Ahol a kincsed

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek és ellopják.” Mt 6,19

17 évesen már magamat tartottam el. Két munkahelyen is dolgoztam, s közben egy kis vidéki főiskolára jártam, majd azt is ott hagytam, mert nem jutott rá. Három évvel később férjhez mentem. A következő években gyermekeim születtek, sok pénz ment el az orvosokra. Aztán megbetegedtem: rákos lettem. Talán mindezeket figyelembe véve érthető, mennyire vágytam az anyagi biztonságra.

Egymásra rakosgattam a filléreket. Utolsó centig kiszámoltam a számlákat. Hónap végén összesítettem a tartozásainkat, ötleteltem, hogyan tudnánk mielőbb törleszteni őket. Pénzügyi guruk azt mondanák, a jó úton jártam, de lehetek őszinte? Az anyagi biztonság utáni mérhetetlen vágy közben kialakított számolgatás szokásommá vált, a fillérekhez való ragaszkodás már nem csak a családom fenntartására fordított gondomat jelentette, hanem lelki életem adakozási területét is befolyásolta.

Ott maradt azután is, hogy anyagi helyzetünk helyreállt. Azután is, hogy biztonságban érezhettem volna magam.

Adakoztunk. Adtunk áldozatok árán is. De a szívem nem volt benne az adományban. Mialatt a pénzes borítékot a gyűjtőládába tettem, ilyen gondolatok jártak a fejemben: És a megtakarítás? Nem kéne félre tennünk valamennyit? Vehetnénk valami új holmit magunknak. A kocsink is régi. Sok mérföldet megtett már.

A barátaim nagyon elcsodálkoztak volna, ha megtudják, milyen harcomba került az adakozás. Szégyenkeztem miatta. Ők nagylelkűnek tartottak, de én tudtam az igazságot. Olyan hosszú ideig kellett keményen dolgoznom mindenért, hogy úgy éreztem, csak magamra számíthatok. Engedelmeskedtem Istennek ezen a téren, de bíztam-e Benne?

Nagyon vágytam arra, hogy nagylelkű legyek függetlenül attól, mennyi van a bankszámlánkon.

Az első dolog, amit Isten kért tőlem, az volt, hogy hagyjam abba az aggódást. Imádkozás közben végigtekintettem azokon az alkalmakon, amikor Isten gondot viselt rám. A 17 éves magányos, bizonytalan lányt Ő vezette napról napra. A túlterhelt, fiatal édesanyát biztonságos kegyelmébe takargatta. A 31 éves rákos fiatalasszonyba bizalmat öntött, ami csak Jézustól származhatott.

Istenben való bizalmamnak semmi köze nem volt a pénzhez – az életemben való jelenlétéből származott.

Letettem az aggódást, a félelem helyett Istenben akartam lakni, ehhez kértem erőt.

A második dolog, amit kért tőlem Isten, hogy tegyem le a keserűséget. Oh, Atyám, ez nagyon kemény szó. Biztos vagy benne, hogy a szívem meghatározó állapota a keserűség? Az volt. Mások nem látták, de számomra és Megváltóm számára világos volt, mint a nap.

Évek teltek el azóta a sorsfordító találkozó óta Jézussal. Nemrég egyik lányommal beszélgettem. „Emlékszel, mikor úgy aggódtál a pénz miatt?”- kérdezte. Mosolyogva bólintottam. „Úgy megváltoztál egy ideje, anya. Pedig tudom, mennyire szűk anyagi keretek között gazdálkodtok apával most is, főleg, hogy ő újra tanulni kezdett. Van valami olyan anyagi forrásod, amiről nem tudok?”

Igen, drágám, van. De ennek semmi köze a bankszámlámhoz. Másfajta kincs ez, annak elismerése, mennyire gazdag vagyok, hogy van étel az asztalunkon, van autónk, ami elindul, ha elfordítom benne a kulcsot, van családom, aki nagyon szeret engem, és van nagyon mély hitem. Ez a kincs bent fészkel a lelkemben, s örömmel tölt el, ha könyveket adok oda egy menhelyen, ha pénzt küldök a Compassion Internationalhez a szponzorált gyermekemnek, ha Isten arra hív, hogy ne csak a legkisebb összeget adjam, ha adakozom. Ez a kincs mély bizalom Isten gondviselésében.

Sok tekintetben ugyanaz a 17 éves lány maradtam, aki biztonságra vágyik. De rátaláltam egy egészen másfajta biztonságra. Lehet, hogy sosem leszek vagyonos, de hidd el, mérhetetlenül gazdag vagyok. Isten áldása az enyém.

Drága Jézus, te belelátsz a szívembe. Ismered félelmeimet, aggódásaimat, szomjamat a biztonságra. Könyörgök, hadd lássam meg a hatalmas gazdagságot, ami körülvesz, amit talán nem mindenki tart vagyonnak, de ami megfizethetetlen érték. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.09.17., www.proverbs31.org, T. Suzanne Eller, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)