Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (4) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (21) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (3) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (11) Atya (2) barátság (15) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (26) belső békesség (11) belső viharok (19) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (14) Bizalom (60) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (17) Bűnbocsánat (9) bűntudat (2) céltudatos élet (8) család (4) csalódások (4) Csendes percek (2106) csendesség (6) csüggedés (12) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (19) Döntések (17) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (10) elég vagy (1) elengedés (2) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elismerés (2) előítélet (3) elutasítás (1) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (8) erő (14) fájdalom (10) fáradtság (5) feladat (12) félelem (12) feltámadás (5) feltöltődés (8) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (8) Gondolatok (41) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (1) gyengeségek (3) Gyermeknevelés (27) Gyógyulás (10) győzelem (4) hála (10) hálaadás (10) harag (3) harc (6) házasság (28) hit (39) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (7) időbeosztás (8) igazság (10) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (19) Immánuel (2) irgalom (9) irigység (2) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (11) Isten gondoskodása (25) Isten hangja (3) Isten hűsége (31) Isten időzítése (3) Isten keresés (3) Isten követése (13) Isten lát (2) Isten munkálkodása (11) Isten neve (6) Isten szeretete (75) Isten terve (21) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (56) Istenen lévő tekintet (3) Istennel töltött idő (16) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (7) Jézus keresztje (1) Jézus követése (40) Jézus szeretete (15) jóság (2) jövő (2) kapcsolatok (28) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (3) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (7) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (8) megismerés (6) Megpróbáltatás (29) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (2) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nyugalom (8) nyugtalanság (2) odafigyelés (6) odaszánás (2) olvasói gondolatok (36) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (1) önértékelés (37) önuralom (1) önvizsgálat (19) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (2) Pásztor (1) pihenés (5) prioritások (2) próba (3) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (26) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (5) szabadság (8) számadás (2) szavaink ereje (4) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (44) szeretve élni (2) szolgálat (20) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (4) tiszta szív (1) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (11) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (19) várakozás (14) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (2)

2018. március 31., szombat

Olvasói gondolatok: Az igazi böjt

Nagypénteken sírva ébredtem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Jézus halála miatt. 

Vártam a nagypénteket. Különösen vártam. Valami különöset vártam. 

Két éve, nagypénteken kaptam a hírt, hogy egy közeli barátom beteg. Istentiszteletre készülődtem, amikor olvastam az üzenetét. 

A nagypéntek nekem mindig szorongás. Mintha még nem tudnám, mi fog történni Jézussal. Mintha még nem ismerném halálának váltságát. Mintha egy közeli szerettemért aggódnék. 

Azon a pénteken még a barátomért is aggódtam. Szorongásom felerősödött. Egy apró figyelmességgel üzentem neki, hogy gondolatban vele vagyok. 

Húsvét után sem múlt a szorongás. Szorongtam éjjel, szorongtam nappal. 

Bizakodva fohászkodtam Istenhez: „Uram, akit szeretsz, beteg.” Sokan imádkoztak a gyógyulásáért. Én azonban szerettem volna emberi módon bebiztosítani ezt. 

Ma két éve érkezett a gondolatom, egy fogadalmat tettem Istennek: addig nem fogyasztok cukrot és lisztet, amíg a barátom meg nem gyógyul, és újra nem találkozhatok vele. Nevezhetjük ezt böjtnek is. Böjti élethelyzetnek, ahogy ő mondaná. 

Erre a találkozásra már nem kerülhetett sor… 

Benne ragadtam a böjtömben. A böjti élethelyzetemben. 

Korábban nem értettem, sőt, nem is éreztem, mit jelent maga a böjt. 

Gyermekkoromban azt gondoltam, némely szigorú felnőttek egy ideig nem esznek húst. Nem értettem, miért. 

Később, a keskeny úton próbálgatva az első lépéseket azt tanultam, így közelebb lehet kerülni Istenhez. Próbálkoztam hát ezzel. Volt egy negyven napos lista, melynek pontjait évről-évre megtartottam: szerepelt ebben édesség-böjt, számítógép-böjt, cicoma-böjt, pletyka-böjt, sorolhatnám. 

Még mindig nem éreztem, hogy ezek a fogadalmak, ezek a böjtök igazán közelebb vinnének Hozzá. 

Pontosan ma két éve született meg az én igazi böjtöm. A valóságos, a kézzelfogható, az örökre szóló böjtöm. Az én személyes, igazi böjtöm. 

Szeretem ezt a böjtöt. Szükségem van erre a böjtre. Nem lennék egész ember enélkül a böjt nélkül. Mert nem lennék egész ember szeretet nélkül. A szeretet nélkül, amellyel Isten fogadja a böjtömet. A böjt nélkül, melyen keresztül Isten fogadja a szeretetemet. 

Nagypénteken sírva és szorongva ébredtem. Sírva, mert hiányzik valami. Szorongva, mert hiányzik Valaki. Szorongva, hogy tudnak-e majd újra fájni nekem az Ő nagypénteki sebei. Szorongva, hogy tudok-e majd sírni az asszonyokkal. Szorongva, hogy tudok-e majd együtt örülni a tanítványokkal a feltámadott Jézusnak. És szorongva, hogy meg tudom-e majd tapogatni a drága sebet, mint Tamás… 

Nagypénteken sírva, szorongva vágylak újra megtalálni, Istenem. 

„Bezártam ajtót, ablakot, 
nem hiányzom, ha meghalok. 

Megölelnek az elemek, 
mert megint minden lehetek. 

És elindulok, mint a vak, 
hogy újra megtaláljalak.”

Nagy Gyuláné, Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése