Még egyszer sátrakban

„De én, az Úr vagyok a te Istened Egyiptom földje óta, s még egyszer sátrakba telepítelek téged, úgy mint a találkozás napján.” (Óz 12:9)

A Bibliában sok helyen olvashatunk arról, hogyan irányít Isten, hogyan tologat előre, és biztosítja számunkra a jövőt. De érezted-e már, hogy visszafordít az úton? Elgondolkoztál-e rajta, miért teszi?

A mai igénkben arról olvashatunk, hogy Isten közli az izraelitákkal, néhány lépést hátra kell lépniük. Kikerültek Egyiptomból, mindenestül elköltöztek, nagyot léptek a jövő felé, de ebben a folyamatban megfeledkeztek Istenükről. Ezért Ő elhatározta, hogy visszafordítja őket abba az időbe, amikor még sátrakban laktak, amikor még megtartották az ünnepeket, és emlékeztek Isten jóságára. Egy olyan időszakba, ahogy a Biblia mondja, amikor leírhatatlan örömben éltek körülményeik ellenére.

Szomorúan bevallom, Isten engem is többször vissza kellett, hogy léptessen. Amikor előre indulok, annyira koncentrálok arra, ami előttem van, hogy megfeledkezem arról, amit a múltban tett értem Isten. A gyors előrerohanásban nem jut idő arra, hogy visszatekerjem és újra lejátsszam emlékeim szalagját Isten irántam való jóságáról és az Ő hatalmáról. Néha vissza kell, hogy fordítson – nem büntetésből, hanem mert tudja, a lelkem mennyire feledékeny. Leegyszerűsíti az életemet, kigyomlálja belőle azokat a dolgokat, amik elterelik Róla a figyelmemet. Újra „sátrakba” telepít, hogy eszembe jusson, honnan indultam.

Talán úgy érzed, újra „sátrakban” élsz – anyagilag vagy a hivatásodban. Talán a házasságod költözött újra „sátrakba”. Talán valamelyik gyermekeddel érzed azt, hogy visszafelé haladsz, pedig előre szeretnél menni. Engedd, hogy Isten visszaléptessen, és hidd el, hogy nem mindig az előre haladás jelenti a fejlődést.

Néha a visszafelé úton vezet, mert tudja, hogy az a legjobb neked. Bízz az irányban, amerre indít. Telepedj meg azokban a „sátrakban”, és keresd Őt, hogy veled lakjon, ahogy az izraelitákkal is együtt lakott. Ahelyett, hogy morgolódnál, panaszkodnál a hely miatt, ahova vezetett, inkább figyelj a közelségére, és oldódj fel a szeretetében. Néha azért kerülünk vissza „sátrakba”, mert valamit egyszer megtanított nekünk, de elfelejtettük, és újra meg kell tanulnunk. Mi lehet az?

Uram, nem szeretek visszafelé menni. Előre akarok haladni, de tudom, hogy ez nem mindig szolgál javamra. Bízom az irányban, amerre Te vezetsz, akkor is, ha visszafelé kell mennem. Közelebb akarok kerülni Hozzád, és bízom a Te vezetésedben. Kérlek, nyilvánítsd ki Magad újra nekem a „sátrakban”. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.04.23.Marybeth Whalen, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,fotó:pinterest)