Hajléktalanul, nem elhagyatva

„Az Úristen lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy bekötözzem a megtört szívűeket; hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, és a megkötözötteknek a börtön megnyitását.” Iz 61:1

Sms-t kaptam, hogy a húgom beszél a helyi TV-ben. Odafutottam a számítógépemhez, hogy beindítsam az adást. Bajbajutott fiatal nők otthonának igazgatójaként amellett érvelt, hogy a 2010-es népszámlálásban vegyék számba a hajléktalanokat.

Nem is olyan sok évvel ezelőtt közel jártunk ahhoz a testvéremmel, hogy mi is abban az otthonban kössünk ki. Vehetett volna az életünk olyan fordulatot, mint Maryé. Maryvel egy jótékonysági banketten találkoztam, amit a Mentő Misszió szervezett. Egymás mellé kerültünk az asztalnál, s rögtön beszélgetni kezdtünk. Két évvel azelőtt beszállt egy autóba, amibe nem kellett volna. A férfi megszerezte tőle, amit akart, aztán kitette meghalni az út szélére.

Nehéz élete volt már azelőtt is. Gyermekként fellázadt a szülei ellen, és megszökött otthonról. Huszonegy évig élt az utcán. Aztán egyik hajléktalan társával jelentkezett a Mentő Misszióban. Amit belépésekor tapasztalt, mélyen megérintette. A Misszió munkatársai átölelték a hajléktalan lányt, elmondták neki, mennyire várták már, és hogy sokat imádkoztak a biztonságáért. Huszonegy év alatt senki sem viselkedett így Maryvel.

Ez a hely valahogy más volt. Mary testileg felépült, lelkileg pedig Jézus gyógyította szolgái szeretete által. Felfedezte, milyen a Király leányának lenni, és odaadta szívét Jézusnak. Megtanult okos döntéseket hozni, engedelmeskedni a Misszió szabályainak, hűségesnek lenni önmagához és Jézushoz.

Marynek most két munkája van, saját lakásában lakik, és szolgál a templomban a reggeli kapunyitástól kezdve. Ragyog Isten sugárzó kegyelmétől, és olyan, mintha most lépett volna ki egy divatmagazinból. Mosolya fényt áraszt.

Elmondta, hogy édesanyja sosem szűnt meg imádkozni érte. Mostmár hálát ad Istennek a sok fájdalomért és nyomorúságért, mert ezeknek köszönheti, hogy találkozott a Megváltóval.

Az én szüleim is sokszor térdeltek Isten elé értem és a testvéremért. Talán annak a hajléktalannak a szülei is, akit az utcán látsz, bőrkeményedéseket hordanak a térdükön.

A valaha tévelygő húgom látványa a TV-ben, ahogy felemeli szavát a hajléktalanokért, mosolyra késztette a szívemet. A szüleim is mosolyognának, mert az Úr csodáját tükrözi a Mentő Misszióban.

Te is mellette tanúskodsz? Menj, sugározd szét a fényét, mert látom rajtad kegyelmének ragyogását!

Uram, bocsásd meg nekem, hogy úgy megyek el a szenvedők mellett, hogy észre sem veszem őket. Nyisd meg a szemem, hogy a te szemeddel lássam a világot. Hadd hívjam fel a Nagy Gyógyító figyelmét egy összetört szívű bárányára. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.05.26., Luann Prater, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)