Jó, mint új korában?

„Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” Jn 12,40

Néhány éve spórolni akarván, megtanultam hajat vágni. Négy hímnemű lénnyel a családban, úgy gondoltam, egy elektromos hajnyíró jó befektetés. És igazam lett. Az első néhány au! és jaj! után belejöttem, és azóta is én vágom fiaim és férjem haját.

Múltkor mikor épp befejeztem a nyírást, leejtettem a készüléket, s a pengék kimozdultak a helyükről. Fölszedtem, helyre raktam őket. Észrevettem, hogy egy pici műanyag darabka lepattant valahonnan, de úgy tűnt, minden él a helyén van. Összetakarítottam a szemetet, átkeféltem a hajnyíró gépet, s elraktam a dobozába. Jó, mint új korában, gondoltam.

Eljött a következő hajvágás ideje, előszedtem a hajnyírót. A védőgallért a fiam vállára terítettem, beállítottam a hosszúságot, és nekiláttam. A megszokott elektromos zúgás helyett fémes kattogás hallatszott. Úgy látszik, az a letört kis műanyag darabka mégiscsak fontos volt. Nélküle nem működött rendesen a hajnyíró.

Elgondolkoztam, hogy sokan olyanok vagyunk, mint az a hajnyírógép. Valamikor leestünk. Érzelmileg. Megbántottak, megcsaltak, becsaptak, elutasítottak, átnéztek rajtunk. Magunkon hordjuk régi kapcsolatok, munkahelyek, régi döntések nyomait. Legtöbbünket úgy neveltek, hogy felálljunk, és továbbmenjünk. Elő a mosollyal, és tegyünk úgy, mintha nem tört volna le belőlünk egy darabka. A gond csak az, hogy legtöbb eltört holmi nem tudja önmagát helyrehozni, s míg meg nem javítják, nem működik megfelelően.

A két hajvágás közt eltelt időben az a kis műanyag darabka nem ugrott vissza a helyére. Nem jellemző, hogy egy csöpögő csap egyszercsak abbahagyja a csöpögést. A leszakadt gombok nem varrják vissza magukat. Valahányszor elromlik valami, törődni kell vele.

Szomorúan látom, hogy sokan járnak körülöttünk eljátszva, hogy minden rendben van a lelkükben. Ahelyett, hogy elismernék a fájdalmat, és gyógyulást keresnének Annál, aki meg tudja őket gyógyítani, nem foglalkoznak vele. Ahelyett, hogy szakemberhez fordulnának segítségért, eltemetik a fájdalmat, s remélik, elég mélyre kerül ahhoz, hogy ne bántsa őket újra. De a seb nem gyógyul be. Újra meg újra felnyílik. És ilyenkor hatással van az új kapcsolatra, lehetetlenné teszi az önátadást.

Valljuk be, senki sem olyan jó, mint új korában. Valamennyire mind töröttek vagyunk. Mindnyájunknak vannak sebei, amelyeket próbálunk elfelejteni. De a seb nem tudja meggyógyítani magát. Jó hír, hogy van megoldás.

Olyan Isten szolgálatában állunk, aki szeret gyógyítani, aki szereti az egész-séget. Tudja, hogy fájdalmas a múlt sebeivel foglalkozni. De segíteni akar. Egyikünk sem lesz „jó, mint új korában”, míg el nem ér a mennyországba, de már itt a földön meggyógyulhatunk érzelmileg. Lehet, hogy össze kell hozzá szednünk a letört darabkákat, s a tenyerünkön odanyújtanunk őket Jézusnak.

Nem valószínű, hogy könnyű lesz, az is lehet, hogy időbe telik. De lehetséges az érzelmi megújulás. Ő, aki legyőzte a halált, csak meg tudja javítani a sérüléseinket.

Uram, csak te ismered fájdalmam és kétségbeesésem mélységét. Próbáltam eltakarni előled is néha, de többé nem fogom. Megvallom ma neked, hogy fáj a seb, és megkérlek, hogy gyógyítsd meg. Ha nekem kell lépéseket tennem, kérlek, mutasd meg, merre induljak. Köszönöm azt, amit tenni fogsz bennem és általam. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.09.22., www.proverbs31.org, Glynnis Whitwer, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)