Tegyük helyére a kegyelmet
„Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. Hiszen még az igazért is alig halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.”
Róm 5, 6-8
(forrás: Encouragement for today, 2010.10.11. Beth Webb Hart, www.proverbs31.org, , fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)
Zsenge
tizennyolc éves koromban, egy nyári éjszaka találkoztam először a
kegyelemmel. Első főiskolás évem végén tértem haza, egy sor hibás,
destruktív döntéssel magam mögött. Utáltam magam. Nemrég megtért
édesanyám megérezte kétségbeesésemet, és este későn, mikor már
elcsendesült a ház, leült mellém, és kérte, mondjam el, mi baj van.
Letört
voltam és megviselt, elmondtam neki minden rossz tettemet, s a
sötétséget, ami elborította miattuk a lelkemet. Sírt, ahogy minden anya
sírt volna a helyében. Sírtam én is szégyenemben és bánatomban, hogy nem
fordíthatom meg az idő kerekét, nem tehetem meg nem történtté mindezt.
Mikor az utolsó zsebkendőm is cafatokban volt már, felnéztem rá, és
vártam a szidást. Tudtam, hogy megérdemlem. Ám amikor a tekintetünk
találkozott, az arca ellágyult, felállt, és azt mondta: „Jézus szeret
téged, és megbocsát”. Majd odajött hozzám, átölelt, és hozzátette: „Én
is megbocsátok”.
Kegyelem.
Hát ez az volt. Abban a pillanatban átéltem a déli mellékutak mentén a
templomok hirdetőtábláin gyermekkoromban annyiszor látott feliratok
igazságát: „Jézus megment!” „Vére által megtisztulsz!” „Van
Szabadítónk!” Jézus feláldozta az életét értünk, nem akkor, amikor én
(és az emberiség többi része) jól viselkedő fiúk-lányok, hanem amikor
rosszak, romlottak voltunk. Képzeld ezt el.
„Köszönöm”,
szóltam Hozzá, és kiléptem a fényre. Szinte éreztem, ahogy a szívem
újraindul, a lelkem felépül, az életem új irányt vesz.
Több
mint húsz év telt el a nyári éjszaka óta, és azon töprengek, vajon mi
volt gyakrabban: továbbadtam-e a kegyelmet a környezetemnek, vagy
akadályoztam az áramlását. Táplálok-e magamban sérelmeket, amiket
elkövettek ellenem? Számolom-e mennyi időt, pénzt, szolgálatot szánok
másokra? Megadom-e a jó szándék feltételezésének ajándékát családomnak,
barátaimnak, vagy az idegennek, aki besurran előttem a parkolóban az épp
felszabaduló helyre, amire percek óta várok bekapcsolt villogóval? Úgy
szeretnék mindezekre igennel válaszolni.
Uram,
köszönöm, hogy szerettél, amikor bűnös voltam. Segíts, hogy ne váljak
közönyössé áldozatod iránt, mutasd meg, hogyan adhatom tovább másoknak
kegyelmedet. Jézus nevében, Ámen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése