Családfám alakító metszése

„Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.” Jn 15:4

Az Atwoods gondnoka azt hiheti, hogy leskelődni akarok. Én vagyok annak a piros Durangónak a vezetője, amelyik araszolva szokott végigmenni a kert oldalánál, valahányszor a városban járok. Már sikerült kiválasztanom két ellenálló facsemetét a faiskolából, s azt is meg tudom mondani, hova ültetem majd őket, ha eljön az ideje.

Tavasz. Már a szó kimondása is boldoggá tesz. Virágok. Madárének. Boldog ásás a kertben. Tegnap térden állva lestem a sötét kis hajtásokat a Knock Out rózsabokrokon, s a pici zöld bimbókat az évelőkön.

De van egy fa, ami sok fájdalmat okozott már. Családfám ágai függőségek, fizikai és verbális erőszak, és olyan nevelési elvek súlya alatt görnyedtek, amelyek bár nem voltak hatékonyak, tovább hagyományozódtak nemzedékről nemzedékre.

Mikor anya lettem eldöntöttem, hogy más irányt kell vegyenek családfám ágai. Semmire nem támaszkodhattam abból, amit kaptam. A szülői szerephez kapcsolódó tapasztalataim káosszal teli, zilált gyermekkorból eredtek.

Ide illeszkedett be a hit oltványa.

Imádkoztam, mialatt kólikás kisbabámat ringattam. Erőt kértem, mikor lelkileg teljesen lefárasztott a rengeteg szennyes ruha, a babaápolás, három kisgyermek biztatása és fegyelmezése. Bezárkóztam a szobámba a kamaszgyermekemmel való összetűzés után, hogy egyedül legyek Istennel, elismerve, hogy „Nem tudom, mi legyen a következő lépés, Uram”. A hit nem tett tökéletes szülővé, de reményt adott, hogy olyan anya lehetek, amilyen lenni szeretnék.

Az anyaság gyakran volt komoly kihívás, de határtalan áldásokkal is járt.

Ma még mindig anya vagyok, de a szerepem megváltozott. Két vejem van és egy menyem, akit imádok. És úton van a kicsi Elle. Első unokám júliusban fog megszületni, és a nagymama már alig várja, hogy a karjaiban ringassa.

Most is, hogy ezt írom, könnybe lábad a szemem, arra gondolva, hogyan hallgatta meg Jézus egy fiatal édesanya könyörgését.

Talán – mint az enyém – a te családfád is göcsörtös, beteg. Nem egyedül kell megmentened. A hit oltóvesszeje azt jelenti, hogy Jézust meghívod a kertészkedéshez. A hit a remény nedveit bocsátja a fa vérkeringésébe. Lemetszi a gyermeknevelésről hozott mintákat, a vasszigort, ami neked testi-lelki fájdalmat és sebeket okozott, hogy a helyén valami olyan nőjön, ami védi és táplálja gyermeked fejlődését.

És mindenekfölött új vesszők sarjadnak, amelyekből ágak növekednek, s egészen más irányba fordítják családodat.

Jézusom, kérlek, gyere, gondozd a családfámat. Ha valahol törés van rajta, Te légy a balzsam rá. A beteg végeket vágd le, hogy új élet hajtson a helyén. Szegődj mellém az anyaságomban. Hadd gyönyörködjem ezekben a gyermekekben, akiket Te helyeztél a szívembe, az életembe. Köszönöm, hogy mindennap mellettem állsz. Ámen.

(Encouragement for today, 2010.05.10.T. Suzanne Eller, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)