmes pozícióját.

Mikor a gyermekeim bejöttek elbúcsúzni, megkérdeztem tőlük, mit gondolnak, szelektív hallása van-e a kutyánknak, mert nem akar elmozdulni onnan, ahol van, vagy pedig öregségében kezd megsüketülni. Felidéztünk régi emlékeket, s jókat nevettünk azon, hogy régebben a legkisebb zajt is meghallotta Chelsea, a hűtő bekapcsolásától a ház előtti fa levelének hullásáig.

Kilenc éves Andrew fiam aggódva nézett rám: „Anyu, remélem, mikor te megöregszel, nem leszel olyan süket, mint Chelsea”.

Nevetve válaszoltam, hogy lehet, mindenki jobban jár, ha nem hallok meg mindent, amikor megöregszem. Chelsea is így, hogy nem hall jól, sokkal többet tud aludni, s nem bánkódik, hogy gúnyolódunk rajta vénsége miatt.

Viccelődésem nem oszlatta el az aggódás felhőjét kisfiam homlokáról, ezért megkérdeztem, miért fél attól, hogy meg fogok süketülni. Gondolkodás nélkül válaszolt: „Azért, mert mostanában is megtörténik, hogy nem hallod, amit mondok. Mint mikor a számítógépnél ülsz, és kérdezek valamit. Nem mindig hallod meg.”

Ejha! Eszembe nem jutott volna, hogy a fiam azt hiszi, nem hallom, amikor szól hozzám. Már-már kezdtem a rossz-anya-vagyok hangulatba süllyedni, mert láttam magam, ahogy e-mailezés vagy facebookozás közben annyira lekötött valaki más, hogy nem tudok figyelni a gyermekem szólítására.

Sikerült fölülkerekednem a pillanatnyi bűntudaton, magamhoz vontam Andrewt, és bocsánatot kértem tőle, amiért nem mindig hallottam meg. Mondtam neki, ne féljen attól, hogy ez súlyosbodni fog, ahogy öregszem. Elmagyaráztam, hogy amikor a gépnél ülök, az olyan, mint mikor ő valami izgalmas filmet néz, vagy egy videojátékra koncentrál. Annyira belemélyed, hogy nem veszi észre, mi történik körülötte, s nem hallja meg, ha például vacsorázni hívom. Elmosolyodott, mert így már értette a „hallásvesztésemet”.

De nem akartam, hogy ez mentség legyen. „Andrew, ígérem, hogy ezentúl nagyon igyekezni fogok, és azonnal abbahagyom, amit éppen csinálok, ha odajössz hozzám. Elfordulok a monitortól, és csak rád figyelek majd. Nekem nagyon fontos, amit te mondani akarsz.”

A mai igénk tükrözi a vágyunkat, hogy Isten ránk figyeljen. Ahogy én Istenhez fordulok, mert azt szeretném, ha meghallgatna, és válaszolna nekem, ugyanúgy jön hozzám a gyermekem vagy valaki más, mert azt szeretné, hogy rá figyeljek. Ha abbahagyom, amit addig csináltam, és rájuk figyelek, azt sugárzom feléjük, hogy ők, és a mondandójuk fontosak számomra.

Mai kultúránkban, mikor állandó kapcsolatban tudunk lenni bárkivel, könnyen megoszlik a figyelem, elterelődik azokról, akikkel egy szobában vagyunk. Testileg jelen vagyunk, de a tudatunk távol van. Velem legalábbis ez gyakran megtörténik.

Akkor este Isten megmutatta, milyen nagy ajándékot adhatunk gyermekeinknek, házastársunknak, barátainknak, munkatársunknak, és akár idegeneknek is. A figyelmünket. Mindig ajándékozunk, amikor abbahagyjuk, amit épp csinálunk azért, hogy teljes figyelmünkkel afelé forduljunk, aki megszólít minket. Ezt az ajándékot Isten is mindig odaadja nekünk, amikor szólunk Hozzá.

Uram, köszönöm, hogy meghallgatsz. Segíts, hogy jobban tudjak meghallgatni másokat. Könnyű fél füllel hallgatni valakit, míg a figyelmünk többi részét leköti a számítógép, a tévé vagy a mobiltelefon. A meghallgatás ajándékát szeretném adni azoknak, akik ezt szeretnék, mert ezzel azt közvetítem feléjük, hogy értékesek számomra. Segíts, hogy abbahagyjam, amit csinálok, amikor valaki megszólít, amikor valaki szeretné, hogy rá figyeljek. Úgy szeretnék másokat meghallgatni, ahogy Te mindig meghallgatsz engem. Jézus nevében, Ámen.
(Encouragement for today, 2010.09.14., www.proverbs31.org, Renee Swope, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)