Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (4) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (21) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (3) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (11) Atya (2) barátság (15) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (26) belső békesség (11) belső viharok (19) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (14) Bizalom (60) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (17) Bűnbocsánat (9) bűntudat (2) céltudatos élet (8) család (4) csalódások (4) Csendes percek (2106) csendesség (6) csüggedés (12) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (19) Döntések (17) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (10) elég vagy (1) elengedés (2) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elismerés (2) előítélet (3) elutasítás (1) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (8) erő (14) fájdalom (10) fáradtság (5) feladat (12) félelem (12) feltámadás (5) feltöltődés (8) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (8) Gondolatok (41) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (1) gyengeségek (3) Gyermeknevelés (27) Gyógyulás (10) győzelem (4) hála (10) hálaadás (10) harag (3) harc (6) házasság (28) hit (39) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (7) időbeosztás (8) igazság (10) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (19) Immánuel (2) irgalom (9) irigység (2) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (11) Isten gondoskodása (25) Isten hangja (3) Isten hűsége (31) Isten időzítése (3) Isten keresés (3) Isten követése (13) Isten lát (2) Isten munkálkodása (11) Isten neve (6) Isten szeretete (75) Isten terve (21) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (56) Istenen lévő tekintet (3) Istennel töltött idő (16) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (7) Jézus keresztje (1) Jézus követése (40) Jézus szeretete (15) jóság (2) jövő (2) kapcsolatok (28) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (3) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (7) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (8) megismerés (6) Megpróbáltatás (29) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (2) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nyugalom (8) nyugtalanság (2) odafigyelés (6) odaszánás (2) olvasói gondolatok (36) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (1) önértékelés (37) önuralom (1) önvizsgálat (19) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (2) Pásztor (1) pihenés (5) prioritások (2) próba (3) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (26) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (5) szabadság (8) számadás (2) szavaink ereje (4) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (44) szeretve élni (2) szolgálat (20) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (4) tiszta szív (1) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (11) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (19) várakozás (14) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (2)

2018. március 24., szombat

Olvasói gondolatok - Színek

Szeretem a tulipánt. A színeit, a formáját, a húsos szirmait, a keskeny, hosszú, üde zöld leveleit. Szeretnék egy csokor tulipánt, rózsaszínt, sárgát, cikláment, egy egész csokorral. Ma rájöttem, hogy szeretem a tulipánt. 

Talán a színek miatt? Magam sem tudom… régen nem éreztem ilyet. Jó ideje már, hogy eltűntek a színek az életemből. Egyik pillanatról a másikra tűnek el. Váratlanul, visszafordíthatatlanul, örökre tűntek el. Egy vastag fekete vonal kettéhasította a világomat színesre és színtelenre. 

Az emberek, a természet, a tárgyak ugyanazok maradtak, csak a színek tűntek el. 

A családom, a férjem, a gyermekeim, a barátaim, a gyülekezetem, a munkatársaim, az ismerőseim mind-mind ugyanúgy élik velem a hétköznapokat és az ünnepeket. Ez a színes forgatag ugyanaz maradt, csak én látom őket fekete-fehérben. Tavasszal a zöldellő fákat, nyáron a tarka virágokat, ősszel a lehulló leveleket, télen az ünnepi kivilágítást, mind-mind csak én látom feketében és fehérben. 

És ahogy közeledik a tavasz, egyre szürkébbnek tűnik minden. Mert tavasszal veszítette el a színeit az én világom… 

Pedig gyönyörű színek voltak ezek, élettől duzzadó üde zöld, reményteljes sárga, lángoló vörös és boldog égszínkék! Ennek a kéknek a tetejéről majdnem elértem az eget. Onnan, mintegy karnyújtásnyira, szinte már látni lehetett Istent. Igen, egy karnyújtásnyira volt tőlem, és láttam a karját, ahogy Ő is felém nyújtja. 

Sokan segítettek innen lentről, hogy minél magasabbra, minél közelebb tudjam nyújtani a karomat. Valaki pedig tartotta erősen, hogy el ne fáradjon soha… 

Hirtelen lett szürke minden. 

Az emberek, a célok, a világ nem változott, az én szemem, az én szívem látja csupán feketében és fehérben. 

Vannak pillanatok, vannak percek és órák, amikor valami színesen feldereng. 

Egy-egy sportesemény, ahol számomra a fiam a főszereplő. Olyankor nem látom a fekete-fehér világot, csak a zöld füvet, a színes mezeket és a kipirult arcokat. 

Van egy-egy istentisztelet, amint részt tudok venni, és úgy érzem, ez most valóban a szívemig ér. 

Aztán van egy gyönyörű tó mellett sok-sok magas ház, melyek közül a legszebbikben lakik egy kedves házaspár, akiket akkor ismertem meg, amikor kifakult számomra a világ, és akiknek az otthona telis-tele van színekkel. Amikor együtt vagyunk, a feketéről és a fehérről, de az összes többi színről is tudunk beszélgetni. 

Sőt, egy új színt is megmutattak nekem. A nevét nem tudom, de talán a szeretetnek lehet ilyen színe. 

És létezik egy – számomra mesebeli – kis város, annak a közepén egy kicsinyke hegy, melyre ha fölsétálok, és a legtetején megállok, ki tudom nyújtani újra a kezem, és mint régen, majdnem-majdnem elérem az Istent. 

Ezen a csoda-hegyen még zöldek a fák, színesek a virágok és gyönyörű kék az ég. 

Ma rájöttem, hogy szeretem a tulipánt. Ma jöttem rá, hogy hiányzik a tulipán. 

Hiányoznak a színek, hiányoznak a hétköznapi boldogságok, hiányzik a gyülekezet, hiányoznak az emberek és nagyon hiányzik az Isten. 

És hiányzik az az erős kéz, amely itt a földön tartott, amikor az én kezem már fáradt volt. 

De ha lehunyom a szemem, az égből most is látom felém nyújtva azt az erős kart, amely a kezemet legelőször Isten tenyerébe tette. 

Talán, ha elég erősen akarom, itt a földön, még egyszer, a fejemet Isten tenyerébe hajthatom.

Nagy Gyuláné, Bea



1 megjegyzés: